Biztosan jártak már olyan lakásban, sőt talán olyan helyen is laknak, ahová nem jut térerő. Egy pálcika nem sok, annyi sincs - telefonálni a konyhaablakból kinyújtott nyakkal lehet, azt is csak megfelelő légköri viszonyok esetén.
Bikádi Zsoltnak bezzeg nincs ilyen problémája. Két hete ugyanis Margit körúti házában megjelent a Magyar Telekom (közismert nevén a T), és a fürdőszobájától néhány méterre akkora bázisállomást telepített a padlásra, hogy ha az ember a tövébe áll, alig látja a tetejét. Azóta a lakás minden pontján tökéletes a térerő, és ez tulajdonképpen kapóra jön Bikádinak, aki hűséges T-előfizető.
Volt.
Egészen mostanáig.
Hogy miért? Bikádi az alábbi sematikus ábrán illusztrálja a helyzetet:
Ketten dolgozunk itt, és én itt is lakom. Miután beindították az állomást, másnap példátlan módon már délben lefeküdtünk. Utána irtózatos fejfájás gyötört, harmadnapra meg úgy éreztem, mintha felgyújtották volna a fejemet, és rángott az arcizmom
- meséli Bikád az elhagyatott lakásban, ahol mindössze néhány árva növény képviseli az életet. És azok sincsenek túl jó állapotban.
Bikádi fél éve költözött a Margit körúti házba, közvetlenül a bontás alatt álló volt ipari minisztériummal szembe (ami, biztos emlékeznek, másfél hónapja kiömlött az utcára).
A belső kétszintes, irodának is használt, 6. emeleti és tetőtéri lakás 30 millió forintba került. Jó kis lakás, elfogadnám: az ablakból látszik a Parlament, a gangról a budai vár, a földszinten árnyas belső udvar székekkel és asztalokkal, odabent jól kitalált terek, elegáns bukóablakok és törhetetlen üvegpadló, hogy lentre is jusson fény.
Állunk a minőségi burkolóanyagokkal felújított fürdőszoba közepén, és az ablakon át egy tőlünk két méterre a falba vert lyukat nézünk. A lyukon túl ott a bázisállomás, ami néhány nap alatt úgy megkeserítette a tulajdonos életét, hogy kénytelen volt elköltözni - először visszament Békéscsabára, ahonnan származik, most egy budapesti barátjánál lakik.
Bikádi amúgy hivatalosan Dr. Bikádi, végzettségét és szakmáját tekintve vegyész, konkrétan biokémikus, és van egy gyógyszerkutatással foglalkozó cége: ha valakinek van sejtése az elektromágneses sugárzásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról, akkor az ő. Ioncsatornákról, az emberi testben jelenlévő fémekről, hemről és potenciálkülönbségekről beszél, amiket mind megbolygat a bázisállomás által generált sugárzás. És hogy ne a levegőbe beszéljen, szorgalmasan össze is állított egy dokumentumot az eddigi kutatási eredményekről. A legviccesebb sztori szerint a szovjetek 1953-tól 1976-ig, tehát több mint húsz éven át titokban 2,4-4 GHz-es mikrohullámú sugárzással bombázták a moszkvai USA-nagykövetség épületét, így próbálva kicsinálni az ott dolgozó amerikaiakat. Nem kamu, tényleg így történt, a hivatalos amerikai kormányoldalon utána lehet olvasni.
A Bikádi által összegyűjtött források jelentős nagy része azt állítja, hogy a mobiltelefóniában keletkező sugárzás káros az emberi egészségre. A tanulmányok komoly kutatóktól származnak, a baj ezzel csak az, hogy igazán konkluzív eredmény továbbra sincs: az egészségügyi kérdésekben hitelesnek tekintett ENSZ-szervezet, a WHO szerint mindeddig nem sikerült bizonyítani, hogy a mobiltelefonok használata egészségügyi kockázattal járna; igaz, a WHO egyik alosztálya, a rákkal foglalkozó IARC a mobilsugárzást a 2B csoportba sorolta, ami magyarul azt jelenti: lehetséges, hogy ez a sugárzás rákot okoz. Nem valószínű, mert az a 2A kategória lenne, de lehetséges.
