A modern technika néhány kellemetlen mellékhatása:

• Nem tudsz fontos dolgokat elvégezni!
• Csökken az IQ-d!
• Megritkul a szürkeállományod!
• Elsorvad az agyad!
• Jobban butít, mint a fű!
• Ha ezek közül az állítások közül csak egy igaz, már érdemes elgondolkodnod azon, hogy fölveszed-e a telefont, amikor legközelebb megcsördül leckeírás közben.

Mi a jó az emailben, a Facebookban, a Skype-ban, a chatben, az sms-ben? Hogy mindig elérhető vagy, mindenről azonnal értesülsz, és mindenre azonnal reagálhatsz.

Az agykutatók mostanra megegyezni látszanak abban, hogy a modern kommunikációs technológiák, az internet és a mobiltelefónia által létrehozott folyamatos készenléti állapot és a vele párosuló reakciókényszer nemcsak zavaró, hanem kifejezetten káros is lehet az emberi agyra, hiszen az nincs is felkészülve arra az irdatlan információtömegre, ami nap mint nap, percről percre éri.

Amikor az ember több dologgal foglalkozik egyszerre, szebb magyar szó híján a számítástechnikából kölcsönvett kifejezéssel azt szokta mondani, hogy multitaskingol: házi feladatot ír, közben zenét hallgat és időnként válaszol az emailjeire meg az sms-eire.

Csakhogy az emberi agy nem úgy működik, mint egy processzor: neurobiológusok már évekkel ezelőtt bebizonyították, hogy igazi humán multitasking valójában nem létezik. Amikor az ember azt hiszi, hogy egyszerre több feladatot végez, valójában csak váltogatja a feladatokat, és és persze ha elég gyorsan váltogatja őket, akár úgy is tűnhet, hogy mindez szimultán zajlik. Ez persze még nem lenne baj – végül is mindegy, hogy egyszerre végződnek el a feladatok vagy gyors egymásutánban, a lényeg, hogy elkészüljenek. Vagy mégsem mindegy? Úgy tűnik, mégsem mindegy.

Earl Miller, az MIT agykutatója és a róla elnevezett kutatócsoport, a Miller Lab vezetője szerint mindezért nagy árat fizetünk, ráadásul az úgynevezett multitasking, pontosabban a feladatok gyors váltogatása jóval kevésbé hatékony, mintha egyszerre csak egy dologra koncentrálna az ember.

A multitasking hatására a szervezet többet termel a hidrokortizon nevű stresszhormonból és a gyors reakcióért felelős adrenalinból is, a túlzott hormontermelés pedig a szükségesnél nagyobb mértékben stimulálja az agyat, úgyhogy megtörténhet, hogy a gondolkodás elhomályosul és zavarossá válik. A multitasking során, ugyanúgy, mint a drogok fogyasztásakor, a szervezet dopamint termel, vagyis az ember gyakorlatilag jutalomban részesül azért, hogy folyton váltogatja a feladatokat, így aztán mindig újabb stimulusra vágyik, ez pedig nem várt következményekhez vezethet.

Belahalunk, mint a patkányok?

Egyelőre nem létezik arra tudományos bizonyíték, hogy bárki belehalt volna az egyidejű emailezésbe vagy az sms-ezgetésbe, de ez persze nem akadályozza meg az ismert pszichológus-neurológust, Daniel Levitint abban, hogy párhuzamot vonjon az emberi agy pozitív stimulusok iránti vágya és egy híres, ötvenes évekbeli patkánykísérlet között, ami szomorú, de tanulságos eredménnyel végződött.

Az agy örömközpontját kereső két kutató, James Olds és Peter Milner elektródát helyezett a patkány agyának a dopaminszint szabályozásáért felelős részébe (nucleus accumbens).

A patkányok egy kar elmozdításával tudtak maguknak örömet okozni, és persze se nem ettek, se nem ittak, se nem dugtak, csak a kapcsolót nyomogatták egyfolytában, akár óránként hétszázszor is, amíg végül bele nem döglöttek. Tessék, ide vezet a féktelen örömhajhászás.

