– Addig lustálkodsz reggel, hogy mindenhonnan elkésel.
– Bocs, szerintem ADHD-s vagyok.

– Folyton elhagyod a kulcsod.
– Igen, mert szerintem ADHD-s vagyok.

– Azt mondta, azért csalt meg, mert lehet, hogy ADHD-s.

Ez néhány olyan, nem szó szerinti beszélgetés, aminek az elmúlt egy évben fültanúja voltam. Az ADHD minden esetben kifogásként szerepelt, egyik személynek sem volt ilyen diagnózisa, mégis ezzel magyarázták tetteiket. Amikor sokadik alkalommal hallottam hasonló kifogást – vagy felnőtteket apró szétszórtságok alapján elgondolkodni, hogy vajon figyelemzavarosak-e –, gyanússá kezdett válni, hogy trendszerű jelenséggel állunk szemben.

Hogy az elméletemre bizonyítékot találjak, korunk legreprezentatívabb platformjához, a TikTokhoz fordultam, ahol szép számmal akadtak olyan videók, amelyek épp ezt a jelenséget parodizálják.

link Forrás

link Forrás

link Forrás

A jelenség nem új, külföldön különösen nem, ott sokkal hamarabb került be a köztudatba és vált elfogadottá az ADHD, mint Magyarországon. Míg az Egyesült Államok egyetemein már 2011-ben különböző kedvezmények jártak az ADHD-s tanulóknak, ami miatt sokan hazudták magukat annak (erről bővebben később), addig a 444-en 2018-ban még azt magyaráztuk egy cikkben, hogy mi is ez a betegség, ami nem is betegség, hanem zavar.

Ezt írtuk: az ADHD az Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar rövidítése. Olyan veleszületett idegrendszeri rendellenesség, ami nagyon nagy eséllyel öröklődik szülőről gyerekre, de környezeti hatások is kiválthatják, például ha valakinek az édesanyja magzati korban passzívan vagy aktívan dohányzott.

A zavar legszembetűnőbb eleme a hiperaktivitás. Az ADHD-sok nehezen tudnak lenyugodni, folyton zsezsegnek. A másik a figyelemhiány, ami nem azt jelenti, hogy valaki semmire sem tud odafigyelni, hanem azt, hogy a figyelmét nem képes arra irányítani, amire akarja. Tévhit, hogy az ADHD-sok felületesek, mert ugyanolyan jellemző lehet rájuk a teljes érdektelenség és a hiperfókusz is, amikor órákon át nem tudnak elszakadni egy feladattól. Általánosságban elmondható, hogy az ADHD-s ember gyakran

• nem fejezi be a munkáját, a házimunkáját,
• néz el pontos részleteket,
• nehezére esik odafigyelni a másikra,
• kényszermozgásai vannak,
• sokat beszél,
• képtelen rendet tartani, a tárgyait elveszíti,
• figyelmét a külső ingerek könnyen elvonják,
• nincs időérzéke, halogat,
• nincs munkamemóriája.

Rohamosan nőtt az ADHD-sok száma

Oczella Péter, a MIND Brain-Gut Center és az Insight Medical pszichiátere a 444-nek azt mondta, az autizmussal és az ADHD-val diagnosztizáltak száma folyamatosan nő, és nemcsak itthon, hanem Nyugaton is. Ám ez a tévhitekkel ellentétben nem a közösségi média vagy – egyes vadabb elméletek szerint – a védőoltások eredménye.

A diagnosztizált esetek száma többféle okra vezethető vissza. Egyrészt a társadalom és az orvosok is sokkal fogékonyabbak a ADHD tüneteinek felismerésére, és egyre több az olyan orvos, aki kifejezetten ezzel a zavarral foglalkozik. Oczella elmondása szerint Magyarországon az iskolákban és hivatalos intézményekben az ADHD felismerése és elismerése a '60-as évekig nyúlik vissza, tehát nem új dologról van szó, de a társadalomban azóta sokkal nagyobb lett az éberség. Másrészt az is okozza például az autizmussal diagnosztizáltak számának növekedését, hogy ma már több mindent hívunk autizmusnak, mint régebben.

