Szia! Ha személyesen nem is hallottad, mert zárt körben hangzott el, olvasni biztos te is olvastad Orbán Viktor szeptember 5-i nagy hatású beszédét, ami végül szeptember 16-án jelent meg a Demokratában, és szeptember 17-én szivárgott ki az atlatszo.hu-n, illetve Orbán hivatalos oldalán, a miniszterelnok.hu-n.

Ha olvastad, biztos felkaptad a fejedet arra, hogy a liberalizmus mint negatív jelenség összesen 36-szor fordul elő a beszédben, sokkal többször, mint a pozitív csengésű magyar (24), nemzeti (15), megvédeni (11), konzervatív (4) vagy modern (1), cool (1), trendi (1), szexi (1) és fancy (1). De miért gondolja vajon Orbán Viktor, hogy a liberalizmus a világ minden bajának okozója?

Íme Magyarország miniszterelnökének legfontosabb érvei a liberalizmus ellen:

• liberális blabla
• a liberális identitás válsága
• a liberalizmus identitásválsága
• a liberálisok jónak akarják magukat látni
• liberális módon jónak látni magunkat többé Európában nem lehetséges
• a liberálisok miatt alakult ki a válság
• a liberálisok uralják Európát
• a liberálisok arra kényszerítik a konzervatívokat, hogy liberálisok legyenek
• a liberális külpolitika nem más, mint szervezett képmutatás
• a liberálisok egyéni szinten is képmutatók
• a média a liberálisok kezében van
• a liberálisok az anyagi és erkölcsi elvárásokat át akarják tolni az államra

és a legfontosabb meglátás:

a liberalizmus, ami van, az „valami liberális, valami blabla, zagyva dolog”.

Ha a kötcsei hallgatósághoz hasonlóan te sem hallottál még erről a bizonyos „liberalizmusról”, és te sem láttál még élő liberálist, most már biztosan kíváncsi lettél rá, hogy mi a baja ezzel az egésszel Orbán Viktornak. És főleg arra, hogy mit ajánl a rothadófélben lévő ideológia helyett az ország vezetője.

Te is liberális demokráciában élsz, még ha nem is tudsz róla

Képzeld, a világon több milliárd ember él liberális demokráciában, Kanadától Japánig és vissza. Talán még ennél is meglepőbb, hogy az Európai Unió összes többi tagállamához hasonlóan, legalábbis elvben, Magyarországon is liberális demokrácia van. Olyan, a liberalizmus alapelvein nyugvó politikai ideológia és államforma, ami tiszteletben tartja az egyén szabadságát, védi alapvető jogait, köztük a kifejezés, a szólás és a vallás szabadságát, biztosítja a törvény előtti egyenlőséget, lehetővé teszi a szabad választásokat, a többpártrendszert, és ügyel arra (legalábbis elvben), hogy elválassza egymástól a különböző hatalmi ágakat.

Vannak elméletek, amelyek szerint a liberális demokrácia a demokrácia legfejlettebb formája, és olyanok is, amelyek szerint ha egy demokrácia nem liberális, akkor az nem is nevezhető demokráciának. És bár könnyen elképzelhető, hogy a liberális demokrácia nem a tökéletes államforma, az biztos, hogy ennél több egyelőre nem telt az emberiségtől, pedig próbálkozunk már néhány tízezer éve. Létezik vajon kiút ebből a fertőből, amibe belekeveredtünk?

Vetettem egy kiflicsücsköt egy menekültnek, akkor most liberális lettem?

A jó hír: attól, hogy több milliárd embertársadhoz hasonlóan liberális demokráciában élsz, nem kell feltétlenül liberálisnak lenned: lehetsz kőkonzervatív, őskeresztény, anarchoszindikalista vagy libertariánus, lehetsz zsidó és muzulmán, vihetsz évente virágot Lenin sírjára, vagy masírozhatsz bakancsban Hitler születésnapján, sőt ahhoz is jogod van, hogy keményen bíráld a rendszert, amiben élsz, és amiben megválasztottak, ahogyan Orbán Viktor is teszi.

Feladat: helyezd el magad a a politikai spektrumban az alábbi ábra segítségével! Balra értelemszerűen a politikai bal (erős állami beavatkozás a gazdaságba), jobbra a jobb (a magántulajdon feltétlen tisztelete), lent az etatista, államközpontú – más hasonló térképeken tekintélyelvűnek, autoritáriánusnak nevezett – ideológia, fent a személyes szabadságot hirdető libertariánizmus. A sarkokban lévő szimbólumokat biztosan ismered.

És hol helyezkedik el az ábrán a kiflicsücsök? A miniszterelnök a kötcsei beszédében többek között azt állítja, hogy a liberálisok a mostani helyzetben merő képmutatásból segítenek a menekülteknek. De ha esetleg te is vetettél véletlenül valakinek egy kiflicsücsköt a Keletiben, megnyugodhatsz, mert ettől még nem feltétlenül lett belőled liberális: a bajbajutottaknak lehet segíteni keresztényi vagy egyszerű humanitárius alapon is. Az viszont tény, hogy idegeneket származásuk alapján férgezni és rugdosni nem jellemző a liberálisokra, úgyhogy ha gyűlölsz mindenkit, aki különbözik tőled, megnyugodhatsz: biztosan nem vagy liberális. Mondjuk keresztény se annyira.

