• Orbán Viktor megígérte, hogy nem engedi majd, hogy Jean-Claude Juncker legyen az Európai Bizottság elnöke.
• Úgy tűnik, hogy órákon belül eldől mégis megválasztják Junckert, akit az az Európai Néppárt jelölt a posztra, amelynek a Fidesz is tagja.
• Ez úgy jött össze, hogy a nagy európai politikai kavarásokban Orbán most túlságosan elkötelezte magát a Juncker-ellenes oldal mellett, aztán Angela Merkel egyszer csak faképnél hagyta ezt a tábort.

Csütörtök este Ypresben egy vacsora mellett eldől, hogy ki lesz az Európai Bizottság elnöke a következő öt évben. Vagy majdnem biztos, hogy eldől.

Egyrészt azért csak majdnem, mert a hivatalos program szerint egy pénteki brüsszeli ebéden kellene, hogy eldőljön. Másrészt pedig azért csak majdnem biztos, mert David Cameron brit miniszterelnök nagyon nem akarja, hogy az egyetlen jelölt megkapja a pozíciót, és ebben a törekvésében szívesen segítené őt Orbán Viktor magyar kormányfő.

E kis bizonytalanság ellenére Brüsszelben egyértelműen az a hangulat, hogy mire elfogy a desszert Ypresben, addigra a luxemburgi Jean-Claude Juncker biztos lehet abban, hogy ősszel átveheti Jose Manuel Barroso posztját.

Évek óta az EU-s csúcsokat mindig Brüsszelben tartják. A csütörtöki ypresi vacsora különleges kivétel. Azért oda mennek most a tagállamok elnökei és miniszterelnökei, hogy ünnepélyesen megemlékezzenek az első világháború kitörésének 100. évfordulójáról.

Azt fogják megmutatni, hogy most nem lehet háború Európában, mert az EU szövetségessé tette őket. Az ünnepi hangulat a szervezők szerint segít majd abban, hogy megegyezzenek az Európai Bizottság új elnökének személyéről.

Ez most egy nagyon fontos poszt

A bizottság elnöki széke mindig is fontos volt, de az utóbbi években különösen felértékelődött. A bizottság írja az EU törvényeit, és a bizottságnak van joga eljárásokat indítani a tagállamok ellen, például bíróság elé vinni a kormányokat. A bizottság hatásköre a 2008-as válság óta folyamatosan bővült, leginkább az eurót használó országok kormányainak rovására. Így a bizottság vezetése nagyon komoly politikai pozíció.

Jean-Claude Juncker várhatóan azt a vonalat fogja vinni, amit Barroso is vitt az elmúlt években. Erős, a tagállami kormányokat minél rövidebb pórázon tartó bizottságban hisz. Nála ugyan radikálisabban kívánta volna a tagállamok föderációját például Guy Verhofstadt, akit a liberálisok jelöltek a bizottság élére, de azért egyértelműen a szorosan összefogott unió híve. Junckernek kulcsszerepe volt az euró bevezetésének előkészítésében, luxemburgi miniszterelnökként (és egyszerre pénzügyminiszterként) évekig vezette az úgynevezett Eurogroupot, az eurót használó országok tanácsát.

Tapasztalt tárgyaló és nagy alkubajnok, végigvezetett már számtalan nagy megbeszélést, akármilyen kis ország politikusa, az ezredforduló idején európai ügyekben megkerülhetetlen volt. És mostani visszatérése is arra utal, hogy még mindig ügyes érdekérvényesítő: úgy kaphatja most meg a bizottsági elnöki széket, hogy azt sokan nem neki szánták Európa erős emberei közül. Van egy olyan olvasata a helyzetnek Brüsszelben, hogy legfőbb riválisával, Martin Schulzcal kapartatta ki magának a gesztenyét.

A pártok megették a kormányokat

A mostani jelölési procedúra az Európai Parlamentből indult. Most először választanak bizottsági elnököt a lisszaboni szerződés hatályba lépése óta, és ez a szerződés kimondja, hogy a jelöléskor figyelembe kell venni az EP-választás végeredményét. Ez elég ködös megfogalmazás, annyi világos, hogy:

• a tanács jelöli az embert,
• úgy hogy figyelembe veszi az EP-választás végeredményét,
• és végül a parlamentnek is el kell fogadnia a jelöltet.

Ezt a „figyelembe vételt” úgy is lehet értelmezni például, hogy a legtöbb szavazatot nyert frakcióhoz tartozó politikus (esetünkben néppárti) legyen a jelölt. Meg lehet úgy is értelmezni, ahogy most az EP-ben lévő nagy pártok teszik:

eszerint a győztes párt mondja meg ki a jelölt.

Az ötlet már évekkel ezelőtt megfogalmazódott: jobban átélik majd az európai emberek a demokráciát meg az EU-t, ha az EP-választáson indulók bizottsági elnökjelöltet is állítanak. És ezt most először meg is tették. Leginkább az európai szocialisták jártak élen a szervezkedésben, és ők jó előre megmondták, hogy Martin Schulz német politikus lesz a jelöltjük, és elvárják, ha ők nyerik az EP-választást, akkor Schulz legyen a bizottság elnöke.

