• Figyelemhiányos hiperaktivitási zavar: ezt jelenti az ADHD, aminek tünetei első hallásra minden második emberre ráillenek.
  
• „Hogyan élnek a lelki betegséggel küzdők?” címmel indított ismeretterjesztő előadássorozatot a Kognitív és Sématerápiás Központ néhány hónappal ezelőtt.
  
• Ezeken volt már szó függőségekről, szexuális zavarokról és depresszióról is, a záróelőadáson pedig egy nagyon felkapott témáról, a felnőttkorban jelentkező ADHD-ról és annak kezeléséről beszélt dr. Pulay Attila pszichiáter. 
  

Mi az az ADHD?

Habár gyógyszerel is kezelik, az ADHD nem betegség, hanem zavar, az Attention Deficit Hyperactivity Disorder, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar rövidítése. Egy olyan veleszületett idegrendszeri rendellenesség, ami nagyon nagy eséllyel öröklődik szülőről gyerekre, de környezeti hatások is kiválthatják, például ha valakinek az édesanyja magzati korban passzívan vagy aktívan dohányzott.

A zavar legszembetűnőbb eleme a hiperaktivitás, az ADHD-sok nehezen tudnak lenyugodni, folyton zsezsegnek. A másik pedig a figyelemhiány, ami nem azt jelenti, hogy az egyén semmire sem tud odafigyelni, hanem hogy a figyelmét nem tudja arra irányítani, amire akarja. Tévhit, hogy az ADHD-sok felületesek, mert ugyanolyan jellemző lehet rájuk a teljes érdektelenség és a a hiperfókusz is, amikor órákon át nem tudnak elszakadni egy feladattól. Általánosságban elmondható, hogy az ADHD-s ember gyakran

• nem fejezi be a munkáját, házimunkáját,
• gyakran néz el pontos részleteket,
• nehezére esik odafigyelni a másikra,
• kényszermozgásai vannak,
• sokat beszél,
• képtelen rendet tartani, a tárgyait elveszti,
• figyelmét külső ingerek könnyen elvonják,
• nincs időérzéke, halogat,
• nincs munkamemóriája.

Stephen Tonti ADHD-s kreatív szakember Tedx előadásából tökéletesen kiderül, milyenek az ADHD-sok:

link Forrás

Halogatás? Figyelmetlenség? Rendetlenség? 

Ennyi erővel minden második ember ADHD-s lehetne, pedig Magyarországon a populáció csak 1,4%-át érinti a probléma. 

Ettől még az ADHD nagyon is létező dolog, de a tünetei tényleg nagyon általánosak.

Pulay Attila elmondta, ez feladja a leckét a legtöbb pszichológusnak, akihez ADHD-s tünetekkel érkeznek páciensek. Hiszen attól még, hogy valaki halogat, rendetlen vagy hiperaktív, nem biztos, hogy ez a baja, lehet, hogy "csak" szorong, depressziós, borderline-os, alvászavara van vagy stresszel. Ezzel az a baj, hogy mire kiderül, pontosan mi okozza a tüneteket, lehet, hogy a betegnek már súlyosbodik az állapota. Sok pszichológus van, aki inkább diagnosztizálja az ADHD-t akkor is, ha nincs róla 100 százalékosan meggyőződve róla, hogy minél hamarabb elkezdődhessen a terápia és javuljon a beteg állapota. Ha mástól nem is, hát a placebo-hatástól.

Honnan tudhatom, hogy ADHD-s vagyok-e? 

Ha nagyon alapos a gyanúnk, hogy ADHD-nk van nekünk vagy a gyerekünknek, első lépésben keressünk egy pszichológust (– ezt nagyon ajánlott megtenni az ADHD gyanúja nélkül, általános rossz közérzet esetén is). A háziorvosnál lehet érdeklődni, hogy TB-támogatott formában mik a lehetőségeink a körzetben. De ha van lehetőségünk magánrendelést választani, ott a Pszichológuskereső, ahol van ingyenes ajánlatkérés és problémára szűrve is kereshetünk, de a Google-ben is nyugodtan meg lehet bízni. 

Ha megtaláltuk a megfelelő szakembert, ő az alábbi öt szempontot fogja ellenőrizni, mielőtt felállítaná az ADHD diagnózisát.

1. A tünetek legalább 6 hónapig fennálljanak
   Lehet, hogy valakinek ADHD-s tünetei vannak, de ezek korábban sosem jelentkeztek, és csak egy különleges időszak, például vizsgák, gyerekszületés, válás, költözés váltja ki őket ideiglenesen. 
   
