• A Guardian újságírói egészen részletesen rekonstruálták, hogy mi történt idén július 10. kora este és július 13. reggele között, különös tekintettel 12. éjjelére. 
  
• Ez volt az EU történetének legdurvább hétvégéje. A tét az volt, hogy Görögország kirakják-e az eurózónából. 
  
• Nagyon kevésen múlott.

Januárban alakított kormányt Görögországban a szélsőbal, Alekszisz Ciprász miniszterelnök vezetésével. Nyilvánvaló volt, hogy a görögöknek újabb mentőcsomagra lesz hamarosan szükségük, ám az új görög kormány nem akarta teljesíteni a már korábban elfogadott megszorítási feltételeket sem, és újabbakról érdemben tárgyalni sem volt hajlandó.

A tárgyalások alapvetően az Eurogroup nevű formáció ülésein mentek, ami a 19 eurót használó ország pénzügyminisztereiből áll. A rossz hangulatot megalapozta, hogy a szokásos havi összejöveteleik közül már februárban kitört a botrány: Janisz Varufakisz pénzügyminiszter és a tanácsot vezető Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter lehazugozták egymást, és aztán szó szerint ölre mentek. Pierre Moscovici, az Európai Bizottság pénzügyekért felelős francia biztosa választotta szét őket. A holland és a görög politikus ezután soha többet nem állt szóba egymással.

Merkel, Hollande (hátulról), Ciprász július 12. éjjel. Fotó: AFP / John Macdougall

Június 30-ig kellett volna megegyezni. A határidő azért volt fontos, mert július 1-jén Görögországnak egy nagyobb összeget kellett volna törlesztenie az IMF-nek. Az látszott, hogy pénzük a törlesztésre nem lesz, így mindenki tudta: vagy kapnak egy újabb mentőcsomagot, vagy csődbe mennek. És ha csődbe mennek, akkor ki kell lépniük az eurózónából. Hogy ez mennyire nem volt mindegy, arról itt írtunk akkoriban.

Nyárra sem közeledtek az álláspontok. A legfontosabb fordulatokat időrendben foglaljuk össze, már nyár elejétől, hogy érthetőbb legyen. Eddig nem sok derült ki az utolsó három nap részleteiről, ezt most a Guardian cikke alapján rekonstruáltuk.

Június 1.

Angela Merkel német kancellár Berlinben egy válságstábot hív össze. Az irodájában tárgyal Mario Draghi (az Európai Központi Bank elnöke, olasz), Jean-Claude Juncker (az Európai Bizottság elnöke, luxemburgi), Christine Lagarde (az IMF elnöke, francia), Francois Hollande (francia elnök) illetve a német és a holland pénzügyminiszter. Kora estétől hajnali kettőig tárgyalnak. A cél az, hogy összeállítsák az utolsó ajánlatot (feltételeket) Görögországnak. 5 oldal lett, és eldöntik, ettől nem tágítanak.

Június 26., ebédidő

Az utolsónak szánt EU-csúcsot tartják a témában, de remény sincs a megegyezésre, holott már csak 4 nap van a határidőig. A csúcs ebédszünetében Merkel félrehívja Ciprászt egy négyszemközti beszélgetésre. A beszélgetés után a görög miniszterelnök köszönés nélkül távozik Brüsszelből, és mindenki meglepetésére hazamegy Athénba.

Június 26., éjfél

Ciprász váratlanul beszédet mond a görög tévében. Bejelenti, hogy július 5-én népszavazást tartanak a megszorításokról, vagyis az EU által erőltetett feltételekről.

Július 1.

Görögország félig-meddig csődbe megy. Nem tudnak törleszteni az IMF-nek, de bezárják a bankokat, és ezzel időt nyer az ország, hogy ne kelljen kilépni az eurózónából.

Július 5.

A görögök 61 százaléka nemet mond a népszavazáson az EU feltételeire.

