Cserébe a tajvaniak egyre több rumot vesznek tőlük.

Néhány éve még ők voltak a jó példa demokrácia és diktatúra békés, kölcsönösen elönyös együttélésére. Aztán jött a koronavírus, a farkasharcos-diplomácia, az alpári üzenetváltások, és a nyílt kereskedelmi háború, a széntől a homárig.

Azért vártak eddig azzal, hogy 4 milliárd dollár extra vámot vessenek ki amerikai termékekre, nehogy rájuk lehessen fogni, hogy befolyásolni akarják a választásokat.

Első lépésben Amerika csökkenti a védővámokat, Kína meg vállalta, hogy több amerikai mezőgazdasági terméket vásárol tőlük.

Minden előzetes figyelmeztetés nélkül azonnali hatállyal vámot vetett ki a Brazíliából és Argentínából érkező acélra és alumíniumra.

Elemzők szerint Trump vidéki szavazóbázisának akarhatnak odacsapni egyet így a kereskedelmi háborúban.

Hatezer dollár lenne a legolcsóbb Apple-szupergép, de ha Trump nem enged, akkor még drágább lehet.

Modi ugyanúgy imádja a harcias nacionalista retorikát, mint amerikai kollégája, úgyhogy ezzel ellesznek egy darabig.

Ebből az Intel az igazán nagy csapás, a Huawei ennek a csipjeit használta laptopjaiban.

200 milliárd dollárnyi terméket érint a szigorítás, Peking válaszcsapásra készül.

Kína állítólag egyoldalúan átírt egy csomó mindent, amiben egyszer már elvileg megállapodtak. Pénteken újabb jelentős vámemelés jöhet.

Az amerikai és a kínai elnök még márciusban újra találkozhat, de a felek egyelőre nem tudtak megegyezni abban, hogyan ellenőrizzék majd a leendő megállapodásuk pontjait.

Az amerikai közműveknél megduplázódtak az új naperőmű-építések.

A nemzetközi szervezet az amerikai-kínai kereskedelmi háború miatt csökkentette a globális növekedésre vonatkozó előjelzését is.

Pedig az eddigi adatok szerint kereskedelmi háborúja nemhogy javított volna, még rontott is az amerikai kereskedelmi mérleg hiányán. Arról nem beszélve, hogy a vámokat nem Kína, hanem az amerikai fogyasztók fizetik.