Jó reggelt kívánok! Orbán miniszterelnök azt kérte tőlem, és a többi európai intézmény vezetőitől, hogy sürgősen beszéljük meg a magyarországi helyzetet. Nem mindenki rajong azokért vitatott megoldásokért, amelyeket Orbán miniszterelnök elővezetett, és meg tudom érteni ennek az okát. Ám egy dolog biztos: Orbán miniszterelnök lépéseket tett az EU határainak megerősítéséért.
A hatalmas, és egyre csak növekvő menekültáradat miatt az európai országoknak többet kell tenniük. Az világos, hogy az EU-s országok nem fogják egyik napról a másikra megváltoztatni a bevándorlási szabályaikat. De mindenkinek azt is fel kell ismernie, hogy ahogy a menekültekkel bánunk, az kifejezi azt is, hogy itt Európában mennyire vagyunk együttérzőek egymás iránt. A válság által közvetlenül nem érintett országok korábban, más esetekben, már megtapasztalhatták, hogy milyen amikor segítséget kapnak a többiektől, és most meg kellene mutatniuk, hogy ők is segítenek a bajban. Ebben most az a legfurcsább, hogy éppen a legnagyobb országoknak van szüksége szolidaritásra, mint Németország vagy Olaszország. És persze Magyarország.
Ugyanakkor a mostani bevándorlási hullám arra is komolyan figyelmeztet, hogy meg kell erősíteni a határainkat, hogy visszavegyük Európa kulcsait a csempészektől és a gyilkosoktól. A szolidaritásnak és a határok megvédésének nem kell kizárniuk egymást. Megbocsáthatatlan lenne, ha Európa szétszakadna e két irány mentén: egyik oldalon az önvédelmet szimbolizáló magyar kerítéssel, a másik oldalon pedig a teljes nyitottságot követelő, ajtót-ablakot kitárni kívánó politikusokkal.
Olyan időket élünk, amikor az összes EU-ország megmérettetik. Ezért felhívom minden európai vezető figyelmét, hogy kettőzze meg erőfeszítéseit, amikor a példátlan bevándorlási hullámmal szembenéző országok felé kell kimutatni a szolidaritásukat. Még több menekült befogadása nem az egyetlen, de fontos kifejezése e szolidaritásnak. Legalább százezer menekült igazságos szétosztására van most szükség.
Ha a vezetők nem fejezik ki együttműködési szándékukat, akkor a szloidaritás csak üres szólam marad, és helyébe a politikai zsarolás, a megosztottság és a felelősség hárítása lép.
A menekültkérelmeket kezelő központoknak a háborús övezetekhez közelebb kellene felépülniük, akár Európán túl, ahol a menekülttáborok vannak. Ezek a központok kezelhetnék az EU-ban menedéket keresők kérvényeit. Az EU-nak több segítséget kell adnia a háborús zónákkal határos országoknak, amelyek védelmet nyújtanak a veszélyben lévőknek. Konkrétan Törökországról, Jordániáról, Libanonról, Marokkóról és további partnereinkről van szó.
Minden intézménytől nagy erőfeszítésekre van szükség. Európának sokkal többet kell segélyezésre fordítania. Ez azt jelenti, hogy több pénzt kell erre költeni. Több pénzt kell fordítanunk új befogadó állomásokra, határvédelemre és az EU-n kívüli országok gazdasági megsegítésére. Mindezekről a vezetőknek kell dönteniük októberi csúcstalálkozójukon.
Végül engedjék meg, hogy néhány személyes gondolatot még elmondjak Orbán miniszterelnöknek a Frankfurter Allgeimen Zeitungban megjelent cikkével kapcsolatban. Alá szeretném húzni, hogy számomra a kereszténység a köz- és közösségi életben azt jelenti, hogy kötelességem segíteni a bajban lévő testvéreimen. Egy nyilvános, a menekültekről szóló vitában a kereszténységre akkor tudok hivatkozni, ha kész vagyok a szolidaritásra és az áldozathozatalra. Egy kereszténynek nem számíthat, hogy milyen fajhoz, valláshoz vagy nemzetiséghez tartozik az, aki bajban van. Köszönöm.
(a beszéd eredeti angol nyelven itt olvasható)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.