A multitasking a megemelkedő dopaminszintet tekintve hasonló örömérzést kelt, mint a patkányok agyába drótozott elektróda, vagy mondjuk mint a drogok. Drogszakértők (Nora Volkow, NIDA) szerint viszont ez a fajta stimuláció nem is annyira a drogok vagy az alkohol keltette örömhöz hasonlít, hanem sokkal inkább az étel és a szex által keltett jó érzéshez, ami feltétlenül szükséges az egyed és a faj fennmaradásához, de káros lehet, ha túlzásba viszik.

Levitin ezen felül azt állítja, hogy további figyelemmegosztásra késztet, és további bajt okoz, hogy a prefrontális cortex, az agykéreg elülső része imádja az újdonságot, ami azt jelenti, hogy sokakat egy ártatlan sms-sel is könnyen el lehet téríteni az éppen végzett fontos feladattól. Így ahelyett, hogy egy nagy feladatot fejeznénk be, mondjuk a korszakos jelentőségű doktori disszertációnkat, inkább a sok kicsit fejezzük be (válaszolunk az sms-re, emailre, lajkoljuk a facebook-posztot). Ez ugyanúgy örömet okoz, mint kitenni a pontot a disszertáció végére, de az nyilvánvaló, hogy korántsem olyan hatékony, és hosszú távon nem vezet jóra.

Akkor most ezzel mi a probléma? Egyszerűen nem kell engedni a csábításnak, nem kell disszertációírás közben mailt olvasni, és a telefont is ki lehet kapcsolni, vagy legalább lehalkítani.

Ezzel az a probléma, hogy vannak kutatók, akik kísérletekkel bizonyították, hogy a multitaskingnak már a lehetősége is káros az agy teljesítményére nézve. Önmagában az a tudat, hogy ott figyelnek az olvasatlan emailek az inboxban, miközben el kellene végeznünk egy fontos feladatot, kimutatható teljesítményromláshoz vezet – derítette ki Glenn Wilson, a Londoni Egyetem pszichiátere, aki nyolc önkéntesen végzett kísérleteket.

Az alanyoknak viszonylag nehéz, koncentrációigényes feladatokat kellett megoldaniuk először nyugodt körülmények között, aztán úgy, hogy folyamatosan kapták az emaileket és telefonokat. És hiába mondták nekik, hogy ne válaszoljanak az emailekre és ne vegyék fel a telefont, és ők hiába nem válaszoltak és hiába nem vették fel, kétszer rosszabbul teljesítettek a teszten, mintha marihuánát szívtak volna.

Az emberi agy nincs rá felkészülve

Russ Poldrack, a Stanford agykutatója szerint a multitasking során megszerzett információ eleve rossz helyre jut az agyban, vagyis nem oda, ahová kellene neki. Ha például az ember tanulás közben tévézik, a tananyag az agy striatum nevű részében köt ki, ami az új információk, folyamatok tárolására szolgál. Tévézés nélkül, ideális esetben viszont a hipocampusba megy a tudás, ahol többféleképpen rendszereződik, és később könnyebb kinyerni.

Ráadásul az állandó multitasking ugyanolyan fárasztó, mintha egyetlen komoly feladatra koncentrálna az ember: az agy a feladatváltogatáshoz olyan nagy ütemben égeti az üzemanyagot, a glükózt, hogy rövid idő alatt belefárad. Egyszerűen attól, hogy eldöntjük, válaszolunk-e egy emailre vagy sem, lemerül az agy, ami a fizikai és gondolkodásbeli teljesítmény romláshoz vezet.

A gyors feladatváltogatás ezen kívül idegességhez vezet, növeli a stresszt, míg ha egyszerre egy feladattal foglalkozunk, kevesebb glükőzt égetünk, kevésbé fáradunk el és végső soron hatéákonyabbak leszünk.

És akkor a legrémisztőbb hír: azoknak, akik többet multitaskingolnak, ritkább a szürkeállományuk az agy elülső cinguláris kéreg (más néven limbikus kéreg) nevű részében, ami fontos szerepet játszik a gondolkodásban és az érzelmek kordában tartásában.

Azt persze még nem lehet tudni, hogy eleve azok facebookoznak többet tanulás közben, akiknek kevesebb eszük van, vagy maga a leckeírás alatti facebookozás ritkítja a szürkeállományt.

És innen a bátrabbaknak már csak egy apró logikai ugrás kell ahhoz, hogy kijelentsék:

Az internet összezsugorítja az agyadat!