És mint a moszkvai eset összefoglalójából is kiderül, hiába bombázták a szovjetek a sugárral az amerikai nagykövetséget, kimutatható eredményt nem értek el, vagyis, már amennyire tudni lehet, senkit nem sikerült meggyilkolniuk a mobilsugárral.
Az is igaz, hogy itt nem sima mobiltelefonhasználatról van szó, hanem az ember fejétől méterekre elhelyezkedő, nagy teljesítményű bázisállomás által kibocsátott elektromágneses sugárzásáról. Bikádi felkeresett egy ilyen mérésekre szakosodott céget, az EMF-Lab Műszaki Kft.-t. Kijöttek, végigmérték az egész lakást, és arra jutottak, hogy Bikádi szépen felújított fürdőszobáját, illetve a benne tartózkodókat 8,82 V/m-es sugárzás éri.
Ez a szám önmagában persze nem jelent semmit, főleg hogy Magyarországon csak az egyszeri kitettségre vonatkozó határérték létezik, a tartós sugárzásra nem. Ahol viszont vannak javaslatok vagy előírások, azok nagyságrendekkel alatta maradnak a Bikádi lakásában mért értékeknek:
Mint látható, a Bikádi fürdőszobájában mért sugárzás majdnem 150-szerese például a salzburgi határértéknek, de még az engedékenyebb olaszországinak is a 15-szöröse.
Semmit, mondja Bikádi. A T állítólag felajánlott a háznak évi kétmillió forintot, és bár lakógyűlést nem hívtak össze az ügyben, a postaládákba bedobott papírokon tiltakozhatott a bázisállomás telepítése ellen, aki akart.
A házból hárman vagyunk súlyosan érintettek. valójában mindenki meg fog dögleni, csak még nem tudnak róla
- mondja Bikádi, aki szerint ő volt az egyetlen a házban, aki határozott nemtetszését fejezte ki az állomás ellen.
Ahogy éppen ezt fejtegeti, a liftnél megjelenik egy hölgy, akiről kiderül, hogy ő is a 6. emeleten lakik: “Én tiltakoztam. Az első percben tiltakoztam, és szavaztam” - mondja, és hozzáteszi, hogy a fia villamosmérnök, ezzel mintegy jelezve, hogy ő már csak tudja. A káros egészségügyi hatásokról viszont nem tud beszámolni, mivel az elmúlt két hétben nem volt itthon.
Állunk Bikádi fürdőszobájában, nézzük a lyukat, borzongok és szörnyülködöm, de az az igazság, hogy nem érzek semmit. Se a fejem nem fáj, se álmos nem vagyok, arcrángásnak nyoma sincs, pedig nagyon figyelek. Bikádi szerint ez nem jelent semmit: a földszinten külön mérőórája van a T-nek, ami a bázisállomás által felvett áramot jelzi, és most nem pörög, tehát feltehető, hogy az állomás éppen nem működik. Mint nemsokára kiderül, igaza volt, de akkor ezt még nem tudhattuk.
A padláskulcsért átmegyünk a szomszédba, és ki máshoz mennénk át, mint a Prima Primissima díjas Váli Dezsőhöz, Magyarország egyik legismertebb kortárs festőművészéhez. Akinek, mint kiderül, közvetlenül a feje fölé szintén telepítettek egy bázisállomást.
Csodálatos műteremlakás, olyan szaga van, amilyennek egy műteremnek lennie kell: olaj vegyül hígítóval a levegőben. Hatalmas ablakon ömlik be a fény, körben festmények és festékek. Aki egy picit is ismeri Váli festészetét, tudja, hogy a művész hosszú ideje szinte mást sem fest, mint műtermet.
És aki egyszer jár Váli műtermében, az rögtön rájön, hogy ez az a műterem.
