• Ukrajnában ugye történik ez a dolog, amit akár hidegháborús konfliktusnak is lehetne nevezni, ha tartana még a hidegháború.
• Az egyik oldalon az Egyesült Államok és az Európai Unió tagállamai állnak, a másikon Oroszország.
• A két fél közvetlenül nem harcol egymással (akár a hidegháborúban), de különböző szankciókon keresztül igyekeznek minél nagyobb károkat okozni a másiknak.
• Tavasszal a nyugati államok még csak nagyon laza szankciókkal kóstolgatták Oroszországot.
• Aztán nyáron jöttek a komolyabb korlátozások.
• Erre Oroszország is komoly intézkedéssel válaszolt: Moszkva egy évre embargót hirdetett több amerikai, EU-s, kanadai, ausztrál és norvég mezőgazdasági termékre.

Egy igazán jó gazdasági szankciónak két egyszerű követelménynek kell megfelelnie:

1. fájjon minél jobban az ellenfelemnek,
2. nekem meg minél kevésbé.

Ebből a szempontból az Oroszország elleni nyugati szankciók

remekül működnek:

elsősorban a nyugati pénztől zárják el a fontos orosz állami cégeket. Az orosz állami cégeknek nagyon kellene a nyugati pénz, a nyugati pénz viszont nem csak orosz állami cégeknél tud magának helyet találni.

Hogy mennyire betalált ez az intézkedés, az a Rosznyeft-parából is látszik: az orosz állam tulajdonában álló olajcég 42 milliárd dolláros (9455 milliárd forintos) kölcsönért könyörög Putyinnál, hogy vissza tudja fizetni azokat a nyugati kölcsöneit, amiket korábban azért vett fel, hogy megvásárolhassa a British Petrol egyik oroszországi leányvállalatát, és így a világ legnagyobb olajcégévé váljon.

A nyugati szankciók ezen kívül korlátozzák a fegyverek és olajipari gépek Oroszországba irányuló exportját is, és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank is felfüggesztette az oroszországi projektek finanszírozását.

Oroszország is idecsap

Az augusztus 7-én bejelentett orosz élelmiszer-embargó teljesen logikus válaszlépés Oroszországtól a nyugati szankciókra. Az Európába irányuló energiaexportot nem korlátozhatták, hiszen az abból származó bevételeket sehogyan sem tudta volna pótolni az ország, így az agrártermékek behozatalát korlátozták.

Az Oroszország és az EU közti kereskedelemben – mennyiséget és értéket tekintve – nem a mezőgazdasági termékek követik az energiahordozókat, az EU-ból gépek, vegyianyagok és más iparcikkek is áramlanak be Oroszországba. Ezek behozatalát sem lehetett korlátozni, mert nem lett volna honnan pótolni őket.

Maradt tehát az élelmiszer.

Abból sem minden, az embargó nem terjed ki például a gabonafélékre, valószínűleg azért, mert az orosz gabonatermés idén nem túl jó, így az országnak muszáj gabonát importálnia. Ezen a héten pedig tovább szűkült az embargós termékek listája, lekerültek róla a burgonyavetőmagok, a laktózmentes tejtermékek, a vitamintabletták, az étrendkiegészítők, a pisztráng és a lazac. Ebből is látszik, hogy ez az embargó Oroszországtól is komoly áldozatokat követel.

Bár tartósabb élelmiszereket tudnak importálni (is importálnak is) Dél-Amerikából, Ázsiából és a Balkánról, Oroszország európai részének élelmiszerellátása nagyban függ az EU-s importtól is. Az embargó már most brutálisan felverte az élelmiszerárakat Oroszországban, a kalinyingrádi exklávéból is egyre többen járnak át vásárolni Lengyelországba. Az ország keleti végében az amerikai hús fog hiányozni, már tervezik is, hogy rénszarvashússal pótolják majd a kieső mennyiséget.

Itt jobban fáj

Az élelmiszer-embargó tehát komoly áldozatokat követel az orosz társadalomtól, de akárki akármit mond,

az Európai Uniót jobban megviseli.

