Szijjártó és Navracsics a pénzre mennek

  • A Külügyminisztériumban szar a hangulat.
  • A régebbi dolgozók már nyár közepe óta panaszkodnak, hogy feje tetejére állt a Bem téri intézmény.
  • A nagy átalakítások nem csupán a munkakörülményeket érintik, és nem csupán személycseréket jelentenek: a külügy feladatai is változnak.
  • A diplomácia már nem olyan érdekes, az új cél az lett, hogy pénzt kell szerezni az országnak.

Júniusban Navracsics Tibor váltotta Martonyi Jánost a külügy élén, de már akkor lehetett tudni, hogy az új miniszter megbízatása csak ideiglenes: Navracsicsból EU-biztos lesz októberben. Ennek ellenére az új miniszter nagy lendülettel kezdett gyökeres átalakításokba.

Első intézkedéseként néhány nap alatt kiüríttette a Bem téri minisztérium teljes első emeletét, hogy az igazságügyi tárcától áthozott mintegy hatvan fős stábjával elfoglalja az ottani irodákat. Az előző ciklusban Martonyi egykori államtitkárával, Németh Zsolttal közös kabinetet (lényegében titkárságot) tartott fenn, összesen 25 fővel. Most az összes államtitkárnak (Szijjártó Péter, Mikola István, Balatoni Mónika, Szabó László és Biró Marcell) egyenként mintegy 20 fős kabinetje van, a miniszternek pedig 40 fős. Nincs már központi sajtóosztály sem, az államtitkárok saját sajtóreferenseket alkalmaznak. Összesen 300 új munkatárs érkezett a külügybe a választás óta.

Az átalakított külügy szervezeti felépítése. Forrás. kormany.hu

Az újak beállásával párhuzamosan szélnek eresztik a régieket, az ott dolgozók becslése szerint a munkatársak 40 százalékának mondanak fel. Akik maradhatnak, azoknak alá kell írniuk egy nyilatkozatot, hogy napi 8 helyett ezentúl 10 órát dolgoznak (fél nyolctól fél hatig) és ezt önként, plusz juttatás nélkül vállalják. Hasonlót vártak el egyébként fél éve a Miniszterelnökségbe szervezett egykori NFÜ-s dolgozóktól is.

A tárcánál régóta dolgozók azt állítják, hogy sosem láttak ennyi személycserét, még akkor sem, amikor a Fidesz váltotta kormányon az MSZP-t, vagy az MSZP a Fideszt. „2010 ehhez képest semmi sem volt, de 1998 se”. Vagy ahogy valaki más fogalmazott: „itt most a nulláról épül egy új minisztérium”.

Itt már nem kell külpolitikát csinálni, mert nincs már külpolitika

A nagy átalakítás mögött nem csupán az áll, hogy új embereket akarnak a tárca vezetői az irodákban látni. Az ott dolgozók szerint megváltozott a minisztérium feladata.

„Most úgynevezett projektszemlélet van: csak arra kell figyelni, ami forintosítható”, vagyis a minisztérium nevébe most bekerülő „külgazdasági” jelző lett a lényeg. A többi területet inkább sorvasztják. „Még ott ül a magyar résztvevő a különböző nemzetközi szervezetekben, a Hungary tábla mögé beültetünk valakit, de már nincs semmilyen feladata sem, nem kell megszólalnia. Nincs stratégia, hogy mit kell képviselni az EBESZ-ben vagy bármelyik másik szervezetben, ezeket az új vezetés teljesen feleslegesnek tekinti” - mondta egy régi külügyes, aki szerint Martonyi még „értékalapú külpolitikát” vitt.

A Martonyi-féle külügy. Ide kattinhat a nagyobb ábráért (pdf)

A mostani irány lényege, hogy ahol üzletet lehet remélni, ott a kétoldalú kapcsolatokat kell erősíteni. Kína vagy az energetika például önálló főosztályt kapott, miközben az EU-ügyi államtitkárságot megszüntették. A másik, hogy nem tárgyalgatni és magyarázkodni kell, ha külföldről vitatják a magyar kormány politikáját, hanem erélyesen visszavágni.

Navracsics Tibor első értekezletén azt mondta a tárca főosztályvezetőinek, hogy véget kell vetni annak, hogy nyuszi módon reagálnak a külügyesek a külföldi támadásokra, ehelyett keményen bele kell állni a küzdelembe.