2. 12 éves kor előtt elkezdődjön 
   A kizárólag felnőttkorban kezdődő ADHD létezésére még nincs egyértelmű kutatási bizonyíték. Ennek ellenére előfordulhat, hogy valaki csak felnőttkorában tapasztalja a tüneteket, de ennek hátterében általában az áll, hogy az egyén már gyerekkorában is ADHD-s volt, csak akkor a szerencsés családi háttér, környezet, iskola miatt jól tudta kompenzálni ezt. 
3. A tünetek legalább két helyen jelentkezzenek 
   Lehet, hogy valaki csak a munkahelyén nem képes fókuszálni, azonban otthon, vagy a magánéletben tökéletesen oda tud figyelni, amire akar, vagy épp fordítva. Van, hogy a munkahelyi terror, a kiégés, vagy egy rossz párkapcsolat okoz ADHD-hoz hasonló tüneteket, de ez csak az élet egyik területére van hatással.
4. A tünetek egyértelműen befolyásolják vagy rontják a működést
   Erről a pontról még maguk a szakemberek is vitatkoznak. Várjuk meg, hogy a probléma először biztosan tönkretegye a páciens életét, vagy kezdjük el már a kezelést akkor is, ha nem vagyunk biztosak a diagnózisban, hogy a beteg minél hamarabb jobban érezze magát? Ez nyilván költői kérdés.
5. A tüneteket nem más pszichiátriai zavar vagy szomatikus betegség okozza
   Mivel az ADHD tüneteinek nagy az átfedése más betegségekkel, alaposan ki kell vizsgálni, nem más okozza-e, ahogy erről már korábban szó volt. 

Nagyon vigyázni kell az internetes ADHD-tesztekkel, amivel eldönthetjük, ADHD-sok vagyunk-e, ezt vegyék komolyan azok is, akik a Google-lel kéthetente agyrákot diagnosztizálnak magukon. Az ADHD-tesztek gyakran adnak fals pozitív eredményt, egyrészt azért, mert a tünetek nagyon általánosak, másrészt azért, mert ezek a tesztek mindig csak a jelenlegi állapotot tükrözik, nem pedig hónapokon, éveken át fennállót.

Például előfordulhat, hogy valaki halogat, de ez nem volt rá jellemző régebben, csak pár éve kezdődött nála. Minden baja van, keresgél az interneten, a tünetei miatt megtalálja az ADHD-t, gyorsan beikszeli a rá jellemző pontokat, és már meg is van a diagnózis! Pedig a halogatásnak ezer oka lehet: lustaság, félelem a kudarctól, vagy mert egyszerűen a 21. századi épített környezetünk irreális munkatempót követel meg tőlünk. Egy ADHD-s viszont nem ezért halogat, hanem mert egész egyszerűen nincs időérzéke. Azt hiszi, hogy még bőven van ideje megcsinálni az egészet, így nyugodtan elmerül apró részfeladatban. De nem lehet ötezer felkiáltójel és sárga kiemelés nélkül hagyni Pulay Attila általános tanácsát minden halogatónak:

Legyen valaki ADHD-s vagy sem, lehetőleg senki se halogasson. A halogató ember a múltban ragad, a múlt problémáit próbálja megoldani, és ettől nem marad ideje a jelenre.

Mire kell különösen odafigyelni a gyerekkori ADHD-nál?

Először is beszélnünk kell a gyerekkori ADHD-t övező legfontosabb tévhitekről. Sok gyerekről, akinél ADHD-t diagnosztizálnak, gyakran kiderül, hogy valójában semmi baja, csak még nem iskolaérett. Ilyenkor az ADHD-nak tűnő tüneteket nagyon hamar megoldja, ha még egy évig az oviban hagyják a gyereket, hívta fel rá figyelmet Pulay Attila.

Gyakori eset, hogy a gyerek tényleg ADHD-s, de felnőttkoráig nem diagnosztizálják, – ezért hiszi azt, hogy neki csak felnőttként kezdődött a betegsége – mert ahelyett, hogy orvoshoz vinnék, a felnőttek csak rámondják az izgága gyerekre, hogy lusta, nem tanul, neveletlen, nem foglalkoznak vele eleget otthon. 