Ezután a többi európai párt jelöltet állított, nem akartak kimaradni a versenyből, de reális esélye az EP-választás megnyerésére csak a szocialistáknak és a néppártiaknak volt.

A néppárt végül tavasszal Dublinban tartott egy jelöltállító választást, amit Jean-Claude Juncker nyert. Bár a szavazás titkos volt, azt már akkor is lehetett tudni, hogy Orbán Viktor, aki  a Fideszt képviselte a szavazáson, nem Junckerre szavazott, hanem Michel Barnier francia politikusra.

A néppárt nem állt ki olyan komolyan a jelöltje mellett mint a szocialisták, a néppártban igen befolyásos Angela Merkel német kancellár például sokáig lebegtette, hogy Juncker jelölését komolyan kell-e venni. A néppárt hollandiai pártjai is jelezték, hogy nem akarják Junckert.

Angela Merkel egyedül hagyja Orbán Viktort

Az EP-választást szűken, de megnyerte a néppárt. És ugyan az európai szocialisták sürgették leginkább, hogy a pártjelöltekből legyen a bizottsági elnök, a választás után is kitartottak elképzelésük mellett. Nagyon gyorsan megállapodtak a nagy EP-frakciók, hogy ragaszkodni fognak Juncker megválasztásához, más jelöltet nem fogadnak el, mert nem lehet bohócot csinálni belőlük. Ebbe az alkuba belementek a szocialisták, a néppárt és a liberális frakció is.

Ezzel az európai pártok lényegében zsarolni kezdték az európai kormányokat: tiétek a jelölés, de mindenkit megvétózunk, aki nem a mi rendszerünk szerint lett jelölt.

A választás után egy ideig úgy tűnt, hogy a tanács egyáltalán nem biztos, hogy enged a zsarolásnak. A brit, a holland, a svéd és a magyar kormány gyorsan jelezte, hogy számukra Juncker elfogadhatatlan, a tanácsé a jelölés joga, nekik az európai pártok nem diktálnak. Még akkor se, ha például a magyar kormánypárt és a holland koalíció kisebb pártja egyébként a néppárthoz tartoznak.

A Juncker-ellenes koalíciónak egészen addig volt esélye, amíg Angela Merkel bizonytalankodott. A német kancellár azonban hosszas lamentálás után eldöntötte, hogy legyen úgy, ahogy az európai pártok akarják, végülis ezt megígérték nekik, vagy legalábbis hagyták, hogy végigcsinálják a jelöltállítási procedúrát.

A háttérben leginkább az lehetett, hogy a német szociáldemokraták (akikkel Merkel nagykoalícióban kormányoz) nagyon ragaszkodtak ahhoz, hogy a pártjelölés átmenjen. Egyes feltételezések szerint Orbán Viktor azért állt be nagyon bátran a Juncker-ellenes koalícióba, mert szívességet akart tenni Merkelnek. Merkel eredetileg nem akarta Junckert, de a szocdemekkel sem akart összeveszni, ezért kapóra jöhetett volna neki, hogy más tagállamok vigyék el a balhét.

Erre utal az is, hogy Orbán június 17-én a német Bildnek adott interjújában mondta azt, hogy „megígértem a választóimnak, hogy Juncker útját állom”. Az EP-választás előtt alig másfél nappal mondta ki egyébként Orbán először, hogy nem akarja Junckert.

Csakhogy közben Merkel meggondolta magát. Svédországban külön találkozott a Junckert ellenző brit, holland és svéd kormányfővel (a Junckert ellenző miniszterelnökök közül csak Orbánt nem hívták meg), ami után a svédek és a hollandok is átálltak.

Közben külön csúcsot tartottak a szocialista vezetésű európai kormányfők is, akik mind felesküdtek Junckerre: nem azért mert annyira szeretik, hanem mert tetszett nekik a módszer, hogy az EP-választás a bizottsági jelölésről is szóljon.

Így a múlt hétre eldőlt, hogy Junckernek elég támogatója van a tanácsban, megválasztása sima ügy lesz.

Orbán egyébként sem rajongott Junckerért

Nem kellett megerőltetnie magát a magyar kormányfőnek, hogy Juncker ellen érveljen, szó sincs arról, hogy csak Merkel kedvéért támadta volna a luxemburgi politikust.

Orbán nem támogatja a bizottság hatáskörének erősítését, ízlésének Juncker eleve túl föderalista. Ráadásul Juncker luxemburgi pártjából való Viviane Reding biztos is, aki a legkeményebben támadta a magyar kormányt az elmúlt években a bizottság részéről. Egyébként is a luxemburgiak túl sokat kötekedtek a magyar kormánnyal demokráciaféltési alapon, a médiatörvényt is az elsők között kritizálták éles hangon 2011-ben.

