Unoka Zsolt pszichiáter, pszichoterapeuta a választás óta posztsorozatban foglalkozik azzal, hogy milyen lelki sérülésekből kell felépülnie az országnak a NER bukása után, és hogy milyennek látszik a rendszerváltás mélylélektana. Vele interjúztunk arról, hogy miben vagyunk 16 év után. Beszélünk:

• a Fidesz bűnbakképzéséről és a saját felelősségével való szembenézés elkerüléséről;
• arról, hogy zombiszerű lett az ország, ahol a fenyegetések társadalmi traumatizációt indítottak el;
• arról, hogy a saját híveiket verték át leginkább az apokaliptikus kampánnyal, és ebből sokkoló az ébredés;
• arról, hogy miben hasonlít egy bántalmazó kapcsolat természetére az elmúlt 16 év;
• és arról, hogy újra el kell kezdenünk beszélni egymással, ami fájdalmas lesz, mert nem a hamis megbocsátás a cél.

Zajlik a Fidesz környékén a felelőskeresés, Borbás Marcsitól Orbán Viktor indiai bálványáldozatáig és persze a fiatalokig. Mit mutat ennek a bűnbakképzésnek a lendülete?

Pszichiáter és pszichoterapeuta vagyok, nem társadalomtudós, én ezeknek a társadalmi jelenségeknek a lélektani következményeiről próbálok írni. Az egyik kulcsszó itt az „erőszakos ártatlanság”. A lényege, hogy a tisztaság, a bűntelenség és a jóság önmagunkról alkotott képzetét úgy próbáljuk fenntartani, hogy agresszíven támadunk másokat, miközben a saját személyes felelősségünket nem vállaljuk fel. Az Oidipusz-drámában van egy járvány, amiért meg kell találni a bűnbakot, ha őt elimináljuk, elmúlik a pestis, és Oidipusz elindul ezt megkeresni. Ő mint király ezt önmagában találta meg, és megvakította magát – ismerjük a történetet.

Itt most nem tartunk.

A bűnbakképzésben érdekeltek olcsón próbálják megúszni, hogy elkerüljék a szembenézést. Politikailag ez csak nagyon rövid távon gyümölcsöző stratégia.

Hosszabb távon öndestruktív, mert ha valaki nem néz szembe azzal, hogy mi mindent rontott el, hogy ebben az egészben, ami az országban történt, milyen szerepe volt, akkor továbbra is ugyanazokba a hibákba fog esni.

Ez a veszély mindenkiben ott van, és mindegyik oldal ki van téve a kockázatnak.

Két hete még háborús uszító kampányok mentek mindenhol arról, hogy vigyázz, különben április 13-án jön az apokalipszis. Aztán ez az egész másnap reggelre eltűnt.

Szerintem itt nagyon komoly lelki megrázkódtatás érhetett nagyon sok embert. A propaganda ráfogta az ellenfelére, hogy ha nyernek, azonnal háború, éhínség, fagyhalál vár az országra. Majd ez a fajta propaganda egy csapásra abbamaradt, és kiderült, hogy ez csak egy ilyen választásoptimalizáló kommunikációs stratégia volt.

Az apokalipszis ugyanolyan politikai termék, mint a polgári Magyarország.

Közben mennek a hírek a pszichiátria világában is, pszichiáterek egymás között beszélnek arról, hogy képzeld, mi történt a választás másnapján, kiket vettünk fel.

Jönnek a hírek az öngyilkosságot elkövető nénikről, pánikrohamot kapó emberekről. A nagy hazugságnak élettani következményei vannak.

Milyennek látta lélektani szempontból a NER leváltásával robbanó folyamatot?