A menekültek áttörtek a kormány ellenállásán
2015 szeptember 05., 00:48
5 dolog, amit megtanulhatunk a menekültválságból
1. Törvényeket betartani és emberinek lenni nem ugyanaz
A magyar kormány rendszeresen hivatkozik arra, hogy csak a törvényeket tartják és tartatják be menekültügyben. Ez egyébként sok esetben igaz, és egyáltalán nem is lebecsülendő. A joguralom az egyik tényező, ami miatt Európa olyan jó hely, ahova embereknek az életük kockáztatásával is érdemes elindulniuk. A törvények pedig nem függnek attól, hogy éppen a szokásosnál sokkal több emberrel kellene betartatni azokat.
Na de akkor is.
Egy tisztességes állam nem azért nem hagyja a háborúból érkező gyerekeket a földön éjszakázni, mert erre törvény kötelezi. Nem azért nem hagyja, hogy emberek megvegyék a vonatjegyüket, majd zárja ki őket a pályaudvarról anélkül, hogy két idegtépő napon keresztül egyetlen szót szólna hozzájuk, mert ezt nemzetközi egyezmények tiltanák. És nem is azért nem csalja csapdába őket egy sehova sem tartó vonaton. Hanem mert ez embertelen.
A gyakorlatilag azonnal legendássá vált bicskei fotó a sínekre került családdal sem arról szólt, hogy a rendőrség bármi törvénytelent, vagy akár túlzottan brutálisat tett volna. Ott voltam, láttam a saját szememmel. Hanem arról, hogy a hatósági packázás milyen lelkiállapotot eredményez, pláne egyébként is a végsőkig kimerült, a családjukat féltő emberekkel.
Minden törvényt betartva, az emberség legkisebb szikrája nélkül.
2. Ilyen, amikor valaki tényleg elszánt
A hatósági packázás alkalmazásához az is hozzátartozik hogy a kormány a magyarországi reakciókhoz szokott hozzá. Az utóbbi öt évben pedig ha Magyarországon valakikkel packáztak, ha elvettek valaki szabadságából, vagy bármilyen módon rosszabbá tették az életét, a reakció a csendes beletörődés volt.
A menekülteké meg nem az.
Ha máshova nem lehet, leülnek a pályaudvar elé. Ha nincs vonat, elindulnak gyalog, akár fél lábbal, akár gyerekkel a kézben. Úgy vannak vele, hogy a családjuk és a saját sorsuk fontosabb annál, hogy mit akar tőlük ez a kormány. A helyzetre pedig jellemző, hogy aki így tett, az nyert. Aki nem törődött semmivel, hanem elindult az autópályán, vagy a vonatsínen, az végül busszal mehetett az osztrák határig. Aki meg a szabályok szerint játszott, és bement a menekülttáborba, azóta is ott várhat.
3. A magyar emberek csodálatos dolgokra képesek
Ha olyan lenne a hangulat mostanában Magyarországon, hogy ilyesmit értelmesen szóba lehetne hozni, akkor akár észre is vehetnénk, hogy ez itt a magyarok nagy pillanata. Évtizede önkénteskedőktől hallottam, hogy annyi segítséggel, felajánlással, lelkesedéssel és aktivitással még soha nem találkoztak, mint most. Magyar civilek a szabadidejükben konkrétan egy teljes ellátórendszert létrehoztak, és az egészségügytől a tájékoztatáson át a gyerekek szórakoztatásáig mindent megcsináltak a saját erejükből, az állam bármiféle segítsége nélkül. Másfél hete, amikor késő este kimentem megnézni egy menekültekkel teli vonat érkezését a Nyugatiba, azt láttam, hogy felsorakoznak a rendőrök, majd azok vezetője kiszól az egyik önkéntesnek, és tőle kérdezi meg, hogy mi fog történni. (Ide tartozik, hogy a magyar rendőrök döntő többsége, akikkel eddig találkoztam ebben a helyzetben, kifejezetten jól végzi a munkáját. Az, hogy milyen utasításokat kapnak, már más kérdés.) Ez csak egy példa, nap mint nap van ennél számtalan jobb.
