Ehhez képest Sepp Blatter földre szállt angyal

“Ez a jelentés mindent meg fog változtatni a sport világában. A FIFA-nal egy rakás vénember csak lenyúlt egy csomó pénzt, itt viszont egy másik rakás vénember úgy nyúlt le egy másik csomó pénzt, hogy másokat megzsarolt, miközben komolyan befolyásolták nemzetközi versenyek végeredményét.”

Richard McLaren sportjogász mondta ezt, mielőtt hétfőn nyilvánosságra hozták a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) jelentését, amelynek ő volt az egyik társszerzője. A több száz oldalas dokumentum az utóbbi évek orosz atlétáinak doppingvétségeit vizsgálta meg, és a nyomozást - itt nem túlzás a nyomozás szó használata - vezető kanadai Dick Pound szerint

“még annál is súlyosabb dolgokat tárt fel, mint amitől előzetesen tartottunk”.

Hogy valami nagyon büdös az atlétikában, különösen az orosz atlétikában, először 2014 decemberében derült ki világosan (sejtések persze már korábban is voltak). Ekkor vetítette le a német közszolgálatai ARD televízió Hajo Seppelt dokumentumműsorát, amely nem kevesebbet állított, mint hogy az oroszok “keletnémet-típusú” állami doppingprogramot működtetnek atlétáik számára. És hogy az csak azért tudott ennyi ideig rejtve maradni, mert egészen magas szinten, és nemzetközi pályán is fedezték.

A német újságíró állításai nagy botrányt kavartak az atlétika világában. Néhány nappal a műsor levetítése után ráadásul az is kiderült, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetséget (IAAF) évtizedek óta vezető szenegáli sportdiplomata, Lamine Diack fia, Papa Massata Diack kenőpénzt kért azért, hogy segítse Doha pályázatát a 2017-es atlétikai világbajnokság megrendezésére.

Az ifjabb Diack gyorsan lemondott, és vele együtt távozott az IAAF pénztárnoka és doppingügyi főnöke, valamint az orosz szövetség elnöke is. Ezzel azonban már nem lehetett teljesen elcsitítani a vihart, és a Lance Armstrongot már jóval annak teljes bukása előtt doppingolással vádoló Dick Pound vezetésével felállt az a csapat, amelyet a WADA az oroszokkal kapcsolatos vádak tisztázásával bízott meg.

A következő közel egy évben Poundék csendben dolgoztak, közben viszont folyamatosan jöttek az egyre aggasztóbb doppingügyi hírek az atlétika világából. 2015 augusztusában az ARD már arról tudósított, hogy a 2001 és 2012 közti világversenyeken futó- és gyaloglószámokban kiosztott érmek harmadával, köztük 55 arannyal is gond lehet. A brit Sunday Times pedig azt állította, hogy az utóbbi 12 év londoni maratonjainak nyertesei közül heten is doppinggyanúsak.

November elején már sejteni lehetett, hogy ennél is nagyobb balhé lesz, és nem egyedi doppingesetekről, hanem valami sokkal mocskosabbról és sokkal szervezettebbről lehet szó. Ekkor derült ki, hogy a francia rendőrség azzal gyanúsítja az időközben az IAAF éléről már távozó, 82 éves Lamine Diackot, hogy iszonyatosan sok pénzért cserébe személyesen gondoskodott az orosz doppingügyek eltusolásáról. Őrizetbe vették a nemzetközi szövetség egykori doppingellenes főemberét, a francia Gabriel Dollét is, de ez még mindig semmi nem volt ahhoz képest, ami a WADA hétfőn nyilvánosságra hozott jelentésében szerepelt.

