A 20. század elején még javában virágzott a spiritiszta színtér Európában és Magyarországon is, és kíváncsi orvosok, mágnesező grófok, delejes asszonyok és veszélyes csalók között formálódott egy új tudományterület. Interjú Gyimesi Júliával, a pszichológiatörténet kutatójával.
A Pozitív podcast sorozat idei utolsó adásában pszichológus vendégeinkkel arról beszélgetünk, mit tehetünk a járvány okozta szorongás ellen és hogy mi határozza meg, betartjuk-e a járványügyi szabályokat, vagy sem.
A 444 podcastjának új adásában pszichológus és szociálpszichológus vendégeinkkel többek között arról is szó lesz, hogy a nemzeti konzultáció sokakban azt erősíthette meg, hogy az ő véleményük is annyit számít, mint a szakértőké, és hogy napi pár gyakorlattal enyhíteni lehet a járvány okozta szorongáson.
Több mint ezer kollégája kritizálta az érzékenyítésről alkotott véleménye miatt a szakpszichológust.
Egy ENSZ-jelentés hívja fel a járványhelyzet eggyel kevésbé látható kockázataira.
A világhírű kanadai-magyar addiktológus, dr. Máté Gábor szerint nem csak a vírustól szorongunk most; saját traumáinkat is újra átéljük a karanténban.
A klímaszorongás miatt egyre többen fordulnak szakemberhez. Hamarosan itthon is indul egy kutatás a jelenségről.
Sok tanárnak fogalma sincs, mihez kezdjen egy gyerekkel, akinek lelki bajai vannak. Pedig akár haláleseteket is megelőzhetnének.
Nem baj. A pszichológusok szerint ez normális. A lényeg, hogy ne tegyük meg.
A kanadai pszichológus találkozott a miniszterelnökkel, és ezt szűrte le a beszélgetésből.
Emlékszel, hány szexuális partnered volt már az életben? Az ELTE szexkutatóinak most elmondhatod.
A két PC-ellenes sztárértelmiségi egyenlőtlenségről, posztmodernről, szabadságról és az emberi gonoszságról beszélgetett Torontóban.
Vajon milyen magyarázatot adhat a pszichológia és az agykutatás azokra az embertelenül kegyetlen, gonosz cselekedetekre, amelyeket emberek követnek el egymás ellen? Könyvismertetőnk következik.
Gyakran szoktunk a gyerekekre lázadókként tekinteni, akik szembeszállnak szüleik merev gondolkodásmódjával. E narratívában nyilvánul meg a reményünk, miszerint a következő generáció képes lesz az elődök hibáit kiküszöbölni és az elfogultságukat meghaladni. Sajnos azonban ez nem mindig igaz. Sokszor figyelmen kívül hagyjuk a gyerekek konzervatív oldalát, amit legkönnyebben talán a nemi szerepekhez és sztereotípiákhoz fűződő viszonyukban lehet tetten érni. Miközben egyre több felnőtt képes a nemek kérdését változatos spektrumként kezelni, számos gyerek még mindig merev határvonalat húz „fiú” és „lány” közé, és nagy buzgalommal védi a kategóriák sértetlenségét. „A fiúk nem ugróköteleznek, és nem barátkoznak lányokkal” – okította például a fiamat egyik barátja.
Miért ilyen gyakori a hűtlenség, miközben jobban utáljuk a félrelépést, mint valaha? Esther Perel pszichológus könyve forró és intim történeteken keresztül azt mutatja be, hogyan lett a szerelmespár a társadalom szervező ereje, és miért csalják meg párjukat a boldog emberek is.
A Leszbosz szigetén működő Moria menekülttáborban semmi sem okoz akkora károkat, mint a traumákra rakódó állandó stressz és a céltalan várakozás, ami még a legellenállóbb emberek lelkét is megnyomorítja.
Kb. száz ember jelent meg január 28-án a Bem Moziban a Háttér Társaság nagy érdeklődéssel várt rendezvényén, ahol Dombos Tamás moderációja mellett három, LMBTQ kliensekkel is foglalkozó pszichológus képviselte a köztévében elhallgatott, illetve csak látszatra meghívott ellenoldalt. Faix-Prukner Csilla tíz éve a Háttér Társaság szupervízora, a témában külföldi workshopokon is részt vett. Lászlóffy Julianna klinikai szakpszichológus gyermekpszichiátrián dolgozik, emellett a Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának alapító tagja. Németh Ádám a Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának elnöke, főállásban autizmussal élőkkel foglalkozik. Az inkiriminált M5 adás szereplői sajnos nem fogadták el a Háttér Társaság - időben kiküldött - meghívását. Az est egyik jellegzetessége az volt, hogy az affirmatív (támogató) szemlélettel dolgozó szakértők - annak ellenére, hogy róluk a reparatív ("kigyógyító") terápia hívei rendre azt feltételezik, hogy idealizálják az LMBTQ létet és melegbárba küldik a klienseiket - árnyaltan közelítettek a Nicolosi-hívek nézeteihez is. (A 2017-ben elhunyt Joseph Nicolosi a reparatív terápia atyja, Szégyen és kötődésvesztés c. könyve magyarul is megjelent.)
