„Az iskolákban, óvodákban a pedagógusok fokozottan egyedül érezték magukat, és (gyakran az intézményvezetők nyomására) óvatosabbá váltak nem csak a szexualitással, de a gyerekjogokkal és az erőszak-megelőzéssel foglalkozó programokkal szemben is, a gyerekek között pedig nőtt a feszültség és a megkülönböztetés. Ezek a folyamatok nemcsak a civil szervezetekre vannak káros hatással, de rendkívüli akadályokat gördítenek a hatékony gyerekvédelem elé, és nagyban megnehezítik azt is, hogy a gyerekek merjenek segítséget kérni” - ezzel kezdődik a Gyermekjogi Civil Koalíció hatástanulmánya.

E szerint az ún. gyerekvédelmi törvényt követő, a vasárnapi népszavazást felvezető kormányzati kampány negatívan hatott a civil szervezetekre:

• kihívást jelentett a hírnevük, hitelességük megtartásában,
• jelentős többletmunkát eredményezett,
• veszélybe sodorta vagy felbontotta együttműködéseiket,
• fokozta a szervezeti bizonytalanságot.

A megrendelő nem valami kevéssé ismert egyesület, hanem egy széleskörű és tekintélyes együttműködés: a Gyermekjogi Civil Koalíciót az UNICEF Magyarország hívta életre, és a tagjai között megtalálható a gyerekeket segítő szervezetek nagy része: az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek és az Igazgyöngy, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, a MEOSZ és a NANE, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és az SOS Gyermekfalvak és így tovább.

A tanulmányuk célja számba venni, milyen hatással voltak „a kormány LMBTQI-embereket kirekesztő és a szexualitást tabusító intézkedései a gyerekekre és a gyerekvédelem munkájára.” A felmérés nem reprezentatív, de tanulságos, hiszen a Gyermekjogi Koalíció hét szervezete és egy szakértője tapasztalatait összegzi; köztük volt a szervező Hintalovon Alapítvány, a Kék Vonal, a Magyar LMBT Szövetség, a Háttér Társaság és a TASZ.

A 2021-ben elfogadott jogszabály-módosítások korlátozták, hogy ki és mit mondhat a gyerekeknek a szexualitásról, és ekkor erősödött fel az LMBTQI-embereket megbélyegző politikai kampány is. A jogszabályok összemosták a szexuális felvilágosítást a homoszexualitással és a pedofíliával, és eltérő értelmezésekre adtak teret a „népszerűsítés” és a „megjelenítés” fogalmait illetően - olvasható a tanulmányban.

„Néhány hónap leforgása alatt lényegében kitiltották a civileket az iskolákból, megakadályozva a szexualitásról, a drogprevencióról, az online biztonságról és a gyerekek testi-lelki fejlődéséről szóló foglalkozások megtartását.”

Az engedélyezéshez szükséges nyilvántartásba vételre vonatkozó jogszabály nem készült el, ezt a minisztériumi tisztségviselők az országgyűlési választások utánra ígérik. Ez különösen fokozza a bizonytalanságot.

A kormányzati kampány hatásairól beszámoló, anonim megszólalók interjúiból szemezgetek, aszerint csoportosítva, hogy kiket érintenek az elmondottak elsősorban.

Civilek, segítő szervezetek

A jogszabályok nem határozzák meg egyértelműen, hogy mit jelent a „népszerűsítés” és a „megjelenítés.” A fenntartott bizonytalanság eltérő értelmezésekhez vezet, ami megágyaz a szubjektív, megkülönböztető elbánásnak.

• „Előfordult, hogy a meglévő partnereink visszaléptek a támogatástól, vagy korábbi megállapodások ellenére eltűntek, nem válaszoltak levelekre.”

• „Egy iskolában nem engedték meg, hogy az eddigi szakember tartson érzékenyítést, mert nincs rajta a »regisztrált szervezetek« listáján, bár ilyen még nincsen.”

