A Vox ásta elő az első New York Times cikket, amit 1922 novemberében írtak Adolf Hitlerről. A szerző, Cyril Brown nagyon higgadtan elemzi, hogy milyen tényezők játszanak szerepet Hitler növekvő népszerűségében Bajorországban,

• kitűnő szónok,
• remekül irányítja a pártszervezetet,
• igazi, önzetlen hazafi,
• az emberek embere (tényleg, "man of the the common people")

Nem is ezek a legdurvábbak, hanem az a rész, ahol az amerikai újság Hitler antiszemitizmusával foglalkozik.

„Több megbízható forrásunk is megerősítette, hogy Hitler antiszemitizmusa nem is valódi, és semmiképpen sem olyan erőszakos, mint elsőre hangzik. Arra használja antiszemitizmust, hogy megfogja a szavazókat, biztosítsa a lelkesedésüket, és elkötelezettségüket, amíg szervezet nem lesz elég erős ahhoz, hogy politikai céljait megvalósítsa.

Egy befolyásos politikus dicsérte Hitler remek politikai érzékét, amiért az antiszemitizmusra helyezte a hangsúlyt, sőt túlhangsúlyozza azt.

»Nem lehet elvárni a tömegektől, hogy megértség a finomabb politikai célokat, ezért nekik egyszerűbb, könnyebben emészthető kis morzsákat kell dobni, mint az antiszemitizmus. Politikai szempontból hiba volna felfedni előttük, hogy mik a valódi céljaid«”