A szervezet szerint a férfiasnak gondolt normák túlzásba vitt követése ártalmas lehet a férfiak egészségre is.
A zimbabwei projektet a szükség hívta életre, de mára világszerte másolni kezdték.
A valóság ehhez képest az, hogy a kutatások szerint a tranzíció, azaz a hormonkezelésből és az esetek egy részében nemi megerősítő műtétből álló nemi átmenet javítja a transzneműek életminőségét.Nem vagyok a printscreenkészítés, –felhalmozás és –lobogtatás híve, mert a módszert nem tartom etikusnak, így csak higgyétek el nekem a következőt. Az eset a kissé félrevezető módon „Feminizmus” nevet viselő Facebook-oldalon történt, amit inkább, mivel transzkérdésben a feministák véleménye nem egységes, „a radikális feminista irányzat transzkritikus ága” névvel lenne pontosabb illetni. Az ottani admin ujjongva osztotta meg a hírt, hogy a londoni Pride-ot „bátor nők” (= terfek transzfóbok „transzpolitikát” kritizáló radikális leszbikusok) megpróbálták meghekkelni. Oké, ezt az ízléstelen (és a leszbikus résztvevők egyöntetű támogatását sem élvező) akciót örvendetesnek tartani is egy vélemény, rendben. Csakhogy az admin egy pechjére odatévedt transznemű kommentelőt megpróbált a nemi átmenetről lebeszélni. Miután álságos módon az együttérzéséről biztosította a nemi diszfóriája miatt (azaz elismerte, hogy tényleg szar lehet idegennek érezni a saját testét annak nemi jegyei miatt), azt javasolta, hogy ne válassza a „könnyebb utat” (mintha csak az „életvédőket” hallanám, akik az abortuszt fontolgató nőre próbálnak hatni!). Jótanácsát azzal támasztotta alá, hogy „egy svéd tanulmány szerint” a nemi átmenet depresszióhoz és öngyilkossághoz vezet.Hónapokig éltem nyomasztó tudatlanságban, ám tegnap váratlanul rábukkantam az ominózus publikációra, méghozzá a Mandiner.hu konzervatív szerzője, a „melegházasság” elleni érvelésnek vaskos könyvet szentelő Szilvay Gergely egyik cikkének linkjei közt. Hogy én miért nem jöttem rá hamarabb, hogy hol kellett volna keresnem! Ám a lelőhely csak egy, sőt a legkisebb volt a meglepetések sorában.
Állítólag öt lépésben le lehet szokni a munkahelyi lopásról.
Vannak olyan technikák, amiket úgysem fogsz észrevenni, de ha legalább a legátlátszóbb módszerekkel tisztában vagy, máris rengeteget spórolhatsz.
Egyre több olyan gyerek kerül a gyermekpszichológusok látóterébe, akik lelki okokból szenvednek visszatérő fejfájástól.
Nyolc évnyi kutatómunka után bebizonyosodott, hogy az Asperger-szindróma nevét adó osztrák gyerekorvos aktívan részt vett a faji tisztaság megteremtését célzó eutanáziaprogramban.
A három előadásban fúziós energiáról, klímamodell fejlesztésről és a Magyarországon várható éghajlati változásokról, valamint szimulált Mars utazások legénységre gyakorolt pszichológiai hatásairól lesz szó.
„Nem tudom már, ki volt az, aki az igazgató közeledtét látva barátian odahajolt a kis szőke sráchoz, és sebtében ajánlott neki egy ízes brit káromkodást, amit Woodlington fejéhez vághat. Lényeg a lényeg, hogy fél perc múlva az egész folyosó röhögött.” – Deér Emi novellája.
Lehet-e ma Magyarországon pszichés és mentális betegséggel nyíltan élni? Miken megy keresztül az az ember, akit a környezete szó szerint „hülyének” és „elmebetegnek” tart? Milyen nehézségeket gördít az ilyen emberek elé a társadalom és a magyar állam? Barabás Andrea vallomása... és javaslatai a változásra! Nem véletlen a témám. Saját tapasztalataimat fogom veletek megosztani.