Dick Pound genfi sajtótéjékoztatóján köszönetet mondott Seppelt munkájáért, majd pontról pontra megerősítette a német újságíró egy évvel korábbi állításait. Kiderült, hogy az oroszok tényleg olyan szofisztikált, államilag irányított doppingprogramot működtettek atlétáik számára, mint amilyen az egykori Kelet-Németországban (és persze a szocialista blokk többi országában) termelte ki a máig megdönthetetlen világrekordokat dobó-futó sportolókat és sportolónőket.

A Pound-jelentés legfontosabb megállapításai:

  • Az orosz atlétákat az ország sportvezetői annak ellenére engedték versenyezni, hogy tudták, hogy csalnak.
  • A 2012-es londoni olimpia atlétikai versenyei így tulajdonképpen “szabotázs” áldozatai lettek.
  • A WADA azért nem tudja pontosan megmondani, hogy Oroszországban ki és mivel doppingolt, mert a moszkvai partnerintézetének igazgatója a nemzetközi vizsgálóbizottság megérkezése előtt egyszerűen megsemmisített 1417 doppingmintát. 
  • Az orosz sportvezetők folyamatosan akadályoztak a WADA embereinek munkáját.
  • Az orosz titkosszolgálat, az FSB emberei beszivárogtak a 2014-es, Szocsi téli olimpia doppinglaboratóriumába, hogy akadályozzák a független vizsgálatokat.
  • Vitalij Mutko orosz sportminiszter személyesen irányította az egyes problémás doppingminták ügyeit, és folyamatosan felügyelte a moszkvai, WADA-akkreditált laboratórium tevékenységét.
  • Az oroszok Moszkvában működtettek egy másik, titkos doppinglabort is, amelynek feladata a WADA munkájának ellehetetlenítése, a független doppingellenőrök becsapása volt.
  • Orosz sportvezetők saját atlétáikat zsarolták meg azzal, hogy ha nem fizetnek, nyilvánosságra hozzák a pozitív doppingvizsgálataik eredményét.
  • Az IAAF-ban sokan pontosan tudták, hogy mi folyik Ororszországban, de pénzért cserébe tartották a szájukat. (Ennek a pontos részletei még nem ismertek, mivel a jelentésnek ezt a részét nem hozzák nyilvánosságra, amíg a francia rendőrség Lamine Diack és üzletfelei után nyomoz.)

Pound és kollégái több orosz atléta és sportvezető örökös eltiltása mellett azt is javasolták az IAAF-nak, hogy függesszék fel az orosz atlétikai szövetséget, és amennyiben nem változtatnak sürgősen és radikálisan doppingügyi hozzáállásukon, a 2016-os riói olimpián se lehessenek ott. A WADA a maga részéről bezárta moszkvai laboratúriumát, mivel azt nem lehet szabályosan és az orosz politikától függetlenül működtetni, az ügyet pedig átadta az Interpolnak, hiszen nyilvánvalóan többről van szó sima sportügynél.

Ez így már magában is nagyon csúnya és nagyon bonyolult ügy lenne, de mivel Oroszországról van szó és 2015 vége van, még rosszabb a helyzet. A Pound-jelentésre reagálva az orosz sport- és politikai vezetők két dolgot hajtogatnak. Egyfelől hogy legfeljebb egyedi, egymástól független doppingvétségek fordulhattak elő, semmiféleképpen sincs szó központilag irányított csalásról. Másfelől pedig hogy a vádak politikailag motiváltak, abban a háborúban jelentenek egy újabb hadszínteret, amelyet a Nyugat minden fronton vív Oroszország ellen. És hogy nemcsak az oroszok doppingolnak.

Ez az utolsó állítás a lényeg, mivel szemben az előző kettővel, teljes mértékben igaz is. Azt maga Dick Pound is kimondta a hétfői sajtótájékoztatón, hogy ez az orosz balhé csak a “jéghegy csúcsa”, és a jelentés utal is például Kenyára, mint olyan országra, amely szintén nagyon sikeres az atlétikában, és ahol hasonlóan csúnya dolgok folyhatnak, államilag ellenőrzött és fedezett doppingprogrammal.

