Kezd tökéletesre csiszolódni a kormányzati mellébeszélő gépezet Quaestor-ügyben, legalábbis a mai, második Lázár/Giró-Szász kormányinformációs sajtótájékoztatón már beérett a dolog (az egy héttel korábbin még döcögött).

Bemutatjuk az egészen egyszerű, könnyen átlátható ötlépéses kormányzati elhárítórendszert.

1. lépés: kend a szocikra!

Lázár János ahelyett, hogy ismertette volna azt az állítólagos átfogó vizsgálatot, amit egy hete beígértek az állami szervek, háttérintézmények és állami cégek brókercégeknél tartott vagyonáról, inkább hosszasan mesélt arról sok csúsztatással, hogy mi történt az ETO Park MFB-s hitelével 2002 és 2008 között.

(Nem is nagyon tagadta, hogy mennyire álságos ez a megközelítés: "ilyenkor ez a szokás", indokolta, hogy miért a szocialisták bűneivel foglalkozik szinte kizárólag.)

2. lépés: kend a pénzügyi szektorra!

"A pénzügyi rendszer okozta a kárt, akkor hát logikus, hogy fizessen a pénzügyi rendszer" – mondta Lázár János. Nem, nem logikus. Most komolyan, azért, mert voltak a "brókerek" között olyanok, akik csaltak, miért jelentené azt, hogy mindegyik "bróker" csal? Ez milyen érvelés már?

(Eleve, a bonyolult cégbirodalmat működtető csaló Tarsoly Csaba semmilyen értelemben nem volt "bróker", ami alapvetően üzletkötőt jelent.)

3. lépés: tömd be a károsultak száját pénzzel!

Kártalanítás, kártalanítás, kártalanítás! Erről kell beszélni. Ha egy politikus a kártalanításról beszél, az majdnem olyan hálás feladat, mintha rezsit csökkentene vagy nyugdíj-reálértéket védelmezne.

Ugyan Lázár János majdhogynem visszaadta a mi hétfői cikkünk gondolatmenetének első felét (tehát hogy a Quaestor-kötvényeseknek, mint piramisjáték-résztvevőknek tisztában kellett volna lennie a kockázatokkal), ebből levonta a tökéletesen ellentétes, és logikailag is hibás következtetést, az az hogy az államnak mégiscsak kötelessége, hogy gondolkoskodjon a bajba jutott kockázatvállaló kötvényesekről. ("Beszéltem a városomban olyanokkal, akiknak 6 milliónál több pénzük ragadt a Quaestorban, hát nem úgy néztek ki, mint a pénzügyi spekulánsok.")

4. lépés: tegyél úgy, mintha a megoldáson dolgoznál!

Ez a lépés az előzőekhez hasonlóan bonyolult alternatív valóság felvázolásán alapul. Úgy kell tenni, mintha minden most felszínre kerülő dolog új és meglepő lenne, és persze a kormány maga ugyanúgy egy felelősség nélküli áldozat lenne, mint az összes többi mezei károsult.

Kapcsolatok vannak a kormány és ügyeskedő üzletemberek között? Nahát, hallatlan! Ez ellen tényleg tenni kell! Ezt Lázár János mondja, aki számára biztos ismeretlen a trafik- és kaszinós nagyember Sánta János.

Állami intézmények brókercégeknél tartanak pénzt? Őrület! Egyrészt, ez is a szocialisták miatt van, másrészt: fejlesszük az államkincstárat, hogy alkalmas legyen a feladatra. Pedig az államkincstár már most is tökéletesen, és az állami szervek számára ingyen el tudja látni ezt a feladatot.

Mulasztásokat követett el a felügyelet és a titkosszolgálatok? Hát, mindegy, persze majd ezzel is foglalkozni fogunk valamikor. Felelősséget nyilván nem vállalunk érte.

5. lépés: miről is beszélünk?

Ezek után már nyilván nem is fontosak azok a nüansznyi problémák, belső logikai ellentmondások, amik a kormány utóbbi hetekbeli nyilatkozatait teljesen hiteltelenné teszik. Mint Lázár és Giró-Szász többször is elmondták: csak félreértésekről van szó, meg néhányan rosszul emlékeztek a néhány nappal korábban történt dolgokra. Ma is volt legalább néhány új ilyen ellentmondás.

• Például kiderült, hogy az FM egy háttérintézménye, az Állami Takarékgazdálkodási Nonprofit társaság bennragadt négyszázmillió forinttal a Hungária Értékpapírban. Ez március 6-án derült ki. Ha február 25-én kiadta a miniszterelnök a parancsot, akkor miért jó tíz nappal később jutott el az FM-hez?
• Ígértek egy állami brókercéges kapcsolatokat elemző kimutatást. Ehelyett mondtak néhány számot (arra kihegyezve, hogy 2002 és 2008 között rosszabb volt a helyzet), és semmiféle dokumentumot vagy elemzést nem mutattak be vagy tettek nyilvánossá.

Nem kaptunk választ csomó korábbi kérdésre sem, például:

• Honnan tudta Orbán február 25-én, hogy másnap fizetésképtelen lesz a Honvéd Egészségpénztár, hogy erre alapozva arról döntsön, hogy ki kell venni a pénzt a brókercégekből?
• Melyik kormányülésre készült az NGM brókercéges jelentése, mit döntöttek ez alapján, miért nem adják ki ezt a jelentést?
• Mekkora jutalékot kapott a Quaestor az MNKH-tól? Mekkora volt a kamatveszteség? Miért nem írtak ki közbeszerzést?
• Miért nem az államkincstárnál vezették az MNKH számláit, miért hazudják azt, hogy az államkincstár nem alkalmas erre?
• Miért nem nézett utána senki a külügynél annak, hogy milyen céggel üzletelnek több szálon?

Ezek már mind erőlködős, mondvacsinált kérdések lettek ebben a kormányzati információs alternatív valóságban.