Július 6. reggel

Janisz Varufakisz görög pénzügyminiszter lemond. Később kiderül, hogy Ciprász küldte el, mert úgy érezte, hogy személye akadálya lehet bármiféle megegyezésnek az EU-val.

Július 6. – 10.

Ciprász mindneki meglepetésére megengedőbb lesz, és az EU feltételei közül egy csomót elfogad, és beterjeszt a görög parlamentnek. A szavazást 10-e éjszakára tűzik ki az athéni törvényhozásban. Másnapra Brüsszelben Eurogroup ülést, 12-re pedig teljes EU-csúcsot hívnak össze. Mindenki szerint ez az utolsó utáni határidő, hogy esély maradjon Görögország eurozónában tartására.

Július 10., 18:00 körül

Néhány európai vezető kap egy e-mailt Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter aláírásával. A levelet Schäuble egyik helyettesének címéről küldték el. Az áll benne, hogy Görögországnak öt évre ott kellene hagynia az eurózónát, és akkor könnyíteni lehetne az adósságukon. Ha viszont a görögök maradni akarnak a zónában, akkor minden addiginél brutálisabb feltételeket követel, például azt, hogy a görög állam vagyonából 50 milliárd eurónyit helyezzenek letétbe Luxemburgban, ezeket privatizálják, és a bevételt kötelezően fordítsák a görög hitelek törlesztésére.

Minden címzett számára egyértelmű, hogy ez azt jelenti, hogy a németek ki akarják rakni Görögországot a zónából.

Jean-Claude Juncker még aznap este felhívja Francois Hollande francia elnököt, akiről tudja, hogy nem akarja Görögország kirakását a zónából. Válságtanácskozások mennek, Draghi, Tusk, Dijsselbloem egyeztetnek, és bevonják Thomas Weisert, aki a színfalak mögött fontos szereplő. A tanácsnál dolgozó osztrák közgazdász készíti elő az Eurogroup anyagait.

Július 10. éjfél

A görög parlament megszavazza a megszorítások nagy részét, amit az EU még a népszavazás előtt követelt. A görög képviselők nem tudhatják, hogy közben a német pénzügyminiszter sokkal keményebb feltételekről írt körlevelet.

Július 11. 15:30

Brüsszelben összeülnek a zóna pénzügyminiszterei. Többen közülük csak itt értesülnek Schäuble előző napi leveléről.

Meddő vita kezdődik. A finn, a szlovák, a német és a holland pénzügyminiszterek azt akarják, hogy Görögország lépjen ki a zónából. A francia, az olasz és a ciprusi pénzügyminiszterek ragaszkodnak ahhoz, hogy Görögország maradjon. Utóbbiak közül Michel Sapin francia pénzügyminiszter a legkeményebb, élesen bírálja német kollégáját.

Schäuble egyszeriben bejelenti, hogy szerinte haza kellene küldeni az Európai Bizottság összes görög hivatalnokát, hogy ők vegyék át az otthoni közigazgatást, mert ők legalább alkalmas emberek. Amikor többen is lehurrogják, akkor sértetten azt mondja, hogy ő az egyetlen a teremben, akinek kreatív megoldásai vannak.

Mario Draghi (EKB) szintn nekimegy a német pénzügyminiszternek, az olasz szerint a görög bankokat nem lehet bedőlni hagyni. Schäuble nem ért egyet.

Július 11. 19:00

Dijsselbloem szünetet rendel el, úgy látja, hogy nincs értelme a folytatásnak.

A szünetben tovább feszülnek az indulatok. Valaki kiszivárogtatta a Frankfurter Allgemaine Zeitungnak, hogy a németek 5 évre kiraknák Görögországot az eurózónából. Minden újságíró erről kérdezi a diplomatákat. 

A diplomaták többsége szerint maga Schäuble szivárogtatott, hogy ezzel jelezze, teljesen komolyan gondolja az új feltételeit. A német delegáció viszont tagad. Szerintük Juncker kabinetfőnöke, a szintén német Martin Selmayr volt a szivárogtató, aki nemzetközi felháborodás keltésével akarhatta a német pénzügyminisztert sarokba szorítani. Azóta se tudni, hogy ki szivárogtatott és miért.

