"Minden alkalommal, ahányszor csak megszólaltam, úgy éreztem, bizonyítanom kell, hogy nem csak egy buta színésznő vagyok. "

A kudarctól való félelem persze szinte minden ember sajátja, ám van, amikor ez túlzóvá válik. Ennek ellenére meglepően sok vállalatvezető, híres és sikeres ember, így Meryl Streep , Jodie Foster, de még a Facebook-ügyvezető Sheryl Sandberg is állítja, ő maga is gyakran szorong, és szinte rettegve várja, hogy lelepleződik, és kiderül: inkompetens, érdemtelen a kapott elismerésekre.

Mi is írtunk már arról, hogy döbbenetes módon rengeteg sikeres és magas beosztásban dolgozó, elismert vagy népszerű nő sem érzi úgy, hogy kiérdemelte pozícióját, vagy hogy ő lenne a legalkalmasabb a saját munkájának elvégzésére. Van, aki úgy mondja, ő “csak szerencsés”, hogy a megfelelő helyen volt a megfelelő időben, hogy legfőképp mások segítették őket hozzá a sikerhez, holott igenis sokat tanult, dolgozott azért, amit elért. Az önbizalmi szakadék igenis létezik.

Önbizalomhiányból kétkedés

A lélektan szélhámos szindrómának nevezik a jelenséget, melynek elszenvedői attól félnek, hogy lelepleződnek, és egyszer csak kiderül, csalók, minden sikerükre méltatlanok.

Habár nem kevés férfit is érint a lelki vívódás ezen formája, a nők körében gyakoribb a probléma (vagy ők legalábbis nem félnek beszélni róla). A perfekcionizmus, a túlzott önkritika, az önmagunkban való kételkedés, az önbizalomhiány mind-mind olyan tulajdonságok, amelyekben sok nő a magára ismerhet.

A siker egy férfiközpontú világban szorosan összefügg a magabiztossággal. Ám a nők többsége alábecsüli a képességeit már gyermekkorától kezdve. Az imposztor szindróma ennek az abszurd kicsúcsosodása. A saját alkalmasságunk, érdemességünk hiányában gyökerező mély félelem. A szorongás elől sokan túlzott teljesítmény-kényszerbe menekülnek, afféle szupernő létre törekszenek, melyet tudják, sosem érhetnek el. Ezzel a kör bezárul.

Reális vágyak helyett az elérhetetlent tartani szem előtt Portman szerint így élni, olyan mintha egy végtelenül forgó, célba soha nem érő, önmagunkat nyomasztó körhinta lenne életünk.

„Képzeld el, hogy csak fele olyan gyakran megünnepled a sikereidet, mint ahányszor csak - képletesen - elejtesz egyet a sok-sok labda közül, mellyel folyamatosan zsonglőrködsz.” – javasolja.

A lányokat önbizalomhiányosnak neveljük?

Az önbizalmi szakadék, szélsőséges esetben szélhámos szindróma létrejöttében kizárt, hogy ne játsszon szerepet az, hogy a lányok kapcsán a szerény visszahúzódás, a sikerért végzett kemény munka letagadása erény, a sikereire büszke nő pedig nem annyira csodálatot, mint irigységet és utálatot vált ki másokól. Nagyon sok nő ráadásul képtelen a saját elért eredményeit nézni, számukra az igazi mérce csakis egy másik nő lehet, aki legalább egy dolgot biztosan jobban csinál náluk, vagy jobb adottságokkal rendelkezik. Ismerős?

Szociálpszichológiai kísérletek azt mutatják, hogy mire a legtöbb lány mire felnő, nemcsak úgy érzi, hogy mások jóindulatától és támogatásától függnek a szakmai sikerei, de az önbizalma is kevesebb lesz, mint a fiúknak (akikkel ezzel szemben elvárják, hogy határtalan önbizalommal rendelkezzenek, viszont sohasem kell mások háta mögé bújniuk, ha a saját sikereiket méltatják).

Pszichológusok szerint a bátorság, a kockázatvállalás, a kudarcélmények feldolgozása és a kitartásra nevelés elengedhetetlenül fontos az önbizalom növeléshez. A lányokat tudjuk, a legtöbbször sajnos nem erre tanítjuk.

A Forbes szakértője azt javasolja, hogy sokat javít a helyzeten ha nem hasonlítsgatod magad állandóan másokhoz, mert az csak ahhoz vezet, hogy kevesebbnek érzed magad náluk. Nézz szembe a félelmeiddel, hogy mi lesz, ha kilépsz az ismerős és biztonságosnak érzett terepről, és merd a saját utadat járni. És akkor már csak egy dolgod maradt: legyőzni a félelmetes kis hangot a saját fejében, ami azt súgja: nem vagy elég jó.

Mert elég jó vagy.