Ezt a kérdést járja körül egy konferencia pénteken a Francia Intézetben.
A magyar fiatalok az európai magányélvonalban vannak, a válasz pedig legtöbbször annyi, hogy erről ők maguk tehetnek. Nincs már messze, hogy a beszélgetésekért, vagy egy ölelésért fizessenek a magányos emberek.
Robert Sutton új könyvében stratégiákat ajánl arra, hogyan lehet túlélni ezeket az alakokat.
A nők inkább kapcsolatokat építenek, a férfiak nagyobb eséllyel keresik a balhét a neten.
Hogyan beszélgessünk gyerekekkel a kormány gyűlöletkeltő kampányairól? Szülők meséltek saját élményeikről, pszichológusok pedig tanácsokat adnak, hogy mire érdemes mindenképp odafigyelni.
Vitafórumon mentek neki az Emmi törvényjavaslatának, ami szerintük egy hatóságot ültetne csak a nyakukba. A helyszínen megjelent az Emmi helyettes államtitkára is, de inkább nem szólt hozzá semmihez.
Balog Zoltán kedvenc pszichológusának, Bagdy Emőkének a lányát ültetnék a Pszichológuskamara élére.
Hiába a pszichoterápia számos előnye, a módszer mára Magyarországon szinte teljesen kiszorult az állami ellátásból. Ezzel sokan elesnek ettől a fajta segítségtől, mert a magánpraxist nem tudják megfizetni.
Hogyan alakult ki a prűd, viktoriánus társadalomból a mai, átszexualizált kultúra? Milyen szerepe volt ebben a folyamatban az orvostudománynak és a szexológiának? Miért gondolták a 19. századi konzervatív hangadók, hogy a feministák betegek? Kik voltak az első szexuális lelkesedők, akik megágyaztak a szexuális forradalomnak? Miért kezdték a pszichológusok és pszichiáterek az ember lelki nemét kutatni? Cikkünk bemutatja a szexológia születését, valamint a nemi elhajlás fogalmát, amiből később a homoszexualitás és a transzneműség fogalmai kialakultak.
Egyáltalán, tudod, hogy mi az a cyberbullying? Ilyeneket mérnek most fel az ELTE Pszichológiai Intézetének kutatói.
A Pszichológiai Intézet és a 444 projektjében 15 ezren vettek részt. A párkapcsolatban élők átlagosan heti egy alkalommal élnek szexuális életet. Az átlagnak 7 szexuális partnere volt eddig.
Tudományos tény: nem a világbéke miatt aggódunk igazán, hanem hogy tényleg jó emberek vagyunk-e.
Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogy miután a biológiával végül is nem tudták alátámasztani a férfi-nő megkülönböztetést a 20. század első felében, miként próbálták meg ezt a pszichológia éppen kialakulóban lévő, új módszereivel alátámasztani.
A bejegyzés első részében az osztályi és nemzeti hovatartozásra alapuló biológiai esszencializmus túlkapásait vizsáltuk meg. Ebben a részben arról lesz szó, miképpen befolyásolta az esszencialista gondolkodás a nők jogait és a társadalmi nemek (gender) kérdéskörét a 19. század és kora 20. század során.
Számtalan szégyenletes korszak volt a tudomány története során, amikor biológián alapuló elméleteket használtak arra, hogy természetesként fogadtassanak el valamiféle társadalmi egyenlőtlenséget vagy megkülönböztetést. Ennek eredményeként pedig érvényben is lehetett ezeket tartani, hiszen ha valami természetes, nincs okunk megpróbálni megváltoztatni.
Az amerikai Kongresszusi Könyvtár nyilvánosságra hozta a pszichológia atyjának húszezer magánlevelét.
Töltsd ki az ELTE szexfelmérését, és kiderül!
A Cambridge-i Egyetem kutatói szerint egyfajta vakcinációval lehet védekezni a ténytorzító álhírek ellen.
