Az év elején a miskolci Herman Ottó Gimnázium tantestülete nyílt levélben fordult a kormányhoz, hogy tiltakozzon a magyar közoktatás tönkretétele ellen.

A levélhez azóta a neten több mint 22 ezren csatlakoztak ezen az oldalon. Sok iskola intézményként, még több tanár pedig egyénileg adta a nevét a tiltakozáshoz. Rengeteg szülő és jó néhány diák is csatlakozott. Ugyan számos beszámoló szerint megfélemlítéssel akadályozzák az iskolák csatlakozását, de így is naponta bővül a lista.

A tiltakozás első eredménye már látszik: Balog Zoltán oktatásért felelős miniszter a hétvégén hajlott az óvatos önkritikára, és homályos ígéretet tett a tanárok adminisztrációs terheinek csökkentésére, majd egy interjúban elismerte, hogy „túltolták a biciklit”.

Az alábbiakban a Herman Ottó Gimnázium oktatatóihoz csatlakozók kommentjeiből válogatunk. A panaszok az egész országból ugyanazokról szólnak: nincs eszköz, rossz a tanterv, mindenki túlterhelt, értelmetlen dolgokkal kell foglalkozni tanítás és tanulás helyett, megfélemlített és megalázott emberek dolgoznak az iskolákban.

Tanárok panaszai

A legtöbben arra panaszkodnak, hogy a mostani rendszerben a túl sok adminisztrációs feladat miatt alig maradt idő tanítani. Miközben jelentősen felemelték a kötelező óraszámot, azt is elvárják, hogy a tanárok önmagukról és egymásról is értékeléséket írjanak, illetve úgynevezett portfóliót adjanak le eddigi munkásságukról. Közben jelentősen bővítették a megtanítandó tananyagot – sok hozzászóló szerint teljesen haszontalan dolgokkal – és így képtelenség feldolgozni a gyerekekkel a kötelezőt is. Továbbá új tankönyvekből kell tanítaniuk, amelyek rosszabbak, mint a korábbiak voltak.

„A tananyag hatalmas mérete amúgy is nehézzé teszi a munkánkat, a tankönyvek ilyetén átírása pedig tovább súlyosbítja a helyzetet” - fogalmaz az egyik tanár.

Amikor a KLIK kiküldi a tanfelügyelőt, akkor Patyomkin-üzemmódba váltanak az iskolák, és előre begyakorolnak egy tanórát, mintha minden rendben menne:

„Az egész rendszer hazugságra épül, és mi ehhez asszisztálunk? Mire tanítjuk akkor a gyerekeket, akiket ránk bíztak?” - fakadt ki emiatt egy másik tanár.

Azok is panaszkodnak, akik nem tartoznak a tanárok által érezhetően gyűlölt KLIK alá. Egy katolikus egyház által fenntartott iskola tanára így ír:

„Nálunk is igaz, hogy a diákok, a tanárok terheltsége óriási, a tananyag feldolgozhatatlanul sok, a tankönyvek pocsékok, az adminisztráció óriási, a minősítési rendszert pedig sosem hívnám minősítésnek.”

Egy világi iskola történelemtanára pedig arra emlékeztet, hogy miközben értelmetlen papírmunkát végez, az új tananyag szakmailag csapnivaló:

„A diákok számára előírt tankönyvek jelentős része az MTA, a Történelemtanárok Egylete és több más szervezet valamint szakértő szerint is alkalmatlan, sokszor rossz üzeneteket közvetít, vagy hamis tényeket közöl.” Majd hozzáteszi: „A tananyag hatalmas mérete amúgy is nehézzé teszi a munkánkat, a tankönyvek ilyetén átírása pedig tovább súlyosbítja a helyzetet.”

A PÖCS néven elhíresült (Pedagógus Önértékelő Csoportok) létrehozása nagyon sokakat felháborított. Egy tipikus hozzászólás:

„Én nem ezért lettem tanár. Nem mehetünk el szó nélkül a belső önellenőrzés és a pedagógusok minősítése mellett. Mi alapján kényszerítenek minket arra, hogy egymást értékeljük tantestületen belül? Hogy jövök én ahhoz, hogy a kollégámat minősítsem?”

Állandó panasz, hogy a tanároknak ilyen terhelés mellett egyáltalán nem marad idejük, hogy a gyerekekkel egyénileg foglalkozzanak. És legalább ennyien panaszkodnak arról, hogy amióta a KLIK vette át az iskolákat, azóta a saját pénzükből kénytelenek venni a tanításhoz szükséges eszközöket. E három hozzászólás az ország különböző településeiről érkezett:

„A fénymásolások, a táblafilcek, a telefonálások stb. mind saját pénzből....”

