A decemberben felpörgött gender- unokaszülés- és nőiprincípium-vitában az egyik legnagyobb hatása Bagdy Emőke pszichológus megszólalásainak volt. A Heti Válasz interjút közölt vele a karácsonyi számban, és idézték egy 2013-as könyvét is, az idézetekből kirajzolódó nőkép pedig több szempontból is hasonlított a Kövér-Ákos-vonalhoz.

Bagdy Emőke nagy nyilvánosságot kapott szavai miatt döntött úgy pszichológusok egy csoportja, hogy nyilvánosságra hozzák a véleményüket. Száz pszichológus írta alá azt az állásfoglalást (az aláírók listája itt olvasható), aminek célja  "nem csupán a véleménynyilvánítás, hanem kifejezetten a pszichológia által képviselt megalapozott tudás világos és hiteles közvetítése". 

"Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy sokféle hang létezik szakmánkon belül, és nem helyes, ha néhány már ismertebb pszichológus nyilatkozata a pszichológia álláspontjaként értelmeződik. A különböző hangok között pedig elsősorban párbeszédre és vitára van szükség" 

- írják.

Idézik a  Magyar Pszichológiai Társaság és a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesület Etikai Bizottságának szakmai állásfoglalását is, ami szerint a pszichológusok felelősséget vállalnak klienseikért és a tágabb társadalmi folyamatokért is.

„A felelős nyilatkozatnak [...] kritériuma, hogy az semmilyen módon ne erősítse meg a közbeszédben megjelenő, téves társadalmi előítéleteket és sztereotípiákat. A pszichológusok feladata pont ezzel ellentétes; miszerint szakmai tudásukat a káros sztereotípiák lebontásának, és az igazságtalan, diszkriminatív gyakorlatok kritizálásának szolgálatába állítják, ezáltal is hozzájárulva azok megszüntetéséhez és az emberi méltóság védelméhez"

- áll az idézett szakmai állásfoglalásban.

"Amikor Kövér László és Bagdy Emőke a „genderőrületet” bírálják, azt nem tudományos érvek mentén teszik, hanem azért, mert olyan felforgató ideológiaként gondolnak rá, amely az „öröktől fogva létező természetes rendet” borítja fel. Kiemelten fontosnak tartjuk, hogy a gender tudományokra, ahogy az elnevezésben is szerepel, tudományokként kell tekintenünk, melyeket kizárólag az aktuális tudományos kritériumok mentén értékelhetünk, bírálhatunk, nem pedig aktuálpolitikai szempontok mentén" - írják

"Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy hamis az a kép, mely szerint a gender-szemlélet család-,heteroszexualitás-, anyaság- vagy férfiellenes lenne. Sokkal inkább arról van szó, hogy ezek a szerepek, orientációk és identitások nem lehetnek másokhoz képest elsődlegesek, illetve fölérendeltek. Amikor a fentebb említett szereplők a hagyományos nemi szerepek megszűnésében, esetleg a „genderőrületben” keresik a problémák forrását, nem vesznek tudomást azoknak az embereknek a tapasztalatáról, akik az irántuk támasztott előítéletek, társadalmi kitaszítottság, a „vélt normálistól” való eltérés miatt küzdenek önértékelési problémákkal, depresszióval, vagy számolnak be bűntudatról, szégyenről, esetleg az elutasításból fakadó jogos haragjukról. Nagyon sokszor ők fordulnak hozzánk segítségért."

Az állásfoglalás így folytatódik:

"Pszichológusokként és segítő szakemberekként tanácsadói és terápiás helyzetben egyértelműen azt képviseljük, hogy a kliensnek kell meghoznia saját döntéseit, meghatároznia saját céljait azon a közösségen, társadalmi közegen belül, amelyben él. Hiszen ha ezt mi magunk tennénk meg, akkor azzal nem csak normatív szerepet öltenénk magunkra, de megakadályoznánk, hogy a kliens  autonóm, a terapeutától nem függő, mély önismerettel rendelkező személy és közösségének integráns tagja legyen, akit nem a külső kényszerek, hanem elsősorban személyes jólléte és boldogsága, egyéni és kollektív értékei vezetnek. 

Vannak nők, akik saját szabad döntésük jogán elsősorban anyaként szeretnének kiteljesedni, és ebben a választásukban megtalálják életcéljukat. Ugyanakkor a személyiségfejlődés folyamata a Bagdy Emőke által idézett Carl Gustav Jungnál is – aki individuációként írja le – sokkal összetettebb folyamat, mintsem hogy le lehetne egyszerűsíteni egyetlen olyan céllá, amelyben mindenki – minden nő – kizárólag ugyanúgy lehet boldog."