• A Bubi-bringa szép.
• Leszámítva a rágányolt lakatot dobozostul.
• Elég masszív.
• Cserébe borzasztó nehéz, ezért se vigyék fel a munkahelyükre.
• Rövid távon kényelmes.
• Hosszabb távon nem túl jó a három fokozat a váltón.
• Visszarakni a dokkolóba rutinfeladat lesz, ha túl jututtunk néhány tucat sikertelen kísérleten.

Nem mennék bele most abba, hogy miért csúszik hónapok óta a budapesti közösségi kerékpározás elindítása, és most is miért csak ezren tesztelhetik a rendszert. Ennek egyik részlete biztosan az lenne, hogy reggel fél hétkor az Etele téren az előzetes regisztráció ellenére miért nem sikerült megkapni a bérléshez szükséges kártyát (szoftverhiba, pedig tegnap még működött). Az meg már nem a rejtélyes, hónapok óta tartó informatikai problémához tartozik, hogy aztán az Etele tértől miért metróval kell elmenni az első dokkolóig, holott például annak lenne értelme, hogy az agglomerációból érkezők felüljenek biciklikre, bár azzal pont csökkenne a négyes metrót használók száma.

Nade a legelső tapasztalatok a közösségi bringázás közösségi tesztjéből, amiben olvasóink voltak a segítségünkre.

A Bubi bicikli baromi nehéz

A legelső kérdés nyilván az, hogy mennyi idő után fogják a bicikliket ellopni, szétbarmolni, vagy mikor válnak a rendszeres használat miatt működésképtelenné, törik le néhány darab, és hogy bírják a hőséget, fagyot.

Van benne anyag. A gumik tömörek, ettől nem lesznek defektesek, de nehezebbé is teszi a biciklit. A váz nem fog összecsuklani egy testesebb ember alatt sem. Van benne nyomkövető, elektronikus lakat, mindkét oldalán egy nagy tábla, amire kifér a szponzor és egyéb reklámok is. A tartóssága most fog kiderült, az ígéretek szerint ha valami elromlik, nem kell nekiállni bütykölni, csak visszatenni a dokkolóba, majd a BKK-sok intézik a dolgot. Szólni érdemes azért. Több biciklit próbáltam, néhány fékkarja egy kicsit már így is engedett, rutinosabb tesztelők szerint a váltó fogaskerekei is tudnak ugrani, de most jön csak a tömeges igénybevétele. Az ülés állítható, 150 centitől két méter magas emberig kényelmes a BKK szerint.

Ez van a reklámtábla mögött, egy kis aksi, ami akkor is ellátja energiával a biciklit, ha még nem tekertük a dinamót. A lámpákat egyébként nem lehet kikapcsolni, azok mennek éjjel-nappal, ha tekerjük a bringát. Illetve egy kicsit tovább is, piros lámpánál este ez nem hülyeség.

A tárolóból, ha jól tudjuk, még nem loptak bringát, most, hogy már többen ki tudják venni, majd kiderül. Nyomkövető van benne, és az alkatrészeit a gyártó Csepel szerint más biciklihez nem lehet használni. Én nagyon meggyalázott bringát még a tárolókban sem láttam.

Íme

És nem mondjuk az első lámpa

Egyébként az, hogy nehéz a bicikli, még a BKK malmára is hajtja a vizet. Nekem például kicsit sem esett jól felhozni a szerkesztőségbe, a második emeletre. A rendeletetésszerű használata amúgy sem ez, az árazás is úgy van kitalálva, hogy ne vigyük be magunkkal a munkahelyre, hanem tegyük le, addig is használja más (fél óra ingyen, utána félóránként ötszáz forint. Amihez még bérlet is kell, ami elég húzós, egy évre 18 900 forint. Hogy ennyi marad-e, az majd kiderül, az indulásnál engednek belőle, és van még pár dolog, ami olcsóbbá teszi).

A biciklit kiszabadítani nem annyira könnyű. De könnyebb, mint visszarakni.

Magának a dokkolónak minden funkcióját nem lehet még tesztelni, például csak úgy odamenni, és megpróbálni kivenni egy biciklit, csak a tesztelőként kapott kóddal megy a rendszer. Állítólag a dokkolóállomások megbízhatósága nem volt egészen megnyugtató az elmúlt hetekben. És a Mool Bubi applikáció sem működik még.

A bicikli kiemelésénél lehet erősködni, csak nem érdemes, mert kell az erő ahhoz, amikor vissza próbáljuk rakni. Legalábbis azt gondoljuk. Mert míg a teszt során Iván elsőre például három férfi segítségével rakta vissza a bringát, jött egy törékeny, talán negyvenkilós lány, és ezzel a saját maga által kifejlesztett módszerrel visszapattintotta a bringát a helyére. Csak javasolni tudjuk. Hivatalosan egyébként a biciklit végét kell megemelni, és akkor visszacsúszik a résbe.

Első pár hajtásra az tűnik fel, hogy a három sebességből az első szinte használhatatlan, annyira könnyű tekerni, legalábbis rendszeresen biciklizőknek. A harmadik sebesség elindulásra combos, de menet közben megszokható. Amikor nagyobb távolságot mentem vele (Kálvin tér- Margit híd budai hídfő), akkor viszont nehezen találtam a kényelmes tempót, valahol a kettes és hármas között. Az biztos, hogy az előzés élményét nem a Bubitól kapjuk meg, olyan, mintha egy Fiat Pandát kapnánk egy autópályán, ráadásul egy telipakolt Pandát. Rendszeresen biciklizem, de elfáradtam. Ezzel a Várba vagy a Gellért hegyre felmenni képtelenség. Talán ezért is a Széna téri a legmagasabban lévő Bubi-pont a városban. És az legfeljebb egy lanka.

