Kösz, hogy harcoltál értünk! Most pedig húzzál haza anyádba!

"Az ukránok nemcsak a saját szabadságukért harcolnak, hanem a tietekért is" - írta 2014. május 14-én, három nappal a donyecki lázadók szervezte függetlenségi népszavazás után Szemen Szemencsenko, a Donbasz önkéntes zászlóalj alapító parancsnoka. A posztszovjet állampolgároknak szóló üzenet párszáz orosznál és belarusznál célba talált,

ők önkéntesként csatlakoztak a harcoló alakulatokhoz,

illetve a gyakorlatban az ekkoriban mindenfele szerveződő, kétséges jogi státuszú önkéntes zászlóaljakhoz, mert az akkor hatályos ukrán törvények szerint a hivatalos hadsereghez nem csatlakozhattak.

Tartották a frontot

Mondjuk 2014 nyarán az ukrán hadsereg nem is ért sokat, a frontot valójában ezek a gyanús hátterű önkéntes zászlóaljak tartották, sorukban sok kétes figurával, szélsőjobboldaliakkal, nyugati neonácikkal - és azokkal az oroszokkal és belaruszokkal, akik jobb híján csak ezekhez a szabadcsapatokhoz tudtak csatlakozni. A képzetlen, kényszertoborzott ukrán hadsereggel szemben ezekben az alakulatokban legalább a lelkesedés megvolt a harcokhoz.

És bár idén már a megerősödött ukrán állam, aminek mostanra sikerült elég ütőképes, 40 ezres hadsereget toboroznia és felszerelnie, egyre gyakrabban került összetűzésbe az időközben hivatalosan felszámolt önkéntes alakulatokkal - a Jobb Szektorral Nyugat-Ukrajnában már-már háborút vívnak az ukrán hatóságok -, 2014 telén még hősként ünnepelték őket. Az ukrán elnök, Petro Porosenko például december 2-én, a kijevi parlamentben mondott beszédében állampolgárságot ígért az ukránok oldalán harcolóknak - azt ígérte a parlamenti képviselőknek, hogy elnöki rendeletben ad ukrán állampolgárságot a belarusz és az orosz önkénteseknek.

Akiknek erre nagyon is szükségük volna. Vegyük például Rudolfot, a 19 éves minszki mérnökhallgatót, aki az egyetemet hátrahagyva csatlakozott Szemencsenko hívására a Donbasz zászlóaljhoz. Az Oroszországgal szorosan szövetséges Belarusz kommunista nevét megtartó titkosszolgálata, a KGB tudomást szerzett erről, így ha hazamenne, biztosan gondjai adódnának.

Rudolph hónapok óta bujkálni kényszerül, mert már régesrég lejárt az a 90 nap, amit vízum nélkül az országban tölthetne, hivatalos papírok híján munkát nem vállalhat, bevételei nincsenek - pénzt még a szolgálatáért sem kapott -, így barátoknál kénytelen meghúzni magát.

Kórházban ápolt sebesülteket toloncolnak ki

És ő még a szerencsésebbek közé tartozik. Az orosz Szergej idén júliusban lebukott Dnyipropetrovszkban egy igazoltatáskor. A hatóságok kiutasították, de ő inkább visszamenekült a fronra, ahol aztán szeptemberben aknára lépett, majdnem elvesztette a lábát. A hatóságok a kórházban érték utol, az intenzív osztályon kézbesítették a határozatot a kiutasításáról.

Több tucatnyian, akár pár százan osztozhatnak a sorsukban olyanok, akik haza nyilvánvalóan nem térhetnek, de jogszerűen, állampolgárság és vízum, illetve gyakran papírok nélkül Ukrajnában se maradhatnak. És bár az ukrán parlamentben két törvényjavaslatot is beterjesztettek a honosításukra, ezek hónapok óta nem haladnak sehova. Natalja Veszelova, a mérsékelt jobboldali Szamopomics párt a Donbasz zászlóalj alapításában is aktív képviselője szerint hiányzik a politikai akarat a külföldi önkéntesek helyzetének rendezéséhez. Azt még megértené, hogy a kormány nem akarna automatikusan állampolgárságot adni az önkénteseknek, akik között tényleg vannak gyanús alakok is, azt már nem, hogy miért nem lehet egyszerűsített honosítási eljárásban intézni az ügyüket. "Ezek az emberek nem térhetnek haza, mert a hazájukban elítélnék őket" - mondja.

A helyzet azért is visszás, mert közben az ukrán állam lelkesen osztogatja az állampolgárságot, ha érdekei úgy kívánják. Pillanatok alatt lehetett ukrán állampolgár a volt grúz elnök, Mihail Szakasvili, akit az emigrációból hívtak Ukrajnába és nevezték ki Odessza kormányzójává, de a kormány két minisztere is frissen honosított. "Ha a kormánynak kell dolgozzunk az állampolgárságért, akkor én kész vagyok bármilyen munkát elvégezni. Leszek sofőr is akár. Fizetést sem kell adniuk" - mondja erre Genagyij, a 35 éves orosz, aki szakaszvezetőként szolgált tavasszal az ukrán fronton, és akit Szergejhez hasonlóan a kórházban értek utol az ukrán hatóságok.

De a legtalálóbban talán a 27 éves Alekszej Filipov fogalmazott. Ő kifejezetten képzett harcos, az orosz haditengerészet gyalogsági alakulatánál és az orosz belügyminisztérium kommandójánál szolgált, mielőtt Putyin rendszerével szembeni ellenérzései miatt csatlakozott volna az ukránokhoz, akiknél most leginkább kiképzőtiszt szeretne lenni a hadseregben. "Úgy hittem, hogy ha legyőzzük ezeket a kvázi-szeparatistákat és Ukrajna virágzani kezd, akkor az oroszok is láthatják, hogy az ukrán forradalom jó volt, és változásokat követelnek Putyintól" - mondta csatlakozásáról. A mostani helyzetéről pedig azt, hogy

"a lényeg, hogy megkapjam az állampolgárságot, hogy a végén ne az legyen, hogy azt mondják, remek, hogy harcoltál értünk, de most húzz haza anyádba".

(Via Foreign Policy. A címlapképen az egyik önkéntes zászlóalj, az Azov halomba pakolt fegyvereit láthatják. Celestino Arce/NurPhoto)