Oczella Péter szerint abban, hogy valaki ADHD-s lesz-e, körülbelül 70 százalékban a genetika játszik szerepet, de 20-30 százalékban a környezeti tényezők, amelyek „stresszelhetik” a kialakulást. Ilyen tényezők közé sorolhatók a különböző belgyógyászati jelenségek, például a bélfóra összetétele az anyában vagy a gyerekben, de a legújabb kutatások szerint a gyerekek diétája, az abban elfogyasztott tehéntej, cukor és glutén fogyasztása is közrejátszhat. A pszichiáter szerint a D-vitamin terhesség alatti hiánya és az antibiotikumok is környezeti tényezők lehetnek az ADHD kialakulásában. E tényezők szerepéről Oczella Péter a Qubit egy podcastjában már beszélt részletesebben is.

„Azt szokták mondani, hogy a gyermektársadalom 3-5 százaléka lehet érintett, akik 70 százaléka viszi magával a tüneteket felnőttkorba is. Kb. a felük az, akik kezelésre szorul. Összességében azt mondhatjuk, a felnőtt társadalom 1,5-3 százaléka lehet érintett” – magyarázza Oczella.

A trendi ADHD

A Guardian egy 2022-es cikkében azt írja, az Egyesült Államokban is drasztikusan megugrott a diagnosztizáltak száma. A fiatalkori ADHD korábban is gyors léptékben növekedett, de 2007 és 2016 között a felnőttkori ADHD bejelentett előfordulása 123 százalékkal ugrott meg az Egyesült Államokban, ami messze meghaladta a gyermek- és serdülőkori esetek növekedési ütemét. A 2010-es évek közepén a felnőttek felváltották a gyermekeket az ADHD-gyógyszerek elsődleges piacán.

A drasztikus növekedésnek többek között az volt az oka, hogy elég sokan kezdték azt kamuzni – főleg a főiskolások körében –, hogy ADHD-sok. Hogy miért? Ezzel a 2010-es években több amerikai tanulmány is foglalkozott. Két okot tártak fel: az egyik, hogy így jutottak főiskolai kedvezményekhez, például kollégiumi lakhatáshoz. A másik, hogy sokan pattantak rá a különböző ADHD-s gyógyszerekre, ami segített nekik a fókuszálásban és a teljesítmény-növelésben.

Az NBC Newsnak nyilatkozó orvosok szerint úgy lehetett kiszűrni a csalókat, hogy legtöbbször olyan tüneteket írtak le magukról, amelyeket pontosan a vágyott ADHD-gyógyszer tudott volna orvosolni. Úgy viszont könnyen lebukhattak a szimulálók, ha a begyakorolt tünetekbe a diagnosztizáló orvos kicsit jobban belekérdezett.

Oczella Péter azt mondja, Magyarországon szerencsére nincs és soha nem is volt olyan trend, hogy valaki a megszerezhető előnyökért diagnosztizáltatta volna magát ADHD-snak. Ő a praxisában csak elvétve találkozott olyanokkal, akik be akarták volna csapni.

Mint mondja, ettől függetlenül az ADHD-nak valóban van identitásképző faktora, ami kulturális hatás.

Azok mondhatják szívesen magukra, hogy ADHD-sok, akik valami miatt egyébként is a társadalmon kívülinek érzik magukat, így egy szűkebb, kisebbségben lévő csoporthoz tartozhatnak. Oczella szerint olyan is előfordul, hogy valaki betegségelőnyök miatt mondja magát ADHD-snak, például akkor, ha úgy érzi, hogy így jobban elfogadja a környezete a szokatlan, atipikus viselkedését. Ezek mögött Oczella Péter szerint sok esetben valamilyen személyiségzavar áll, de az ADHD mögé bújnak, azt sugallva magukról, hogy különleges bánásmódra van szükségük. Ez jól magyarázza a fentebb leírt példákat, amikor egyesek kifogásként használják a figyelemzavart.