A hivatalos magyar álláspont azonban nem erről szól. Hanem arról, hogy a magyar kormány szerint elvi kérdés, hogy az EP pártjai ne ugráltassák a kormányok tanácsát. Ha egyszer a tanácsé a jelöltállítás joga, akkor sérül az EU működési rendje, ha ezt átengedi. Ez már jogfilozófiai vita Brüsszelben, hiszen a lisszaboni szerződés szövegébe  - miszerint „figyelembe kell venni” az EP-választás eredményét – belefér mindkét oldal álláspontja.

A magyar kormány érvelését egyébként átvették a fideszes (és így egyben néppárti) EP-képviselők is. Nincs ugyan még végleges döntés, de a Fidesz EP-listáját vezető Pelczné Gáll Ildikó a maga részéről szerdán biztosra ígérte, hogy nem fogja megszavazni Juncker elnökségét. Akkor sem, ha a néppárt egyébként Junckerre szavaz. Jó eséllyel a többi fideszes is kiszavaz majd a frakcióból.

Hogy Orbán az ypresi vacsorán végül elfogadja-e Juncker jelölését, azt még a brüsszeli magyar diplomaták sem tudják. „Ez a miniszterelnök személyes döntése lesz” – mondták, és szerintük az is lehet, hogy csak a vacsora közben dönti el, hogy mit képviseljen.

Cameron utolsó menstvára: szavaztat

David Cameron brit miniszterelnök maradt az utolsó európai vezető, aki konokul kitart Juncker ellen. Egyrészt az ő pártja nem tagja egyik olyan európai frakciónak sem, amelyik megkötötte volna a „csak a pártjelölteket nem vétózzuk meg” alkut, hiszen a toryk a konzervatív frakcióban ülnek, amely még csak elnökjelöltet sem állított.

Ennél is fontosabb azonban, hogy Cameron meg akarja mutatni otthon, hogy ő a nagy ellenálló az EU-ban.

Nagy-Britanniában ugyanis meglehetősen EU-ellenes a választók hangulata, az EP választást például megnyerte a kilépést követelő UKIP májusban.

Cameron azt akarja, hogy olyan elnöke legyen a bizottságnak, aki nyíltan a tagállamok erősödését támogatja a bizottsággal szemben. Vagy legalábbis ezt kell otthon mutatnia.

Az utolsó körben Herman Van Rompuy, a tanács belga elnöke közvetített. Egyenként beszélt az utolsó két Juncker-ellenes politikussal a tanácsból. Először Orbán Viktorral tárgyalt egy órát Portugáliában másfél hete, az európai néppárt ottani ülésén. Hogy miben maradtak az nem nyilvános, de a magyar külügyesek szerint „jó hangulatú volt” a megbeszélés, vagyis valamiben megegyezhettek. Aztán Rompuy elutazott Londonba is, ahol Cameronnal beszélt.

Ott abban maradhattak, hogy a tanács nem halogatja a bizottsági elnök megválasztását, Juncker lesz az egyetlen jelölt, de Cameron szavazást kérhet, és ezzel megmutathatja választóinak, hogy a maga részéről mindent megtett Juncker ellen.

A tanácsban még sohasem volt formális szavazás. Mire megkötik ott a kompromisszumokat, addigra mindenki egyet szokott érteni. Bárki kérhet ott is szavazást, csak sosem szokott.

Cameron mostani kérését elfogadták, és elvben a britek még megpróbálhatnak az utolsó percben összehozni egy úgynevezett blokkoló kisebbséget. Ehhez az kellene, hogy Juncker ellen szavazzon legalább négy állam vezetője, de úgy, hogy együtt az EU népességének legalább 35 százalékát képviseljék. Erre viszont aligha van esély, a tagállamok vezetői nem akarnak botrányt az utolsó percben, pláne nem egy elhúzódó háborút a parlamenttel, ami teljesen megbéníthatná az EU működését.

Alkuiskolában tanítani fogják

Juncker jelölése mindenesetre a nagy politikai alkufolyamat egyik mesterdarabja. Ugyanis ha kicsit messzebbről nézzük:

A jelölés joga a tanácsé, de végül nem ők jelölték.

A legnagyobb európai országok vezetői közül egyik sem akarta: Franciaországban és Olaszországban baloldali kormány van, ők tehát szocialistát akartak eredetileg a posztra. A szocialisták által erőltetett választási elvet támogatják most is, nem pedig Juncker személyét, akinek kiválasztásába bele sem szólhattak. A német kancellár egy belpolitikai alku miatt, eredeti meggyőződése ellenére ment bele Juncker támogatásába. A brit kormányfő egyértelműen ellenzi Juncker megválasztását. Az olaszok még azt is elérték, hogy Juncker megválasztásáért a németek belemenjek abba, hogy fellazíthassák a szigorú költségvetési spórolást.

Senki se akarta az erősek közül, hogy Juncker győzzön. De a körülmények úgy alakultak, úgy forgatták a lapokat, hogy mégis Juncker lett a befutó.