Tökéletes döntetlen az állás azok között, akik biztosan elmennek szavazni szeptember 18-án Skócia függetlensége mellett, illetve azok között, akik a birodalmon belül tartanák Skóciát, legalábbis az egyik legnagyobb brit közvélemény-kutató szerint. A TNS felmérései azt mutatják, hogy a biztos szavazók 41 százaléka tervez igennel szavazni, és ugyanennyien vannak, akik nem támogatják Skócia függetlenségét.

Ezzel megvalósult a közvélemény-kutatók rémálma: a népszavazás kimenetele ebben a pillanatban

gyakorlatilag megjósolhatatlan.

A Guardian azonban megvizsgálta a közvélemény-kutatások adataiból kirajzolódó trendeket is, és arra jutott, hogy az elszakadásra szavazók egyre többen vannak, szinte függetlenül attól, hogy melyik cég méréseit vesszük figyelembe.

A fiatalok szinte egyöntetűen Skócia függetlensége pártján állnak, és csak a 60 éven felüliek között vannak többségben az elszakadást ellenzők. Igaz ugyan, hogy köztük hagyományosan nagyobb a szavazási hajlandóság, mint a fiatalak körében, csakhogy a 60 alattiak, akik eddig 70-75 százalékban mondták, hogy biztosan elmennek szavazni, a legutóbbi adatok szerint 84 százalékban ott lesznek, a maguk igenével együtt.

Hasonló változás figyelhető meg a munkáspártiak körében: közülük egy hónapja még csak 18 százalék mondta, hogy igennel szavaz, most már 35. És a nők, akik hagyományosan nem-pártiak, egyre nagyobb számban állnak át a skót függetlenség oldalára.

Ez itt Skócia zászlaja. És vajon hogy nézne ki a brit lobogó, a Union Jack Skócia nélkül? Ha hiszik, ha nem, a brit kormány már rég megtervezte. A Daily Mail tavasszal lefotózott egy meg nem nevezett kormányzati segéderőt, kezében egy titkos dokumentummal a skót népszavazásról, és abban, már ha nem Photoshop az egész, úgy, ahogy van, már szerepel az új brit zászló, csakhogy kék nélkül. A maradó vörös Szent György-kereszt Angliát és Walest jelképezi, a vörös átlós csíkok (andráskereszt) pedig Írországot.

Engedjék meg, hogy Robert Burns brit skót költő örök érvényű versével zárjam soraimat, dúdoljuk együtt:

Should auld acquaintance be forgot,
and never brought to mind ?
Should auld acquaintance be forgot,
and auld lang syne* ?

And surely ye’ll be your pint-stowp !
and surely I’ll be mine !
And we’ll tak a cup o’ kindness yet,
for auld lang syne.

We twa hae run about the braes,
and pu’d the gowans fine ;
But we’ve wander’d mony a weary fit,
sin auld lang syne.

We twa hae paidl’d i' the burn,
frae morning sun till dine ;
But seas between us braid hae roar’d
sin auld lang syne.

And there’s a hand, my trusty fiere !
and gie's a hand o’ thine !
And we’ll tak a right gude-willy waught,
for auld lang syne.