Két kérdés izgatja a hongkongiakat a példátlan hétvégi tüntetések után:

Jönnek-e a tankok?

és

milyen hatással lesz a válság a kínai vezetésre?

Az első kérdésre adott válasz a második egyenes következménye, ezért kezdjük azzal.

Június 10-én valami egészen szokatlan történt. Ekkor jelent meg a kínai kormány Fehér Könyve Hongkong politikai jövőjéről. Ebben az volt a szokatlan, hogy Pekingben jelent meg - a kínai vezetés ezidáig adott arra a látszatra, hogy Hongkong, bár már Kína része, politikai értelembe véve autonóm, vagy legalábbis félig-meddig autonóm. Ezért korábban a pekingi vezetés terveit a hongkongi helytartók jelentették be, így ha netán a tiltakozások miatt finomítani kellett a dolgokon, azt arcvesztés nélkül tehették meg.

De most Hszi Csin-pin az ország elnöke, ő pedig 2007-től 2012-es kiválasztásáig a párt Hongkongért felelős fejese volt. Ami most történik, az az ő műve, amit azzal, hogy a terveket a központi kormányzat jelentette be, magára is vállalt.

Ez az egyik oka, hogy idáig fajult a helyzet.

A másik az a Hongkongban merőben szokatlan jelenség, hogy a mostani tiltakozások a rendőrség engedélye nélkül zajlanak, jelentősen felforgatva a város életét.

Otthon, a négy fal között

Hongkong sajátos hely. Bár azóta is rendszeresen voltak tüntetések, hogy a város 1997-ben visszakerült Kínához, ezeket rendre engedélyeztették a rendőrséggel, és nagyon figyeltek rá, hogy ne zavarják meg a város hétköznapjait.

Végülis Hongkong Ázsia egyik, ha nem a legfontosabb pénzügyi központja, mindannyiuk jóléte múlt

a nyugodt üzletmeneten.

Ezért is volt szokatlan, hogy a tavasszal már elhalni látszó demokráciapárti mozgalom a Fehér Könyv júniusi megjelenése után az Occupy Central nevű csoportban éledt újjá. A Central Hongkong pénzügyi negyede, a mozgalom deklarált célja pedig ennek megbénítása volt.

De Peking a fent már tárgyalt okokból nemhogy nem hátrált, de augusztus 31-én bemutatta kész javaslatát a 2017-es hongkongi választások lebonyolítására:

• egyrészt Hongkong történetében először általános választójogot garantálnak a városlakóknak;
• másrészt rögzítik, hogy a választáson csak olyan jelölt indulhat, akinek ezt megengedi a kínai kommunista párt.

Ez ellen kezdtek tiltakozni szeptember 22-én a hongkongi egyetemisták. Először csak a tanórákat bojkottálták, aztán másnap már a hongkongi kormányzót, Leung Csun-jinget is lerohanták a kormányzati központban. Szerdán pedig a rendőrség engedélye nélkül vonultak a Central nevű városrészbe, a pénzügyi és üzleti negyed központjába.

Egyszerre két tabu is megdőlt:

• nem kértek engedélyt a rendőrségtől;
• konkrétan a pénzügyi központ napi működésének megzavarására törekedtek.

Ez utóbbi akár rosszul is elsülhetett volna – a hongkongiak, mint már említettem, különösen érzékenyek a nyugodt üzletmenetre. Olyannyira, hogy az augusztusi felmérések szerint a többségük még a pekingi kormány által erőltetett választási reformot is elfogadta volna, csak hogy béke legyen.

De mert a tét ekkora volt, a kormányzat is szokatlanul keményen reagált. Szombaton könnygázzal és gumibotokkal támadtak a kormányzati központ előtti téren gyülekező, amúgy békésen tiltakozó diákokra, ami olyan felháborodást keltett, hogy másnap tízezrek csatlakoztak a tiltakozókhoz, immár a város több pontján is megbénítva a közlekedést, egyben körbe zárva a kormányzati központ előtti téren tüntető diákokat ostromló rendőröket.

"A jövő generációi akár úgy is emlékezhetnek majd, hogy 2014. szeptember 28. volt az a nap, amikor a legendásan apolitikus város félreérthetetlenül átalakult" - írja a Foreign Policy.

Másnap a pekingi sajtó már arról cikkezett, hogy a kormány készen áll bevetni a Fegyveres Népi Rendőrséget, ami pont az, aminek a neve alapján gondolnák. Hongkongban meg már arról terjednek a hírek, hogy a Népi Felszabadító Hadsereg alakulatai a szomszédos Szencsenben gyülekeznek.

Itt tartunk most:

• Az egyik oldalon a mindenre elszánt tüntetők;
• a másikon a pekingi vezetés, ami nem engedheti meg magának a visszavonulást.

Pláne azután, hogy már Kínában is megjelentek a hongkongi diákokkal szimpatizálók, vagyis minden esetleges engedmény felbátoríthatja azokat is, akik Kínán belül küzdenének egy demokratikusabb országért. Végül is, ha Hongkongban nincs esély a demokráciára, akkor Kína többi részén miben reménykedhetnének?

Egy biztos: a nyugodt üzletmenetnek már lőttek - ami annak ellenére is súlyos csapást jelenthet a kínai gazdaságra, hogy Hongkong részesedése a kínai GDP-ből 1997 óta 16 százalékról 3 százalékra csökkent. Mert Hongkong már nem termelő, hanem finanszírozási központként nélkülözhetetlen a kínai gazdaságban - a külföldi befektetők Hongkongon, és nem a pekingi tőzsdén keresztül finanszírozzák a kínai vállalatokat. Amik amúgy a válság kezdete óta súlyosan és illegálisan eladósodtak, így minden, ami Hongkongban történik, súlyosan kihat a finanszírozásukra. (Via The Daily Beast, Foreign Policy, Marginal Revolution, Quartz)