Bár az EU teljes exportján belül az Oroszországban eladott mezőgazdasági termékek aránya elenyésző, itt pedig megírtuk azt is, hogy a magyar mezőgazdaság termelésén és a magyar exporton belül sem nagy súlyú az orosz élelmiszer-kivitel, nagy gond lehet az embargóból. Az az egyik baj, hogy az a viszonylag kis orosz exportrészesedés nem egyenlően oszlik el a termelők között. Sok olyan gazdálkodó van, aki eleve az orosz piacra alapozva próbált növekedni az elmúlt pár évben. Magyarországon a keleti nyitás miatt még ösztönözték is az orosz üzleti kapcsolatok elmélyítését. Az eddig lassan, de biztosan bővülő orosz élelmiszerexportra alapozó termelők megélhetését

teljesen tönkreteheti az embargó.

De ennél is nagyobb baj, hogy mivel az EU-s agrárexport támogatások nélkül nem versenyképes a világpiacon, szinte lehetetlen ilyen gyorsan - már a szüret idején - új külső piacokat találni az eredetileg Oroszországba szánt élelmiszereknek. És ha ez az árumennyiség az Európai Unión belül marad, akkor leveri az árakat, így pedig a teljes EU-s mezőgazdaságra hatással lesz. Egyszerű példa:

• Lengyelország exportálja a legtöbb almát Oroszországba.
• Az Oroszországba szánt lengyel alma az EU-n belül marad.
• Leveri az árakat Lengyelországban.
• Kiáramlik Lengyelországból.
• Leveri az árakat a többi EU-tagállamban is.

A magyar almatermelők is ettől félnek, a magyar piac ugyanis annyira kicsi, hogy még a belföldön termelt felesleget sem képes felvenni, nemhogy a más tagállamokból ideáramló termékeket.

Van tervünk, csak nem sokra elég

Brüsszelben igyekeznek is enyhíteni az embargó hatásain, először egy 400 millió eurós (124 milliárd forint) alapot különítettek el, majd indítottak egy 125 millió eurós programot is a termelők kárpótlására. A cél, hogy az Oroszországba szánt élelmiszerek nagy részét még azelőtt kivonják a piacról, hogy beindulna az árcsökkenés. A terv szerint a felesleges élelmiszert szociális intézményeknek adnák, a gazdákat pedig kárpótolnák a pénzből.

Arról azonban nagyon nehéz lesz megállapodni, hogy a tagállamok között hogyan osszák el a pénzt. Navracsics Tibor 80 millió, a holland statisztikai hivatal 300 millió, Ausztria 240 millió eurós támogatásra jelentkezett be, mondván: ennyi káruk származik az embargóból. Ezek a becslések persze túlzottak (a tagállamok egyszerűen összeadják az oroszországi exportból származó bevételeiket) az viszont látszik belőlük, hogy a teljes kárpótlásra nem lesz elég az EU pénze.

A magyar külügyminiszter így üzent a Twitteren:

Sanctions against #Russia cause 80 million € loss a year to the #Hungarian agricultural export. Soon some compensation needed at #EU-level. — Tibor Navracsics (@TiborNavracsics) 2014. augusztus 13.

Brüsszelben pedig valószínűleg nem akarnának több forrást elkülöníteni a gazdáknak, ugyanis az unió költségvetésének majd harmadát így is a közös agrárpolitika viszi el, ez pedig joggal szúrja a szemét a kisebb mezőgazdasági szektorral rendelkező tagállamoknak.

Még nem tudunk sokat, de valószínűleg szívunk

Az egészen biztos, hogy pénteken komoly viták várhatóak a brüsszeli agrárszakértői találkozón, és a szeptember 5-i agrárminiszteri értekezleten is, hiszen ezeken dől majd el, ki, hogyan és mennyi plusztámogatást kap.

Ez sok gazdának már késő lehet, Magyarországon most épp a szilvát szüretelik, ebből is ment volna Oroszországba. A szilva ráadásul tipikusan olyan gyümölcs, amit az oroszok könnyen pótolhatnak, Szerbia például örömmel növelné az orosz exportját e téren is.

Arról, hogy a magyar kormány mit akar elérni az EU-s tárgyalásokon, hiába kérdeztük a Földművelésügyi Minisztériumot, de eddig nem érkezett tőlük válasz.

Annyi biztos, hogy az Európai Unió gazdaságát évtizedek óta nem érte ennyire súlyos politikai szankció.

Az Egyesült Államokat közben alig érinti az embargó, nekik sokkal könnyebb új vevőket találniuk arra kevés húsra és zöldségre, amit eddig Oroszországba exportáltak.