Az Eurogroup ülése eredménytelenül végződik.

Július 12. reggel

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke úgy dönt, hogy a délutánra tervezett EU-s csúcsra mégsem hívja meg a nem zónatag országok vezetőit. Úgy véli, hogy kell adni még egy esélyt a megegyezésnek, és akkor nem politikai, hanem technikai vita kell, amiben a zónatagok a kompetensek.

Schäuble felhívja Merkelt telefonon. Megállapodnak, hogy Merkel is kemény lesz.

Július 12. 16:00

Megkezdődik az EU-csúcs, a 19 ország elnöke vagy miniszterelnöke van jelen, továbbá Draghi, Lagarde és Juncker.

Július 12. 19:00

Tusk szünetet hirdet. Külön szobába hívja tárgyalni Merkelt és Ciprászt, közvetítőnek pedig Hollande-ot. Néha behívja a szobába Lagarde IMF-elnököt és Mark Rutte holland miniszterelnököt is.

A többiek megvacsoráznak, és utána unatkoznak. A litván elnök és a szlovén miniszterelnök egy idő után megelégelik a várakozást, és elmennek a szállodájukba. Ők döntenek jól, Merkel és Ciprasz egész reggelig alig mozdul ki Tusk szobájából.

Ennél az asztalnál ült Ciprász és Merkel egész éjjel. Baloldalon: Tusk, Ciprász és Cakalatosz. Jobboldalon: Hollande és Merkel két tanácsadóval.

Július 12. kb. éjfél

Ciprász – aki később kínvallatáshoz hasonlatos élménynek nevezi az éjszakát – azt kéri Merkeltől, hogy behívhassa új pénzügyminiszterét, aki jobban ért a részletekhez. Merkel azt mondja, hogy jó, de akkor ő is hívja Schäublét. Ciprász elsápad. Merkel felnevet: „csak vicceltem”.

Július 13. 03:00

Úgy tűnik, hogy nem lesz alku. Tusk arról tájékoztatja a várokozókat, hogy Merkel és Ciprász nem tudnak megegyezni. A francia elnök és az olasz miniszterelnök ideges lesz, a portugál, a spanyol és az ír kormányfő viszont azt magyarázzák, hogy ha ők végigcsinálták a megszorításokat, akkor a görögöknek sem lehet engedni.

Július 13. 03:30

Francoise Hollande 10 tanácsadóval és a pénzügyminiszterével együtt bekopog az olasz delegáció ajtaján: „Matteo itt van?” - kérdezi, Matteo Renzi miniszterelnököt keresve. Olasz kolllégájával megegyeznek, hogy mindent meg kell tenni, hogy a görögök a zónában maradhassanak.

Renzi ezután átmegy Tusk szobájához, ahhol Merkel és Ciprász még mindig egymást győzködik. Renzi előadja, hogy mire jutottak a francia elnökkel. „Angela, most rajtad a sor” - bíztatja megegyezésre a német kancellárt.

Július 13. 04:00

Tusk úgy érzi, hogy van remény a megegyezésre, ezért újra összehívja a tanácsot. Ciprászt leginkább az 50 milliárdos luxemburgi letét aggasztja, azt nagyon nem akarja. Merkel viszont ragaszkodik hozzá.

Július 13. 04:30

Újabb szünet, ezúttal Ciprász kér időt, haza kell telefonálnia.

Július 13. 05:00

Ciprász visszajön. Közli, hogy nincs alku, beszélt az athéni embereivel, szó sem lehet a legújabb német feltételek teljesítéséről. „Lehetetlen, elfogadhatatlan” - mondja. Úgy tűnik, hogy vége, Görögország kilép a zónából. 

Tusk és Hollande azonban nem hagyják annyiban, arról beszélnek, hogy meg kell egyezni.