„A jövő héten témazárót íratok több osztályban. A fénymásolás papírokkal együtt eddig 3500 forintomba került. Ezt rendszeresen ki kell fizetnem, mert a témazárókat újabban elektronikusan kapjuk meg. Így persze ez nem szerepel a tankönyvek kiadásai között, de nekünk pedagógusoknak kell kifizetnünk, ha minőségi munkát akarunk végezni.”

„A másolásokért több ezer forintokat fizetünk havonta zsebből, hogy egyáltalán tudjunk tanítani. Hogy pl. a szines krétákat is mi vesszük, már elenyésző tétel.”

A testneveléstanárok helyzete különösen súlyos:

"Imádok sporteszközök és létesítmények nélkül nap mint nap mindennapos testnevelést tanítani!!"

"Öt tesi óra? Röhej, hogy ebből egyszer jutunk be a tornaterembe."

A rendszerből van aki egész durva következtetést vont le:

„Úgy látom, a pedagógusok jelenlegi kiszolgáltatott helyzetét kizárólag azért idézték elő, azért terhelnek minket teljesíthetetlen és értelmetlen feladatokkal, hogy végül csak azok maradjanak a pályán, akikkel bármit meg lehet tenni, akik nyomorúságos munkahelyük megtartásáért engedelmes bábuként adják fel személyiségüket, a szolidaritást kollégáik iránt, egész emberi mivoltukat.”

Többen is panaszkodnak, hogy nem kapnak fizetést, íme egy példa:

"November eleje óta nyugdíjas vagyok. Azóta óraadóként dolgozom abban az iskolában, ahol 1984 óta tanítok. Fizetést még nem kaptam. Mint ahogy azok az óraadó kollégák sem, akik már szeptember óta járnak be. Mind a mai napig nem fizették ki a nyári szünetben portai szolgálatot túlórában ellátó (amúgy nagyon alacsony) fizetésű kollégákat sem. Hát lehet ezt?"

Egyre többen írnak arról, hogy csatlakoznának, de a KLIK helyi tisztviselői, vagy a KLIK-nek megfelelni akaró vezetők megtiltották, ezért csak egyénileg vagy név nélkül csatlakoznak. Miközben törvény tiltja, hogy a munkáltató korlátozza a dolgozók vélemény- és szólásszabadságát, addig a kommentek alapján úgy tűnik, hogy napi gyakorlat, hogy a tanárokat az állásukkal zsarolják a kormány hivatalnokai:

„Muszáj elmondanom, hogy tényleg fenyegetik a csatlakozó tanárokat, nem engedik őket a médiának nyilatkozni.”

„Jó lenne, ha nem kellene félnünk. Ha nem kellene elhallgatnunk a nevünket. Ha nem kellene féltenünk az igazgatóinkat.”

„Könnyű azt mondani, hogy ne féljen a pedagógus és csatlakozzon. Már ennél kisebb "bűnért" is megszüntetett a KLIK állást. Miből tartsa el az így járt pedagógus a családját? Máshoz nem ért, a KLIK pedig nem felejt (amíg meg nem szűnik). Állandó fenyegetettségben élünk, az igazgatókról nem is beszélve.”

„Az itteni Szakképzési Centrum főigazgatója semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy megakadályozza a csatlakozásokat. Fél, hogy meginoghat a széke, és félelemben tartja a tagintézményvezetőket is, akiknek szintén egy évre szól a megbízatásuk.”

Erre hamar jött egy válasz:

„Nálunk is ez a helyzet, jelentést kérnek a csatlakozó tanárokról!!!!!!!”

Természetesen ha van ilyen listázás, akkor az teljesen törvénytelen, a listák készítőit büntetőjogi felelősség terheli. Nem véletlen, hogy többen arról írnak, hogy informálisan, szóban fenyegetik inkább a tanárokat:

„Az igazgatók telefonos felhívásával, rendkívüli igazgatói értekezletek összehívásával, az igazgatókat kötelezve arra, hogy ha "valami történik" a Herman-levél kapcsán jelentési kötelezettséggel - igenis VEGZÁLJÁK az iskolák dolgozóit!!!”

Valaki pedig így fakadt ki:

„Iskolánk vezetősége egyszerűen megtiltotta, hogy tantestületünk csoportosan támogassa a Hermanos kollégákat. Így csak egyénileg merünk mi is jelentkezni. Saját biztonságunk érdekében még az iskolát és a várost sem merjük kiírni. Ilyen világban élünk!!! Egyszerűen elkeserítő!!!”

