Óriási csalódás: mégsem lazacszínű papírra nyomták a Magyar Időket, a napilapot, amit a Magyar Nemzetet a Simicska-botrány után elhagyó Liszkay Gábor gründolt a klasszikus bekebelezéses módszerrel: fogott egy létező lapot, a Napi Gazdaságot, megvette, átnevezte, és folytatja ott, ahol a Nemzetnél abbahagyta. 

Első pillantásra a Magyar Idők első évfolyamának első száma (kapható az újságárusoknál) pont úgy néz ki, mint egy vidéki kórház belső információs kiadványa lenne, és egy jó kezű szaniterdizájner tervezte volna: a logó, a lap neve, az egész fejléc és tulajdonképpen az egész újság a kék különböző árnyalataiban játszik, kékek az alcímek, a kiemelések és az egyéb dizájnelemek, kékkel vannak a szerzők, és csak a lapszélek címeiben némi piros, ami nem tudom, hogy került oda - lehet, hogy a Népszavából?

A Magyar Idők a fejlécben konzervatív közéleti napilapnak nevezi magát, ehhez képest kifejezetten modern a címekben használt sans serif font, a tördelés viszont borzasztóan unalmasra, (na jó, konzervatívra) sikerült, sőt néhol egészen ijesztő: a címlapon beharangozott, majd a 4-5. oldalon kétoldalas spreadben megjelenő Rogán-interjú például önmagában olyan monumentális, hogy amikor megpróbáltam kiteríteni, hogy teljes egészében befogadhassam, csak a földön találtam neki elég helyet.

“Szeretnénk-e, hogy az unokáink az Egyesült Európai Kalifátusokban éljenek?” - teszi fel a kérdést a jól sikerült nemzeti konzultáció szellemében Rogán, majd válaszol is rá, mégpedig azt, hogy “nem”, és közben úgy ostorozza az Európai Uniót, mintha Magyarország nem a szervezet teljes jogú tagja lenne, és Deutsch Tamás csak sörözni meg csajozni járna Brüsszelbe.

A Magyar Idők első száma emellett teljesen érthető módon elsősorban saját magával, genezisével, önnön fontosságával, legitimációjával és történelmi szerepével foglalkozik a legrészletesebben, úgy is, mint nyomtatott sajtótermék, és úgy is, mint a konzervatív gondolat letéteményese. És a genezist tessék szó szerint érteni: a címlapon a vezércikk, aminek címe "Magyar idők", a napilapok működését egyenesen az Atyaúristen működéséhez hasonlítja:

“Ahogy az Úr az időt részekre tagolta, a teremtést is hat nap alatt vitte végbe, a hetediken pedig megpihent. Ezt a ritmust követi a napilap is. “

Azt, hogy miért nem lehetett egy napilapnál sokkal olcsóbban fenntartható és működtethető online kiadványban megkísérelni a konzervatív gondolat hirdetését, Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője fejti ki egész oldalas cikkében, amelynek címe Magyar idők évtizedei, és egy szép, hosszú és tanulságos Széchenyi-idézeten kívül az a legfontosabb üzenete, hogy

baseballsapkában nem lehet gondolkodni.

Vagy legalábbis nem úgy.

"Felnőtt egy új generáció, amelyik az internet egyébként valóban lenyűgöző virtuális dimenzióit magas színvonalon használja és éli, amelyik számára a valóság néhány billentyűnyomással elérhető, s ami nem érhető el, az nem is valóság, az kívül esik a téren és az időn" - írja Bencsik. - Ennek a generációnak kell elsősorban ma lapot, nyomtatott napilapot szerkeszteni, a kezébe adni, és rábeszélni arra, hogy üljön le, kapcsolja ki az okostelefont, vagy legalább némítsa le az okosórát, a szelfibotot és a baseballsapkát most tegye félre. Üljön le, lapozzon bele a nyomtatott napilapba, olvasson és gondolkodjon. A nyomtatott napilap - persze most csak a nemzeti progresszió lapjaira utalunk - a gondolkodó, a világot megérteni akaró emberek lapja."

Hogy pontosan miből él majd meg a Magyar Idők, egyelőre nem világos. Az első lapszámban egyetlen hirdetés szerepel, az pedig, úgysem fogja senki kitalálni, az állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. féloldalas reklámja, amiből kiderülnek az ötöslottó nyerőszámai, a hatoslottó nyerőszámai, a Luxor nyerőszámai, az Eurojackpot nyerőszámai, a Joker nyerőszámai, a Kenó nyerőszámai, illetve - némi meglepetésre - a Puttó nyerőszámai. Ehhez képest 180 forintos árával a Magyar idők az olcsóbb napilapok közé tartozik: a Népszabadság 250, a Népszava 220, a Magyar Nemzet 195 forintba kerül az újságárusoknál. És mi az a 180 forint azért, hogy Rogán Antaltól végre választ kapjunk a mindannyiunkat több ezer éve foglalkoztató kérdésre, miszerint szeretnénk-e, hogy az unokáink az Egyesült Európai Kalifátusokban éljenek?