De előfordul ennek a teljes fordítottja is, amikor egy iskolai osztályban valamiért nagyon megszaporodik az ADHD-sok száma. Pedig ha egy osztályban a gyerekek 10-15%-át ADHD-val diagnosztizálják, ott biztosan nem a gyerekekkel, hanem a tanárokkal vagy az iskolával van a baj, ugyanis az ADHD előfordulása gyerekkorban legfeljebb 4-8% lehet. Emlékezzünk csak a South Park negyedik évadának "Timmy 2000" című részére, ahol az egész osztályt figyelemhiányosnak ítélték meg és teletömték a gyerekeket Ritalinnal, az ADHD kezelésére szolgáló gyógyszerrel, amitől mindenki zombi, úgynevezett Ritalin-gyerek lett.

link Forrás

Pedig az okosan felírt, orvos utasításai szerint szedett gyógyszerből nem lehet baj. Nem igaz, hogy aki már gyermekkorában elkezd gyógyszert szedni, az később gyógyszerfüggő lesz. Statisztikák azt mutatják, hogy aki már gyerekként szed gyógyszert az ADHD-jára, később sokkal kevésbé szokik rá az alkoholra, dohányzásra és más szerekre, amivel kompenzálni tudja a tüneteit. 

Barátkozzunk meg az ADHD-val vagy küzdjünk vele mindenáron?

Ha a társadalom nem kívánná meg az emberektől, hogy kussban üljenek és dolgozzanak, az enyhe ADHD-vel élők még hasznot is húzhatnának a rendellenességükből, mert ők általában kreatívak, sok új, eredeti ötletük van, spontának, jó a humoruk. Csak arra nehéz rávenni őket, hogy a szabályok szerint éljenek.

Pulay Attila elmesélte, hogy két olyan páciense is volt, akik ADHD-s tünetekkel fordultak hozzá, és könyvelőként (=nagyon nagy figyelmet, pontosságot, precizitást igénylő pozícióban) dolgoztak a család nyomásának hatására. A kezelés során egy ponton azt javasolta nekik, hogy válasszanak más foglalkozást, és mit tesz isten: miután tényleg felmondtak, sokkal jobban érezték magukat. Ha van rá lehetőség, terápia vagy gyógyszer helyett az is megoldás lehet, hogy egy ADHD-s kijátssza a rendszert, és olyan munkahelyet keres, ahol elnézik neki a tüneteit.

Nem mindenkinek adatik meg, hogy a rendszert kijátszva érvényesüljön a világban, érthető, ha valaki gyógymódot keres. Az ADHD kezelésére használt elsőszámú gyógyszer, a Ritalin a kultúránkban nagyon stigmatizált, kábítószerként gondolunk rá, pedig ha nincs pl. szívelégtelenség a családban és az orvos utasításai szerint szedjük, nem lehet komoly bajunk tőle. Mégis, a Ritalin felírása súlyos adminisztrációs terheket rak az orvosokra, pedig jóval veszélytelenebb, mint például Frontin vagy ahhoz hasonló nyugtatók, amiket szinte bárkinek felírnak, mutatott rá Pulay Attila.

A lényeg, hogy értsük a különbséget az addikció és a dependencia között. 

Ha valaki csak akkor használ gyógyszert, ha éppen úgy érzi, hogy erősek a tünetei és más nem segít, az nagyon hamar rá fog szokni a gyógyszerre. De aki az orvos utasításainak megfelelően, rendszeresen szedi a gyógyszert, annak nem kell tartania ettől. 

A nem gyógyszeres kezelés legegyszerűbb formája a normalizáció: amikor az ember az ADHD súlyos formáival küzdő emberek társaságába kerül, és rájön, hogy nem is olyan durva az ő baja, mondván, „Mit szenvedtem idáig? Mindenkinek van ilyen!”.

Hatásos lehet még a kognitív viselkedésterápia (CBT) és a mindfulness-alapú kognitív terápia (MBCT) is, ezek pár ülés után otthon is elsajátítható gyakorlatok, amik nagyon hatásosak tudnak lenni. 

Jó hír, hogy az elegendő alvás, egészséges étkezés, kevés cukor, kevés koffein, a rendszeres sport és az alkohol mellőzése az ADHD kezelésében rengeteget tud segíteni.

Dr. Pulay Attila emlékeztetett rá, hogy az ADHD és sok mentális betegség kezelése is épp olyan, mint a testedzés. Ha nem mozgunk, nem leszünk fittek. Ha azt várjuk, hogy a problémáink megoldódjanak, miközben mi nem teszünk semmit, nem vagyunk együttműködőek, leshetjük a javulást, és ez más mentális problémákra is igaz. 

Ha viszont minden nap teszünk valami apróságot azért, hogy mentálisan jobban érezzük magunkat, rendszeresen eljárunk terápiára és szedjük a gyógyszereinket, és végezetül fogcsikorgatva, de hajlandóak vagyunk egészségesen élni, sikeresen a mentális jóllét felszínén maradhatunk.