Viszont az ülés kényelmes.

A csengő az olyan, hogy nem lehet letörni. De cserébe ha vizes, nem működik.

Ami viszont a bicikli leggyengébb pontja, esztétikailag és használhatóság szempontjából is, az az elektronikus lakat. Az U-lakat vs. bármilyen lakat vitát a BKK a maga részéről a bármilyen lakattal oldotta meg. Ronda, látszik, hogy utólag buherálták oda a dobozt.

A lakat a funkciója egyébként az, hogy ha tele van a dokkoló, akkor le lehessen kötni egy korláthoz. De például egy fával már nem tudtunk mit kezdeni, Bálint tesztelőnk pedig egy csavart kerékpártartónál adta fel.

Viszont a lakatnál a Kálvin téren már bepróbálkozott valaki

És akkor nézzük, az olvasóink értékelését

A Bubit szerintem nem használatra találták ki. Jó annak, hogy elmondhassuk Budapest nyitott a bringás közlekedés felé és elmondhassa a kormány: ezt is megcsinálták, viszont a használatban a bérbringa rendszer annyira nem hasznos. Az éves bérlet nagyon drága. Ha egy budapesti lakos bringával szeretne közlekedni az valószínűleg inkább vesz magának egy biciklit. Lakosok kilőve, de mi van a turistákkal? Hát nem vagyok benne biztos, hogy egy turista szeretne ezzel a kaució dologgal szórakozni.

A biciklik nagyon nehezek, nehéz velük menni. A sebváltó nagyon könnyen kezelhető, nagyon szépen átvált két sebesség között, viszont csak 3 sebesség van. Az 1-es, a mókus kerék, a 2-es egész korrekt, de aki a 3-ast csak guruláshoz ajánlom.

A csengő katasztrófa, nem értem, hogy találták ki ezt. Egyszerűen nem áll kézre és ha sikerül is csengetni vele, az ott maradt hüvelykujjad azonnal lefogja a csengőt, így hangja sem olyan jó.

A kosár is egész jó, bár engem kicsit zavart, hogy nem fordul a kerékkel és a kormánnyal együtt, így kicsit összezavarhat, hogy éppen merre is tart a bicikli.

A Gellért tére a Budai felső rakparton elindultam a Clark Ádám tér felé. Nem jutottam messzire, amikor észrevettem az első kisebb furcsa tulajdonságát a biciklinek: a táska tartó nem fordul együtt a kerékkel, hanem mindig egy helyben van. (Lehet csak nekem volt furcsa, de engem mégis csak meglepett.)

Utamat tovább folytattam , kb. a Pala utcáig, addig megismerkedtem a váltóval, ami ugrásszerűen vált (amint átváltottál a karon a váltó abban a pillanatban ugrik, így amikor az ember visszavált, megeshet, hogy átbukik a kormányon), valamint a padkázás sem a legegyszerűbb, mert ha az ember nem majdnem teljes derékszögben és viszonylag nagy sebességgel próbál felmenni egy padkára, akkor könnyen megeshet, hogy úgy jár, mint én és hatalmasat zakózik. Végül az első kört a Vécsey utcánál fejeztem be. A hírek ellenére egyáltalán nem volt nehéz letenni a biciklit, nekem elsőre sikerült.

A második kört a Kálvin tér és a Keleti pályaudvar között tettem meg. Ez idő alatt tovább tesztelgettem a padkázást, a megfelelő váltást, akadályok hirtelen kikerülését és meggyötörtem a járgányomat és ezzel magamat is, mert a Bubi nem annyira szereti a macskaköves utakat. Így, aki teheti, kerülje el az ilyen utakat, kátyúkat vagy egy megrázó élménnyel lesz gazdagabb. Utamat sikeresen, épségben fejeztem be a Keletinél. Végszónak annyit szeretnék még írni, hogy a Bubit az első egy-két alkalommal ha sikerül kitapasztalni rendesen, akkor utána az ember már ezt sem felejti el (ezért is lett nekem a Bubi Budapest Új Biciklis Iskolája, hisz az ember mindig tanul valami újat). "

• az ülés kényelmes, könnyen állítható
• az átlagsebesség 2-3 km/h-val rosszabb a saját biciklimnél
• iszonyú nehéz az egész bicikli
• a váltó fokozatai nem a legjobbak, a 3-asba se igazán kellett beletaposni (én is három fokozatos, agyváltóst használok)
• elsőre nehéz volt lelakatolni, másodszorra a hátsó zöld fogantyú megemelésével már könnyen ment
• a fékek (egyelőre) jól fognak
• a kormányon lévő táblácskába állva tekerés közben néhányszor beletérdeltem

Gyakorlat teszi a mestert, harmadikra simán ment a bicikli visszarakása a dokkolóba. Viszont másfél percnél hosszabb tekerés után alaposan elgondolkodtam, nem kellene-e inkább saját géppel menni, mert azzal el is jutok időben oda, ahová akarok, és gyalogolni se kell a célállomás és a dokkoló között.

Pont olyan, mint amilyennel Balatonon elugrasz a boltba.

Közben pedig már megjelentek az első kéretlen reklámok a hivatalosak mellé a biciklin. Ez is remek móka lesz.

Ezt pedig a Kálvin téren keressék.