Döbbenten fogadta a világ Donald Trump szerdai vámbejelentéseit, melyek durvábbak lettek, mint amire előzetesen sokan számítottak, és ami komoly felfordulást hozott a tőzsdéken is. A Fehér Ház azóta közzétette, hogy milyen számítások nyomán jutottak arra, az egyes országoknak mekkora vámot kell fizetniük, amit világszerte meglepődve fogadtak a közgazdászok.

Békés Gábort, a bécsi CEU Közgazdasági Tanszékének docensét és a HUN-REN KRTK kutatóját kérdeztük az új vámokról, illetve a mögöttük lévő számítási modellről. Kezdésként Békés hangsúlyozta, hogy szó nincs arról, hogy ezeket a vámokat reciprokális alapon vetette volna ki az Egyesült Államok, ez ugyanolyan politikai szlogen, mint például a sorosozás. Ha reciprokális, azaz kölcsönös alapon vezették volna be a vámokat, az jelentette volna, hogy a világ többi országában előbb bevezettek volna valamiféle tarifát vagy egyéb, a kereskedelmet nehezítő tényezőt, és akkor erre lenne most ez a válasz, de ehhez képest az átlagos vám, amivel az USA találkozik, az jellemzően 2-3 százalék körül alakul.

De a Fehér Ház honlapjára felkerült leírásból is kiderül, hogy nem erről van szó: az új vámszabályok értelmében mindenki köteles majd az Egyesült Államokba bevitt termékek után 10 százalékot fizetni, és erre jönnek még az országspecifikus, szerdán bejelentett vámok, amit deficitarányosan számoltak ki.

Hogyan kapott az egyik ország 20, míg a másik 37 százalékot? Békés elmondása szerint ezt úgy számolták ki, hogy megnézték, átlagosan hogyan szoktak reagálni a gazdaságok hasonló helyzetben, azaz mekkora a rugalmassága az áraknak és a keresletnek, hogyan alakítja ez az importot. Majd úgy próbálták a vámokat belőni, hogy minden egyes ország esetében levigye a bilaterális deficitet nullára: azaz például az EU esetében olyan értéket számoltak ki, ami úgy változtatja meg az Európából jövő termékek árát, hogy a keresetet pont annyival vigye le, hogy a deficit eltűnjön.

Békés Gábor szerint senki sem tudja megmondani, hogy ennek mi lesz a hatása, mert minden, amit a közgazdászok gondolnak a külkereskedelemről, azt ennél sokkal kisebb léptékű eseményekből tudják. Például, hogy mi van akkor, ha két ország között a vámot 10-ről 5 százalékra csökkentik, ennek valamennyire ismerni a hatásait. De egy ilyen globális szintű eseménynél, amit egy nagy ország csinál mindenki mással szemben, amire azok majd nyilván válaszolnak, ilyesmire minimum a második világháború óta nem volt példa.

Sőt, az elmúlt jó pár évtizedben épp azt szokhattuk meg, hogy a világban folyamatosan csökkent az aktív vámok száma és mértéke.

„Gondolhatunk bármit, de minden tudásunk ennél sokkal kisebb példákra épül” – mondja Békés, aki szerint olyan ez, mint a covid: láttunk már vírust, de olyat, mint a koronavírus még nem. „Ez a covidja a kereskedelmi politikának” – tette hozzá.

Azért valamennyit tudni arról, hogy mi következhet most: Békés Gábor szerint a közgazdasági modellek annyit biztosan előrejeleznek, hogy csökkenni fognak a jövedelmek, és recessziós hatás lesz a világban. Rövid- és középtávon Amerikának is biztos rossz lesz, hiszen a magasabb árak inflációt hoznak, a sok félkész import termék miatt a „made in USA” dolgok is drágábbak lesznek, ezért csökken a fogyasztás. Pedig az import verseny jó, mert növeli a termelékenységet, ez is csökkenni fog, ráadásul a fogyasztók szeretnek külföldi dolgokat venni, ezt kevésbé lehet, ez csökkenti a jólétet, és a viszontvámok miatt csökken az USA-export is.

Békés Gábor arra számít, hogy esélyesen csökkenni fognak majd a vámok, lesznek egyéni kereskedelmi megállapodások, de a bizonytalanság akkor is velünk fog maradni. Az egész világunk arra épült, hogy globális, szabad- és bővülő kereskedelem van, és ennek most vége, valószínűleg évtizedekre.

Az első reakciók között sokan kiemelték azt is, hogy nem világos, mi értelme van az Egyesült Államoknak az összes országgal nullás deficitire törekedni, hiszen a világgazdaság általában nem úgy működik, hogy egy országnak egyetlen másikkal sem lehet negatív mérlege. Békés ehhez hozzáteszi, hogy azért sem érthető mindez, mert a vámok csak a termékeket veszik figyelembe, és azt például nem, hogy a szolgáltatások vagy a tőkebefektetések révén az Egyesült Államok sok olyan országban is jelen van, mellyel amúgy a kereskedelmi mérlege negatív. Ahogy például ezek az országok sokszor jelentős vásárlói az amerikai állampapíroknak is, ami jól jön az Egyesült Államoknak, és amire ez a modell szintén nincs tekintettel.

Ez a rendkívül mechanisztikus megközelítés extrém példákat is hozott: miközben Monaco megúszta 10 százalékkal, addig Liechtenstein 37 százalékos vámot kapott, feltehetően mindössze egyetlen egy, orvosi műszereket gyártó cége miatt, mely révén pár tízmillió dolláros kereskedelmi többlete van az Egyesült Államokkal szemben.

Békés arra számít, hogy a mostani bejelentést majd győzelemként ünneplik a brexites táborban, és akár Magyarországon is felerősödhetnek az EU-ból kilépni akaró hangok, de közben érdemes észben tartani, hogy a washingtoni kormánnyal amúgy szívélyes viszonyra törekvő Szerbia is 37 százalékos vámot kapott, valamint azt is, hogy a kereskedelmi háborúk idején óriási előny egy nagy piachoz tartozni. Az Egyesült Államok fontos partner, de főleg áttételesen: a Magyarországon is gyártott Audit adják el oda a németek.

Békés elképzelhetőnek tartja, hogy a vámok hatására az Egyesült Államok el tud majd érni dolgokat a világ többi országánál, de ez egyben a konfrontáció korának beálltát is jelzi: az új stratégia az, hogy az erősebb ország előbb lefejel, majd ebből a pozícióból lát neki a tárgyalásoknak.