• „Megszaporodtak a trollok és a támadó üzenetek a közösségi médiafelületeken, amelyek írói valóban elhiszik, hogy mi gyerekeket akarunk átműteni, megtéveszteni. Nagyon sok energiát visz el a valódi munkától a témával kapcsolatos válaszolgatás, felkészülés, a félelmek és aggályok eloszlatása.”

Tanárok, pszichológusok

A bizonytalanság fokozza a szakemberek feszültségét, hozzájárulva a kiégéshez és a kiégéssel összefüggő negatív tendenciákhoz (pl. fluktuáció, pályaelhagyás). Elvonja a figyelmet azokról a problémákról, nehézségekről, amelyekkel valóban foglalkozni kellene (például a Covid hatásáról a fiatalok mentális egészségére).

• „Kapunk olyan kérdéseket pedagógusoktól, hogy törvényt sért-e, ha bármilyen LMBTQI-téma felmerül a tanórán.”
  
• „Egyes pedagógusok szoronganak. Gyakran nem néznek rám, »összehúzzák« magukat, ha »tiltott« témáról, pl. homoszexualitásról beszélek, mondjuk a HIV/AIDS kapcsán. A foglalkozás végén elmormognak egy viszontlátást és gyorsan távoznak az osztályteremből.”
  
• „Egy iskolaigazgató jelezte az iskolapszichológusnak, hogy minden olyan foglalkozást, amely az internetbiztonságot, a lelki egészséget, a szexuális felvilágosítást érinti, vagy az iskolapszichológus vagy valamelyik pedagógus kell, hogy megtartsa, mert nem lehet külsős szakembert, szervezetet meghívni erre.”
  
• „Egy LMBTQI közösséghez tartozó iskolapszichológus jelezte, hogy behívatták az iskola vezetőségéhez, és aláíratták vele finom kényszer hatására, hogy az iskolai tevékenykedése során nem propagálja a meleg közösséget.”

Gyerekek

Növelheti a gyerekek bizonytalanságát a szexualitással összefüggő témákban. Érzékelhető a verbális agresszió emelkedése. Nagyon megnehezíti a segítségkérést, ami amúgy is nehéz és korlátozott. Hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek magukra maradjanak kérdéseikkel. Elfogadhatóvá, normává teszi a kirekesztést, megbélyegzést, ami hosszabb távon nemcsak az LMBTQI-fiatalokat érinti, hanem mindenkit.

• „Egy szülő osztotta meg, hogy a gyereke a szivárványt szerette volna óvodai jelként választani, azonban ezt a propagandatörvényre hivatkozva nem engedte az óvoda.”

• „A gyerekek azt kommunikálják a chaten saját LMBTQI-ságukról, hogy tudják, hogy ez nem normális. Látványosan kevesebb esélyük van a környezetükben az elfogadásra.”
  
• „LMBTQI lelkisegély vonalként nálunk abban mutatkozott meg a hatás, hogy a törvény elfogadását követő hónapokban jelentősen, háromszorosára nőtt a 18 év alatti hívók száma.”

Szülők

Átpolitizál egy komoly és összetett szakmai kérdést (pl. nemi diszfória, transzneműség), ami megnehezíti, hogy az érdekeltek szakmai szempontok alapján szervezett segítséget és támogatást kapjanak.

• „Egy szülő olyannyira felháborodott a gyermekvédelmi népszavazáson, hogy kérte, hogy a képviseletében forduljunk az Alkotmánybírósághoz.”
• „A pécsi Pride-on megfenyegették azokat a szülőket, akik a gyermekeikkel mentek ki a vonulásra, hogy feljelentik őket.”

A Gyermekjogi Civil Koalíció tagjai egyébként már rögtön az egész politikai kampányt elindító Kaleta-ügy után felsorolták, hogyan lehetne és kellene hathatós segítséget nyújtani a gyerekeknek, mit lehet tenni a visszaélések ellen, és hol vannak a magyar rendszer fájó hiányosságai - hiába. Aztán megszületett a törvény, amiből első körben például az áldozatok segítése is kimaradt.