A régi külügyesek (akiknek többsége szintén fideszesként került a tárcához) szerint 2010-14 között a külügy igyekezett nem élezni a konfliktusokat az EU-val vagy más külföldi kritikusokkal. „Akkor az volt a taktika, hogy megpróbáltunk lemenni szakmai szintre, és az egész élét elvenni azzal, hogy akkor nézzük meg paragrafusonként, hogy mi a baj”. Vagy a másik tipikus módszer az volt, hogy „de hát egy szövetségi rendszernek vagyunk a tagjai, ezek nem oldalak közötti viták, csak értelmezési problémák”. Az akkor kormányszóvivőként működő Szijjártó Péter vagy a Matolcsy György vezette gazdasági tárca sokszor elégedetlen volt azzal, hogy a külügyesek nem elég kemények. Ez a háttérben sokszor komolyabb konfliktusokat okozott.

Van aki úgy értelmezi, hogy a galambok és a héják akkori küzdelméből most a héják jöttek ki győztesen. Ugyan nem lehet azt mondani, hogy az előző ciklusban ne álltak volna ki Orbán Viktor politikája mellett a külügyesek, de ezt Szijjártó ízléséhez képest túl visszafogottan tették.

Navracsicsot az első ciklus elején ebben a felosztásban inkább a galambokhoz sorolták, ám azóta egyértelműen átállt a keményebb stílust képviselők oldalára.

A nagy megmagyarázók – e logika szerint inkább galambok – közül most mennie kellett Győri Enikő EU-s ügyekért felelős államtitkárnak, aki a magyar kormányból a legjobban tudott kijönni az EU-s intézmények fontos embereivel. Győrit Madridba küldték nagykövetnek, és az EU-s államtitkárságot meg is szüntették. EU-s ügyekben a pénzes témák Lázár Jánoshoz kerültek, a politikai ügyekben pedig felértékelődött Gottfried Péter miniszterelnöki főtanácsadó szerepe.

Szintén mennie kellett Prőhle Gergely helyettes államtitkárnak, akinek egykori berlini nagykövetként a magyar demokráciáért aggódó német politikusokat kellett nyugtatgatnia, és szintén inkább a galambok közé tartozott. Prőhlét az EMMI-be helyezték át, és úgy tudjuk, ezt egyáltalán nem ő akarta így.

Bizniszt kellene csinálni

Orbán Viktor azt mondta a magyar nagykövetek évnyitó értekezletén, hogy „A feladat pedig az, hogy egy perspektívájában sikeres országnak kell méltó gazdasági központú érdekképviseletét ellátni külföldön. Ez a feladat.”

A nagyköveteken kívül ez lett a feladata a külügyeseknek is: bizniszt kell csinálniuk, nem pedig politikát.

A most háttérbe szorulók szerint ez félreértés. Navracsics és Szijjártó hiába erőltetik a bizniszmodellt, szerintük Magyarország túl kicsi játékos a világpolitikában, hogy ezt kétoldalú diplomáciai manőverekkel hatékonyan érvényesíteni lehessen. Szerintük azzal lehet inkább sikert elérni, ha politikai vonalon kavar Magyarország, és a nemzetközi szervezetekben épít szövetségeket.

Amikor például 2012-ben hatalmas alkudozás ment arról, hogy mennyi EU-s pénzt kapjanak a keleti tagállamok a következő ciklusban, akkor a magyar külügyből kezdték szervezni a Kohézió Barátai nevű csoportot a szegényebb tagállamoknak, és sokszor a románokat, lengyeleket, szlovákokat előre tolva ment a lobbizás. A régiek szerint sokkal hatékonyabban lehet gazdasági előnyöket szerezni, ha különböző szervezetekben Magyarország számára érdektelennek látszó ügyekben is aktívak vagyunk, és más területen pedig benyújtjuk ezekért a számlát.

Az új elvárás viszont inkább a közvetlen érdekérvényesítésről szól, ami a régi stáb szerint nehezebben megy. „Egy V4-es miniszterelnöki találkozót a japán miniszterelnökkel sokkal könnyebb megszervezni, mint egy magyar – japánt, egyszerűen azért, mert együtt már értelmes méretű piacot tudunk felmutatni. Ahhoz azonban, hogy közös pozíciókat vegyünk fel egy ilyen tárgyaláshoz, folyamatos együttműködés kellene. Ez csak egy példa, de inkább ez az irány tudna működni”.

A Bem téren dolgozók többsége biztosra veszi, hogy ha Navracsics Brüsszelbe költözik, akkor Szijjártó Péter lesz a külügyminiszter. Ha mégsem ő, akkor Mikola István, frissen kinevezett biztonságpolitikai államtitkár és egykori egészségügyi miniszter a második legesélyesebb. A régiek az utóbbi években az OECD magyar követeként dolgozó Mikolának drukkolnak.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.