Oczella Péter szerint a kamuzókat úgy lehet lebuktatni, hogy az orvosnak, akikhez eljutnak (ha eljutnak), nagyon alapos vizsgálatot kell lefolytatnia. Egyrészt vannak megfigyelhető, objektív tünetek, ezek mellé társul az én szubjektív megélése, amelyeket pszichodiagnosztikai eszközökkel lehet vizsgálni. Nála például egy hatórás interjút takar egy ilyen vizsgálat, ami lefedi az összes pszichiátriai betegséget, illetve a belgyógyászati aspektust is, ugyanis előfordulhat, hogy valaki azért dekoncentrált, mert vashiányos, és nem ADHD-s. Oczella Péter szerint elég jól meg lehet határozni, hogy ki valóban figyelemzavaros, és ki nem.

Arról a társadalmi jelenségről pedig, miszerint egyre többen mondják magukat ADHD-snak, azt mondja Oczella, hogy megállítani nem lehet, a valódi ADHD-sok szempontjából viszont rossz, hogy elbagatellizálják a tüneteiket.

„Tartsuk meg ennek a zavarnak a komolyságát, mert az érintetteket ez tényleg nagyon megviseli, szenvednek ettől. Van, akinek kikapcsolják az áramot a házában, mert elfelejti befizetni a számlát, van, aki az anyukáját elfelejti elvinni a kórházba egy vizsgálatra. Az ő életükben sokszor fordulnak elő balesetek, gyakoriak a válások, a szerhasználat, az alkoholizmus. Attól, hogy valaki azt mondja magáról, hogy ADHD-s, még nem lesz az, azt egy orvosnak kell kimondania” – magyarázza a pszichiáter.

Ahhoz, hogy valakinél felmerüljön a gyanú, hogy ADHD-s, három kritériumnak kell teljesülnie.

„Az első kritérium az, hogy legyenek az ADHD-ra jellemző tünetei. A második, hogy ez az egyén életében nehézséget okozzon egy vagy több területen, ami életminőség-romláshoz vezet. A harmadik kritérium, hogy zárjuk ki, nem más betegség okozza-e a tüneteket” – mondja a szakember.

Oczella Péter szerint a modern világ, amiben folyamatosan információval terhelődünk, senkinek sem könnyíti meg a koncentrációt, aki viszont ADHD-s, az gyerekkorában is így érezte magát, amikor kevésbé érték ilyen ingerek.

Oczella szerint bár az sok emberrel előfordulhat, hogy elfelejti befizetni a számlát, vagy fáradt, dekoncentrált a munkájában, ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen valamilyen pszichikai zavarral küzd. Azok, akik tényleg figyelemzavarosak, egész életükben küzdöttek ezzel, mivel Oczella szerint „az ő agyuk másképp van huzalozva”. Neurodivergensek, és nem arról van szó, hogy 20 éves korukban egyszer csak pikkpakk jelentkeztek a tünetek.

Bár a felnőttkori ADHD kialakulásáról vannak elszórtan tanulmányok, egyelőre ez még nem igazán elismert jelenség. Oczella Péter hozzáteszi, hogy a Felnőttkori ADHD Európai Hálozata (European Network Adult ADHD) egy ideje fontolgatja, hogy a meglévő kutatások alapján elismerje, létezik az ADHD-nak nem veleszületett, hanem felnőttkori kialakulása. Oczella szerint ez is érdekes kérdés, ugyanis azt is jelentheti, hogy a társadalom is kialakíthatja az egyénben az ADHD-t.

A címlapképen Ty Pennington műsorvezető, akit Magyarországon a legtöbben A nagy házalakítás című műsorban ismerhetnek. Ty Penningtont főiskolás korában diagnosztizálták ADHD-val.