- Ugye ez az a műterem? - kérdezem a mestert, akit egy alkotóházban érek utol, mivel hogy oda menekült a sugár elől.
- Igen, ezt a műtermet festem 23 éve. És még mindig veszik
- mondja Váli, aki 42 éve óriási szerencsével jutott az önkormányzati műteremlakáshoz, azóta is itt él és alkot, és esze ágában sincs elköltözni innen. Nem is lenne hová.
Váli lemérte, a T bázisállomása 3 méter 10 centire van a a feje fölött. Vékony a födém, csak egy sor tégla acélvázban - mondja a művész, aki a torony beüzemelése óta átköltözött egy másik szobába aludni, és egy alufóliával bevont kalapban fest, úgy védekezik a sugárzás ellen.
Tragikus vagy komikus, de számomra ez a védekezés egyetlen módja - mondja a mester.
Ha Isten úgy akarja, hogy leukémiában vagy agydaganatban haljak meg, azt elfogadom. De ha ezt a T-Mobile akarja, akkor helytelenítem.
A festőművész egyébként azt mondja, hogy fizikai tüneteket nem tapasztal magán, vagy ha vannak is ilyenek, nem tudja elkülöníteni őket az egyébként is jelentkezőktől, például amikor cseng a füle.
Váli felesége előkerít egy nagy halom kulcsot, és a címkék alapján megtaláljuk a padláshoz valót:
De a felcímkézett kulcs nem nyitja a vasajtón lógó lakatot. Telefon a gondnoknak, kiderül, hogy az állomás telepítésével egy időben a T “természetesen” lecserélte a lakatot, de a lakók nem kaptak hozzá kulcsot.
Bejutni azért bejutunk. Jelentem, a padlás rendezett, a bázisállomás ott áll, ahová telepítették, és tényleg kurva nagy. Mintha egy kicsit megfájdult volna a fejem, de nem mernék rá megesküdni. Az arcom mindenesetre nem rángott, de az is igaz, hogy nem ott kell élnem a tövében. Fotózni sajnos nem tudtam, olyan sötét volt, szerencsére ezt korábban megtette helyettem maga Váli Dezső, aki bezzeg ki tudta exponálni, és ingyen és bérmentve a 444 rendelkezésére bocsátotta a bázisállomásról készült alkotását. Fogadják szeretettel:
Mit lehet ilyenkor tenni? Bikádi Zsolt szerda délelőtt elmondta, hogy fűnek-fának telefonált a Magyar Telekomnál, de nem jutott el egy illetékesig sem. Próbált szakértőknél érdeklődni, mi lenne, ha leárnyékoltatná az állomást, de kiderült, az 30 millióba kerülne, pont, mint a lakása, és csak annyit érne el vele, mintha 20 méterrel távolabb költözne, mondjuk a szomszéd lakásba. De Váli Dezsőékhez hiába költözne, hiszen az ő fejük fölött is ott egy bázisállomás. Tehetetlenségében egyetlen lehetséges akció jutott eszébe: elhatározta, hogy lemondja előfizetését a T-nél. Pedig térereje, az most lenne rendesen. Csakhogy mivel hűségnyilatkozatot írt alá, a T nem engedi, hogy lemondja.
És a csodálatos fordulat: szerdán, néhány órával a terepszemle után Bikádi Zsolt levelet kapott a Magyar Telekomtól. Ez áll benne:
Kedves Ügyfelünk!
A 2014.06.30-án Társaságunkhoz eljuttatott panaszával kapcsolatban, miszerint a lakásához közel üzembe helyeztünk egy bázisállomást, így a lakásában a megnőtt a sugárzás, tájékoztatjuk, hogy
az illetékes szakterület a bázisállomást lekapcsolta és megkezdte a panasz műszaki elemzését.
A kollégák keresik a mindenki számára megnyugtató megoldást.
Az ügy végleges lezárásáig szíves türelmét kérjük, a megoldásról írásban is fogjuk tájékoztatni.
Kérdéseinkkel mi is megkerestük a céget, mihelyt válaszolnak, azonnal közöljük.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.