A liberálisok tényleg az állammal akarják megfizettetni a saját jóságuk árát?

„(…) a liberálisok éppen azt teszik, hogy az egyénekkel szemben támasztható anyagi és erkölcsi elvárásokat át akarják tolni az államra, ami azonban összezúzná és fölmorzsolná ezeket az államokat” – mondta Orbán Viktor Kötcsén, de ez sajnos totális baromság. Ahhoz, hogy ezt megértsd, tekintsd meg újra a már ismert ábrát!

Láthatod, hogy aki liberális, az alapesetben nem húz se balra, se jobbra: az állami szerepvállalást illetően semleges állásponton áll, pont középen. Mivel két tengelyen mozgunk, nyilván létezik olyan, aki egyszerre tartja magát liberálisnak, és egyszerre vallja azt, hogy az államnak nagyobb szerepet kellene vállalnia a gazdaság irányításában – ő az ábrán a centrumtól balra helyezkedik el, és politikai beállítódása alapján balliberálisnak szokták nevezni. És persze létezik olyan liberális is, aki a köztulajdon helyett a magántulajdon feltétlen híve, és nemhogy állami szerepvállalást nem kíván, hanem még államot sem. De az, hogy a liberálisok attól, hogy ők liberálisok, nagyobb állami szerepvállalást akarnak például a menekülthelyzetben, pont úgy hangzik, mint hogy a konzervatívok szerint a legjobb közlekedési eszköz a lóvasút.

Ha liberális vagyok, akkor nem szerethetem a hazámat?

A kötcsei beszéd olvastán minden bizonnyal felmerül benned a kérdés: ha már a liberalizmus totális válságban van, és aki hisz a liberális demokrácia alapelveiben, az minimum tévúton jár, akkor vajon mit ajánl helyette az ország vezetője? Íme:

1. mindennapi patriotizmus
2. mindennapi nacionalizmus
3. keresztény identitás

Na, ezzel jól ki vagy segítve. A patriotizmus, az köztudomásúan egy érzés, azt jelenti, hogy hazaszeretet, és soha senki, még John Stuart Mill sem mondta, hogy ne lehetnél egyszerre liberális és ne szerethetnéd a hazádat. Orbán értelmezésében viszont a patriotizmus nem azt jelenti, hogy esténként megkönnyezem a Himnuszt, hanem a mindennapi protekcionizmussal egyenlő: „Ha bemegyek a boltba, magyar terméket vásárolok. Ha embert akarok alkalmazni, magyar embert veszek föl”. A nacionalizmus parancsa szerinte az elzárkózás a külvilágtól, vagyis hogy határokat kell építeni, mert „amelyik országnak nincs határa, az nem ország”; a keresztény identitás leírására pedig az Isten-haza-család hármas helyett feltalálta a család-falu-haza összeállítást, Isten nélkül: „Először is felelősek vagyunk a gyerekeinkért, aztán a szüleinkért. Ez megelőz minden mást – mondja Orbán. – Aztán jönnek azok, akikkel együtt élünk: a falunk vagy a városunk. Aztán jön a hazánk, és aztán jöhet mindenki más.”

Ezzel meg is lennénk, csakhogy sajnos sokkal súlyosabb a helyzet. Mert mint Orbán Kötcsén elmondta: „Korábban is beszéltünk, magunk között is identitásválságokról: keresztény identitás válsága, nemzeti identitás válsága. Most azonban, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a liberális identitás válságáról van szó.”

Hogy micsoda? Hát nemcsak a liberális, hanem a keresztény identitás meg a nemzeti identitás is válságban van? Akkor most mi lesz? Hogyan keveredünk ki ebből a kilátástalan, válsággal teli ideológiai katyvaszból, ami összevissza keveri a baloldaliságot a liberalizmussal, a patriotizmust a protekcionizmussal, a nacionalizmust a bunkerpolitikával, miközben tagadja az alapvető emberi szabadságjogokat és annak az Európának a társadalmi berendezkedését, ahová tartozik? Mindezt ráadásul két legjelentősebb, a kötcsei beszédben hivatkozott gondolkodónk, Schmidt Mária és Szájer József szellemi iránymutatása alapján?

Utolsó feladat, aztán mehetsz játszani: tekintsd meg újra a már jól ismert ábrát, és helyezd el rajta egy ország miniszterelnökét, aki gyakorlatilag teljhatalommal rendelkezik, aki végleg leszámolt a liberalizmussal, és helyette tavaly decemberben illiberális demokráciát hirdetett; aki direkt és indirekt eszközökkel lépten-nyomon korlátozza a sajtó és a szólás szabadságát; aki azon munkálkodik, hogy megszüntesse a hatalmi ágak szétválasztását; aki a gazdaságot szélsőbaloldali léptékkel is elképesztő méretű adókkal próbálja kordában tartani, és a beszedett közpénzt saját kénye-kedve szerint osztja újra. Jó munkát!