Hétfőn az Alkotmánybíróság áldását adta arra, hogy a Fővárosi Közgyűlésben ezentúl a 23 kerület polgármestere és 9 kompenzációs listáról bejutott képviselőből álljon. Eddig a teljes közgyűlést pártlistáról választhatták meg a budapestiek.

A változtatással az a baj, hogy ezzel sokkal többet ér majd egy kisebb kerületben élő ember szavazata, mint egy nagyobb kerületben lakóé. A két szélsőség: a XXIII. kerületben 22 ezer ember él, míg a XI. kerületben 147 ezer. Mindkét kerületet egy-egy ember képviseli majd a közgyűlésben.

Az Alkotmánybíróság azonban elfogadta a rendszert, mondván történetileg így alakult a kerületek fejlődése, ezt el kell fogadni. Paczolay Péter alkotmánybírósági elnök kisebbségben maradt azzal a véleményével, hogy már a kétszeres eltérés is ellenkezik az egyenlő választójog elvével, itt viszont hatszorosnál is nagyobb különbség is van.

Előfordul, hogy az alkotmánybírók nem értenek egyet, másképpen értelmezik a törvényt. Paczolay azonban a határozathoz fűzött különvéleményében ennél sokkal tovább ment. Mert nem csupán szakmai érveket hozott fel a törvény ellen, hanem konkrétan odaírta, hogy kollégái nem szakmai szempontokat is figyelembe vettek. Ezt írta:

A jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot. Ezért az Alkotmánybíróságnak különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie.

Ez nagyon kemény kritika. Hiszen milyen szempontok merülhettek fel az alkotmányos szempontokon túl? Paczolay ebben nem ad iránymutatást, de bármilyen egyéb szempont érvényesítése az Alkotmánybíróság tagjaira nézve rettenetesen kínos.

Politikai nyomás, anyagi érdek, politikai elfogultság? Nem világos, hogy Paczolay ilyesmire gondolt-e, de egy ilyen helyzetben ezekre a legkönnyebb gondolni.

Az alkotmánybírák többsége egyébként arra hivatkozva fogadta el az aránytalan választási rendszert, hogy az új közgyűlésben a kettős többség elve szerint lehet majd csak határozatokat elfogadni, vagyis nem csupán az lesz a kérdés, hogy a képviselők több mint fele egy irányba szavaz-e, hanem a többségnek a budapesti lakosság többségét is képviselniük kell. Vagyis a nagyobb kerületek polgármestereinek szavazatai ott már többet érnek majd. Ennek az érvnek a megalapozottságát több alkotmánybíró is vitatta.

A törvénnyel szemben Paczolayhoz hasonlóan nagyon keményen fogalmazott több alkotmánybíró is.

Bragyova András egyetért Paczolay Péter érveivel. Ő egyenesen így fogalmaz:

„A Fővárosi Közgyűlés, ahogyan e törvényhelyek alapján létrejön, sem nem választott, sem nem fővárosi.” Gondolatmenetét ilyen súlyos mondattal zárja: „Röviden, szerintem a mai rendszer nem választás, sem közvetett, sem közvetlen.”

Kiss László szintén keményen fogalmaz különvéleményében: a választójog közvetlenségének és egyenlőségének súlyos sérelméről ír.

Kovács Péter sem értett egyet a többséggel, és kis kiegészítéssel jelezte, hogy egyetért Paczolay érveivel.

Lévay Miklós sem tartja alkotmányosnak az új rendszert:

„Álláspontom szerint a kettős többségi rendszer teljességgel alkalmatlan az alapjogi sérelem elhárítására, vagyis az eltérő súlyú szavazatokból adódó aránytalanság kiküszöbölésére” - írja többek között.

Balogh Elemér csak annyi különvéleményt írt, hogy csatlakozik Paczolayhoz.

Érdekes még Stumpf István különvéleménye, aki általában nagyon rossznak tartja, hogy nem sokkal a választás előtt módosították a törvényt, de mégis áldását adta az új rendszerre. Szerinte az Alkotmányban rögzíteni kellene, hogy egy évvel a következő választás előtt már ne lehessen hozzányúlni a választási szabályokhoz. Ugyanakkor ezt a kérdést szerinte érdemben most nem lehetett vizsgálni, mert a törvényt megtámadó beadvány ezt nem kifogásolta. Stumpf azért is fogadta el a törvényt, mert szerinte túl nagy bizonytalanságot okozott volna, ha az októberi választás rendje nem tisztázódik mihamarább.

Stumpf döntése azért is volt fontos, mert 8:7 arányban ment át a választási törvény az Alkotmánybíróságon. Vagyis egyetlen szavazaton múlott, hogy októberben e szabályok legyenek érvényesek.

Salamon László viszont azért írt különvéleményt, mert szerinte azt se kellett volna megsemmisíteni a törvényből, amit a többség alkotmány-ellenesnek talált: hogy a kompenzációs lista elosztásakor a kerületek lélekszámával súlyozzák az egyes szavazatokat, vagyis hogy a törvény egyenesen mondja ki, más és más értéke van egy-egy szavazatnak.