A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.Lásd még: Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: FreudHomoszexualitás a 20. században – 2. rész: Freud pszichoanalitikus követőiA legelső tudományos érvek a homoszexualitás betegségnek tekintése ellen ironikus módon épp a McCarty-korszak boszorkányüldözéseinek idején merültek fel. A két legkorábbi tudományos érv a következő volt. Elsőként említhetjük azt a tényt, hogy a homoszexualitás túl gyakori jelenség ahhoz, hogy betegségeként kezeljék ahelyett, hogy az emberi szexualitás egy normális változataként kezelnék. Másodszor, a korábban említett Bieber-féle tanulmány kritikájával és cáfolatával kiderült az is, hogy a homoszexuálisok között túlontúl sokan semmilyen orvosi kezelésre nem szorulnak, mentálisan teljesen egészségesek: a homoszexualitás és a mentális rendellenességek között végül is nem lehetett tudományosan kimutatni semmilyen kapcsolatot.
A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.Lásd még: Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: FreudAz 1930-as évek után a Freud nyomdokaiban járó kutatók legalább három alapvető ponton változtatták meg az eredeti elmélet lényegét. Bár nem mindegyik változtatás érintette a szexuális tárgyválasztás kérdéskörét, végeredményben mégis az lett a hatásuk, hogy egyrészt lerombolták Freud eredeti elméletének radikalizmusát (amivel eltörölte a heteroszexualitás kiváltságosságát), másrészt megszüntették azt a kezdetleges társadalmi toleranciát, mely a homoszexualitás Freud általi elemzése nyomán épp meszületett volna.A három pont, melyen az eredeti elméletet megváltoztatták, a következő.
A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található. A 20. században a homoszexualitást mint szexuális irányultságot a pszichológia és pszichiátria vizsgálta, ennek alapjait pedig (mint sok más területen is) Sigmund Freud rakta le. A freudi hagyomány sokkal több figyelmet fordított a férfiakra, mint a nőkre, így ezt az androcentrikus súlyponteltolódást sajnos az én tárgyalásomnak is tükröznie kell.Jóllehet Freud követői a pszichoanalízis elméletét később arra használták, hogy a heteroszexualitást kiváltságossá, a homoszexualitást pedig betegséggé nyivánítsák, Freud eredeti leírása annyira darwinista volt, hogy magának a heteroszexuális kultúrának jelentett (vagy jelenthetett volna) kihívást. Az evolúció emélete azt állítja, hogy a fajok, melyek ma a bolygót benépesítik, a biológia és az adott környezet kölcsönhatásának nyomán fejlődtek ki. Amit Darwin a fajok törzsfejlődéséről gondolt, azt gondolta Freud a lélek egyedfejlődéséről, valamint arról, amit úgy hívott, hogy az egyén szexuális „tárgyválasztása” (Freud, 1905/1962, 11.o.). Épp úgy, ahogy Darwin az embert biológiai fajjá minősítette le, mely csupán egy a sok, véletlenek során kialakult faj közül, Freud a heteroszexualitást minősítette le azáltal, hogy kijelentette, az nem más, mint – a homoszexualitáshoz hasonlóan – a gyermeki pszichoszexuális fejlődés egy lehetséges kimenete.
A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található. A 19. század közepe- és végefelé Angliában, Európa bizonyos részein és az Egyesült Államokban is elkezdett fölbomlani a társadalmi berendezkedés. A felbomlás hajtómotorja két, a nemi rendet fenyegető dolog volt. Az egyik a feminista nőjogi követelések voltak. A másik pedig az volt, hogy a szexuális viselkedés mintázatai kezdtek megváltozni.Színesen mutatja be a helyzetet John D'Emilio és Estelle Freedman 1988-as történelmi összefoglalója az Egyesült Államok szexualitásáról. A városiasodás és a fogyasztói kultúra megjelenése a késő 18. és kora 19. században gyökeres változást hozott az emberek életformájában a szexualitás jelentőségét és társadalmi szervezését illetően. Amíg a szexuális kapcsolatok korábban többnyire a hitvesi ágyra korlátozódtak azáltal, hogy a szoros falusi közösségek megfigyelés alatt tartották őket, a 19. század közepe- és végefelé a városi környékeken virágzó prostitúciós üzletek és egy, elsősorban férfi homoszexuális kultúra kezdetei fejlődtek ki. Valamivel korábban ugyenezek már Európa városias részein is kialakultak. Bár ezen szexuális fejleményeknek több különböző szemszögét is lehet hangsúlyozni, ami itt jelentősnek tűnik, az a következő: mivel nagyjából egyidőben történtek azzal, hogy a feministák elkezdték a nők jogait követelni, együttesen azt az érzést keltették, hogy a 19. századi nyugati társadalom egész nemi szerkezete szemmel láthatóan szétesni készül. Több forgott már kockán itt, mint a nők jogai. Kockán forgott a politikai, társadalmi, pszichológiai, sőt a szexuális jelentése is annak, hogy mit jelent férfinek és nőnek lenni.