Tusk újabb szünetet rendel el, és a szobájába hívja Ciprászt, Merkelt és Hollande-ot.

Július 13. kb. 05:30

Tusk azt üzeni a teremből, hogy szerinte nem lesz alku, Merkelt és Ciprászt jobban érdekli, hogy ne vesztesként jöjjenek ki a teremből, mint Európa jövője.

A kint várakozók közül többen is arra jutnak, hogy az 50 milliárdos luxemburgi alap eleve irreális felvetés, nem kellene a németeknek erőltetniük. Juncker és Lagarde is ezen a véleményen van.

Július 13. kb. 06:00

Körvonalazódik egy kompromisszum. Az 50 milliárdos alap ne Luxemburgban legyen, hanem Athénban. 10 milliárdot belőle görögországi befektetésekre lehessen költeni, 40 pedig hiteltörlesztésre, illetve a görög bankok megmentésére menjen. Ez Merkel utolsó ajánlata – látszólag. Ciprász azt akarja, hogy 25 milliárd menjen görögországi befektetésekre.

Ciprász már indulna haza, elege van. Merkel felveti, hogy szerdán tartsanak újabb csúcstalálkozót.

Július 13. kb. 06:15

Tusk kap egy SMS-t Mark Rutte holland miniszterelnöktől, hogy a kintiekkel van egy ötletük. Rutte megjelenik, és előadja, hogy a várakozó kollégákkal azt találták ki, hogy a 10 milliárdos, befektetésre költhető szeletet emeljék 12,5 milliárdra. 

Pedro Passos Coelho portugál miniszterelnök meggyőzi Tuskot és Ciprászt, hogy a 12,5 milliárd egy remek ajánlat. Hollande ezalatt Merkelt győzködi ugyanerről, ő azonban nemet mond.

Tusk ekkor külön beszél Merkellel. Azt mondja neki, hogy nem hiszi el, hogy képes lenne 2,5 milliárd euróért politikai öngyilkosságba kergetni az Európai Uniót. Azzal érvel, hogy a történelem ez alapján mond majd ítéletet Merkel felett. Merkel beleegyezik, hogy beszéljék át ezt a változatot is.

Július 13. kb. 06:30

Folytatódik a tárgyalás. Ciprászt azt kéri, hogy hívhasson egy szakértőt. A tanácsülés helyszínére elvben csak állam- és kormányfők mehetnek, esetleg minisztereik, politikai tanácsadóik. Ciprász erre behívja Glenn Kim-et, egy koreai származású kaliforniai befektetési bankárt, akinek semmilyen kormányzati pozíciója sincs, viszont a Lehman Brothersnél dolgozott 20 éven át, és a bank csődje után ő intézte az európai részleg felszámolását. Kimet még Varufakisz fogadta fel tanácsadónak.

Kim jelenléte ellen senkinek sincs ereje tiltakozni. Kim, Ciprász, Merkel, Tusk, Hollande és Cakatolosz (az új görög pénzügyminiszter) külön folytatják a tárgyalást.

Július 13. 08:39

Charles Michel belga miniszterelnök bepötyögi telefonjába: „Egyezség”. És kirakja a szót a Twitterre. Innen tudhatta meg elsőként a külvilág, hogy megszületett az alku.

Következmények

A legfontosabb, hogy Görögország maradt az eurózónában. Áthidaló hitelt kapott az EKB-től és a harmadik mentőcsomag is úton van. Cserébe újabb megszorításokat fogadott el a görög parlament, és három évre előre törvények sorát kell még megszavazniuk.

Ciprász belebukott az alkuba, mert pártjából sok képviselő elfordult tőle, így elfogyott a parlamenti többsége. Előre hozott választásokat kellett kiírnia. Ezt azonban szeptemberben simán megnyerte, és most ismét ő Görögország miniszterelnöke. 

Németország megmutatta, hogy befolyásával képes egy EU-s tagállam népszavazási eredményét is érvényteleníteni.