Amikor a menekültek arról beszélnek, csak a kormánnyal van bajuk, a magyar embereket nagyon szeretik, az nem csak a szokásos udvariaskodás. Minden okuk megvan mindkét dologra.
Egy további csavar az egészben pedig, hogy mit is akar a kormány belpolitikailag ezzel az egésszel? Azt a történetet elhitetni, hogy Orbán Viktor az egyedüli, aki tesz valamit Európa nagy ügyében. Csak éppen a tényleges munkát egyáltalán nem az állam végzi. Hanem kicsoda? A kormány és szavazóik nagy része által leköpött civilek, akik munkája nélkül sokkal nagyobb lenne a baj.
De nem is ez a lényeg. (Egyébként nemcsak nálunk állnak helyt civilek a szerencsétlenkedő állam helyett.)
Hanem az, hogy magyar emberek a Keletinél, és a többi helyszínen az egész világnak példát mutatnak.
4. Európa LOL
Ugye mindenkinek van olyan Facebook-ismerőse, aki rendszeresen oszt meg mindenféle nyugat-európai nyilatkozatokat meg hasonlókat azzal a felütéssel, hogy bezzeg Magyarországon? Sőt, sok olvasónk talán maga is ilyen. Az elmúlt napok után egy kicsit nehezebb lesz tartani ezt a pozíciót.
Az osztrák és német, és egyéb nyugati műsor talán csak annyival volt jobb a magyarnál, hogy a krízis központja épp nem náluk volt, ezért kevesebbet kellett improvizálniuk. Illetve annyival, hogy a szemforgató képmutatás mögött belső politikai fogyasztásra legalább jellemzően nem a menekültek ellen hergeltek.
Európa szuper hely, boldogok lehetünk, hogy itt élünk, de azt az illúziót, hogy nyugaton feltétlenül jobb arcok a politikusok, pláne amikor éles a helyzet, nyugodtan el lehet engedni.
5. Van körülöttünk világ
Elég régóta figyelem a külpolitikai cikkek olvasottsági adatait, hogy tudjam, mennyire érdekli a közönséget, mi történik az utcasarkon túl. Úgy nagyjából semennyire. Ez persze nem magyar jellegzetesség, Európa fehér luxusgettójából nézve egyébként is könnyen tűnik úgy, hogy a világ többi részének nagyja büdös zsibvásár, aminek elmaradott lakói középkori vallási viták miatt felrobbantgatják egymást.
Aztán egyszercsak szembejön a külvilág a saját utcasarkunkon.
És akkor elkezd feltűnni, hogy azok, akiknek a szerepe eddig annyi volt az életükben, hogy ők voltak az egyik szám a Hetvenen haltak meg egy aleppói bombatámadásban című, senki által el nem olvasott hírben, azok is, és ezt nem lehet ennél hülyébben mondani, emberek.
Sokfélék is, mert egy szír fogorvos családapának és egy nincstelen afgán tininek a pillanatnyi helyzetükön kívül szinte semmi közük nincs egymáshoz. Meg hasonlóak is, mert ahogy a gyerekek mosolyognak a Tom és Jerry-vetítésen, ahogy szír lányok szelfiznek a pályaudvar előtt, vagy ahogy az emberek egyre idegesebbek, amiért hatóságok szórakoznak velük, abban tényleg semmi idegen nincs.
És persze, hogy egyáltalán nem cuki itt mindenki, és persze, hogy sok ember ellenőrizetlen beáramlása nagyon veszélyes lehet. De ha veszi valaki a fáradságot, kimegy a Keletihez, megnézi magának azt, amire egyébként most a nyugati világ nagy része figyel, és megpróbál saját benyomásokat szerezni, neadjisten beszélgetni az emberekkel, sokkal nehezebb akár idegen, fenyegető masszaként, akár szerencsétlenek egységes, gyámolításra szoruló tömegeként gondolni rájuk.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.