"Médiakapcsolatok kialakítása és ápolása"
Ilyen erősségű konkrét vállalások olvashatóak a Századvég vezette konzorcium pályázatában és az aláírt szerződésben. A kormányzat kedvenc tanácsadói két amerikai céggel közösen vállalkoztak arra, hogy a
magyar politikai, gazdasági és kulturális értékeket és érdekeket képviselik és érvényesítik Amerikában.
A lobbizásra 1,3 milliárd forintot kapnak a Miniszterelnökségtől. A konzorcium egyik amerikai tagját a washingtoni cégbíróságon négy nappal azelőtt jegyezték be, hogy a Miniszterelnökség lobbipályázatának jelentkezési határideje lejárt.
A beadott pályázat, és az aláírt szerződés alapján nem látszik, hogy a konzorcium tagjai az 1,3 milliárd forintos megbízás megszerzéséért összetörték volna magukat. Mondjuk verseny nem volt, egyedül indultak a pályázaton, így szükségtelen is lett volna a nagy erőlködés.
Október végén kértük el a Miniszterelnökségtől a nyertes lobbipályázatot, amit viszonylag gyorsan át is küldtek nekünk. Az eredeti 194 oldal, ehhez tartozik még két hiánypótlás, így jön ki a 217 oldal összesen. Aki azt gondolja, hogy egy ilyen pályázatból kiderül, hogy mi a kormányzati agytröszt, a Századvég titka, hogy miért pont ők adják a legfontosabb tanácsokat annak csalódnia kell:
a papírok között konkrét szakmai vállalást alig találni.
A nagy része a kiírás különböző adminisztratív részével foglalkozik: megvan-e a szükséges, tartozásmentes bankszámla, az elvárt számú szakember, referencia. Mivel a pályázatot nagyon szűkre szabták, úgy hogy a Századvég vezette konzorciumon kívül aligha felelhet meg más, ezért érthető, hogy sok ilyen objektív feltételnek kell megfelelni, és ez sok oldalt elvisz.
A megpályázott munkával kapcsolatos konkrétumot viszont szinte csak a 26-27 oldalon találni , amikor a benyújtott konzorciumi szerződés keretében a pályázók leírják, hogy melyik cégnek mi lesz a feladata.
Itt ilyenek olvashatóak többek közt, hogy a pályázók dolga lesz a
Áh, inkább berakom az összeset, annyira tényleg nem hosszú.
Talán nem reális azt várni, hogy a pályázók 4 évre előre, napról-napra leírják, hogy mit terveznek csinálni a magyar adófizetők 1,3 milliárd forintjáért, de ami itt olvasható, az elég sovány.
Valószínűleg egy elsőéves nemzetközi kapcsolatos egyetemi hallgató izgalmasabb dolgot rak össze, ha arról kell írnia: hogyan lobbizhatna Magyarország hatékonyan saját érdekeiért Amerikában. Ráadásul az sem világos, hogy a magyar diplomácia pontosan mi a bánatot csinál Washingtonban, ha 1,3 milliárdért arra külön kell ember, hogy kapcsolatokat alakítson ki és ápoljon az amerikai médiával, vagy hogy egyáltalán stratégiát csináljon arra: hogyan kell az amerikai kormányzatnál támogatást szerezni valamilyen fontos magyar ügynek.
Még úgy is fura, hogy egy ilyen holmival 1,3 milliárdot lehet kapni, hogy más pályázó nem volt.
A pályázatban olvasható szakmai tervekhez képest a megkötött szerződés sem jelent szinte semmilyen előrelépést. A 9 oldalas szerződés 1. számú melléklete egy és negyed oldalban, nagyrészt pontról-pontra tartalmazza a századvéges anyagot, bár határidőket is rendel az egyes feladatokhoz.
"A Magyarország érdekei szempontjából releváns döntéshozatali folyamatok bemeneti pontjainak (kormányzati és nem-kormányzati intézmények és személyek) azonosítása, a potenciális érdekérvényesítés javasolt módszereinek, -technikainak mellékelésével adatbázis készítése és frissítése."
Ez például a szerződésben új, a pályázatban nem találtam meg, de megint olyasmi, ami első ránézésre az Amerikába küldött hivatásos magyar diplomaták feladatának tűnik.
A teljes szerződést itt lehet elolvasni.
Persze annak, hogy mi van a pályázatban vagy a megkötött szerződésben, nincsen nagy jelentősége. Nincs ugyanis olyan diplomata, lobbista vagy tanácsadó, aki a jelenlegi helyzetben kapcsolatépítéssel vagy döntéshozói térképek rajzolgatásával fordítani tud Magyarország megítélésén az Egyesült Államokban.
Az amerikai kormányzat meggyőződése, hogy Orbánék a NATO és az EU tagjaként megengedhetetlenül közel kerültek Vlagyimir Putyin Oroszországához. A két legfontosabb téma a paksi bővítés orosz kézbe adása, és az új orosz gázvezeték, a Déli-Áramlat magyar támogatása, de valószínűleg az is számít, hogy a Mol kinek adja el a részesedését a horvát INA-ban.
Amíg ezekben az ügyekből nem lép vissza a magyar kormány, addig érdemi változás nem lesz a magyar-amerikai viszonyban. Ettől persze még el lehet költeni 1,3 milliárd forintot píárkodásra, csak teljesen felesleges.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.