Elnézést, egyéb teendők miatt kicsit elmaradtunk a látásokkal, úgyhogy most pótoljuk a mulasztást: itt az idei tavasz 4 legjobb látása. Aki magára ismer, jelentkezzen!

Március 5.

Egy szőke hajú, fekete-fehér nadrágos, piros kabátos, zenész lány rám mosolyogott tegnap fèl egy körül a Wesselényi utcánál mielőtt eltűnt a zeneművészeti egyetemen.
Jó vòn megtalálni..

Március 8.

A levelem rövid lesz és tömör, mert a lánnyal, akit szeretnék ezúton megtalálni, igen rövid volt az interakció.
Vasárnap (03. 07.) hajnal 4:20, Keleti pályaudvar 7-es busz megálló Nyírpalota felé.
A hölgynek sötétbarna vagy fekete haja volt, kb. 20-24 éves és ami a legfeltűnőbb volt, teljesen egyedül várta a buszát.
Megszólított, hogy kiejtettem a cigarettapapíromat zsebemből, majd rám mosolygott.
Nem tudtam tovább szőni az ismeretség fonalát, mert jött a buszom.
Viszont nagyon szeretném megtalálni vagy legalább valami infót, hogy rendben hazajutott.
Én fekete bőrkabátban és fekete nadrágban voltam egy szatyorral a kezemben, fáradtan és szakállasan.

Március 19.

Egy hosszú, vörös hajú fiúról lenne szó. Szerdán reggel negyed nyolc körül láttam meg őt az Újhegyi sétányi megállóban. Reménykedtem benne, hogy felszáll a buszra amin ültem, de úgy tűnik más járatra várt. Bőven váll alá érő, hullámos (talán göndör? nem volt időm pontosan megfigyelni), égővörös haja és hófehér arcbőre egyből magával ragadott.
Kérlek, ha esetleg magadra ismernél, jelezz valahogy. Kivéve ha gimis vagy. Akkor inkább ne, majd esetleg pár év múlva. Kivéve, ha ötödikes végzős vagy, mert akkor még talán.

Álneves Buszos Lány

Március 20.

03. 19-én délután kb. 16:45-kor a Blahánál szállt fel a 4-es 6-osra egy műanyag papírkosárral (amiben volt valami) és egy henger tapétával (vagy valami ehhez hasonló hengerszerű dologgal) egy szőke fiú. Igyekeztem arrébb állni, hogy elférjenek - a papírkosár és a henger - ő pedig megköszönte a gesztust. Azt hiszem, mosolyogtunk egymásra, majd azt mondta "szólj, ha majd le fogsz szállni", felteszem, hogy arrébb rakja a cuccot. Addigra eljutottunk a Harminckettesek teréig - persze épp ott szálltam le. Valahogy sikerült az ajtóhoz navigálnom, miközben ő készségesen arrébb manőverezett. Arra gondoltam, hogy nincs is kedvem annyira leszállni, de ekkor már a járművön kívül voltam. Mielőtt az ajtó becsukódott volna, még utánam szólt, hogy szia. Visszafordultam, de közben majdnem orra buktam, ezért talán nem volt egyértelmű, hogy visszaköszöntem. Szeretném, ha valahogyan eljutna hozzá, hogy nagyon jó volt vele villamosozni.

Te is láttál valakit? Ide írj. Téged láttak vajon? Itt megnézheted.