“Nem gondoljuk, hogy Oroszország az egyetlen ország, amelynek doppingproblémái vannak, és azt sem, hogy az atlétika az egyetlen sportág, amelynek doppingproblémái vannak” 

- fogalmazott hétfőn Pound.

Aztán ott van az orosz “szabotázs” áldozatává vált londoni olimpia, amelynek brit hőse, Mo Farah szintén 2015-ben keveredett gyanús ügybe amerikai edzőjével, Alberto Salazarral együtt. És akiket éppen az a szintén amerikai Nike támogat, amely cég még akkor is ragaszkodott Lance Armstronghoz, amikor már nemcsak Dick Pound, hanem a fél világ tudta, hogy nála nagyobb csalót keveset látott a profi sport világa.

Annak a 2012-es olimpiának az a Lord Sebastian Coe volt a főszervezője, aki 2015 augusztusában Lamine Diackot követte az IAAF élén. Coe sportolóként minden idők egyik legnagyobb középtávfutója volt, sportvezetőként viszont választási kampányában arról beszélt, hogy a sajtó doppingvádai “hadüzenetet” jelentenek az atlétika világa ellen, majd egészen az utolsó pillanatig elismerően beszélt arról a Lamine Diackról, akiről mindenki tudta, hogy Sepp Blatter-kaliberű gazember.

Ennek a Lord Coe-nak kellene most rendet tennie az atlétika világában, minden idők egyik legnagyobb sportbotránya után. Amikor hétfőn újságírók arról kérdezték Poundot, hogy alkalmasnak tartja a legendás brit atlétát a rendrakásra, ő csak annyit mondott, hogy “reméli, hogy igen”. Hétfő este már a brit újságírók mentek neki Coe-nak azzal, hogy vagy hülye, vagy hazudik, ha azt mondja, hogy teljesen meglepte, amit a WADA állít az oroszok viselt ügyeiről.

Coe azt mondta, a hét végéig várja az oroszok válaszát a a Pound-jelentésre, aztán ennek függvényében majd az IAAF eldönti, hogy mit lép. Azonban akárhogy is dönt a nemzetközi szövetség - és a legvalószínűbb, hogy legalább egy időre felfüggesztik az oroszokat - ez az ügy most már túlmutat az atlétika keretein.

Az hagyján, hogy 2016-ban elég nehéz lesz Oroszországban ifjúsági atlétikai világbajnokságot rendezni, de mi van a 2018-as, elvileg szintén orosz rendezésű focivébével? Mi történik, ha az oroszok addig sem képesek egy nemzetközileg elfogadott doppinglabort felállítani? És tényleg az a Vitalij Mutko maradhat a focivébé rendezőbizottságának vezetője, akiről most kiderült, hogy egy piszkos csaló? (Mutko egyébként a FIFA híres-hírhedt végrehajtó bizottságának is tagja.)

Na és mi van, ha az IAAF bekeményít, erre az oroszok besértődnek, bojkottálják a 2016-os olimpiát, és megint ott vagyunk, ahol a hidegháborúban? 

A leglehangolóbb kérdés a mostani balhéval kapcsolatban egyébként az, hogy vajon mi a magyarázat arra, hogy hiába az államilag szervezett doppingprogram, az orosz atléták így sem tudtak úgy tarolni a nagy versenyeken, mint egykor a sokat emlegetett kelet-németek. Miért nem tudták még csak meg sem közelíteni például a jamaicaiakat?

A jó hír pedig az, hogy az igazság, ha késve is, de kiderül. Tudjuk, hogy mi folyt Kelet-Németországban, az utóbbi néhány évben pedig nagyon kitartó nyugati újságíróknak köszönhetően azt is sikerült kibogozni, hogy mitől olyan gyors Lance Armstrong, mi folyik a FIFA-nál, és mi a helyzet a moszkvai doppinglaborokban. 

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.