Szülők panaszai

Sok szülő is csatlakozott, és ők bátrabban írnak a tanároknál, hiszen őket nem fenyegeti közvetlen retorzió. Sokan panaszkodnak arra, hogy nap mint nap nekik kell megvenniük az iskolai eszközöket:

„Gyermekeim általános iskolások. Folyamatosan tapasztalom a minőségi hanyatlást. Agyon vannak terhelve, ugyanakkor látom, hogy tudásuk a mindennapi életben használhatatlan. Az iskola viszont egyre gyakrabban, és egyre szemérmetlenebbül várja el a szülőktől a hiányosságok pótlását, mind anyagiakban, mind elvégzendő munka tekintetében.”

„Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a KLIK képtelen az iskola gazdálkodásának megfelelő támogatására, elromló dolgok pótlására, napi szükségletek biztosítására (azt a szülők teszik meg).”

Az új, kötelezően előírt tankönyvekkel is nagyon sokan elégedetlenek:

„Tiltakozom az ellen, hogy az elégtelen tankönyvi minőség miatt nem tudnak könyvet használni és (általános iskolákban!) jegyzetelni kell a gyerekeknek. Tiltakozom az ellen, hogy egy sor fontos tananyaghoz nincs elegendő tankönyv, ezért órán két gyerek tanul egy könyvből, de haza már nem viheti senki!”

„Elveim és értékrendemmel ellentétes tankönyvekből köteles tanulni a gyerek, legszívesebben kitépném azokat a lapokat a tankönyvből, melyek csak fertőzik az agyát. Nem szeretném, ha egy agymosott emberré válna.”

A túlterheltség szinte minden szülői kommentárnál előjön:

"Négy gyermekem jár iskolába, különböző korosztály, de amit az általános sulisaimnál tapasztalok, az már javában horror: testileg és szellemileg is túlterhelik a mai gyerekeket! Sok olyan tanulni való van, ami felesleges. A napjaik gyerkőceimnek: suliból ha hazaérnek 7-8-9 letöltött tanóra után jó fáradtan, és mivel annyi de annyi lecke van feladva, hogy pihenő nélkül nekifognak a tanulni valónak, de még sokszor este kilenckor is tanulnak. Amióta ez a rendszer működika tanrendben, azóta romlik a jegyük: fáradtak, nem tudják feldolgozni, önmagukban tartani a megtanultakat.”

Egy debreceni szülő így ír:

„A cívisváros sem kegyelmez a tanároknak, de a diákoknak sem. Sínylődnek és szenvednek. A meggyötört tanárok félelmeiket és kínlódásaikat a diákokra testálják. A gyermekem - és korosztálya - idegrendszeri problémákkal küzd, rosszul alszanak, félnek a bosszúszomjas tanároktól, tartanak az egyre gyengébb színvonalú oktatás jövőbeni hatásaitól, az érettségi és felvételi feltételeinek változtatásaitól.”

Az ország másik feléről így ír valaki:

„A tankönyvváltogatás szuper ötlet a teljes káoszhoz. A tananyagot leadják, majd a szülő otthon megtanítja, mert kb. ennyire van idő, a rengeteg felesleges tantárgy mellett. Minden esti program a tanulás késő estig, az elkeseredettség, sírás. Sajnálom a gyermekem, szívem szakad meg, hogy többet dolgozik egy felnőttnél, de ha azt akarom, hogy a jó eredményeket megőrizze, és a tankönyv anyagát tudja, sajnos nincs más választás.”

És végül még három, tartalmában teljesen tipikus szülői hozzászólás:

„Gyermekem életéből egy kis matek: Heti kötelező óraszám: 33 /nem választható/ zeneiskola: 4 /szolfézs+ hangszer/ mit tegyünk, hát, szereti foci edzés: 2 /imádja/. Hát, milyen szülő, aki heti majd 40 órát hajtja a gyerekét 13 évesen? El is felejtettem, hogy még ezután állunk neki tanulni a holnapi órákra. Ezt tényleg csak így lehet csinálni ma hazánkban?”

„Gimnazista gyerekek apjaként elegem van abból, hogy pl. a kilencedikes lányomnak 42 tanórája van hetente.”

„6 gyermekem révén 21. éve "koptatjuk" az iskolapadot. Ennyi idő alatt alkalmam volt megfigyelni a tendenciákat: már kezdetben sem volt rózsás a helyzet, és azóta csak romlik.”

Diákok panaszai

A diákok többsége arra panaszkodik, hogy sokkal több lett az órájuk. Nem ritka, hogy a heti 40 tanóra mellett kell még leckét csinálniuk. Vagyis mostanában a középiskolásoktól több kötelező elfoglaltságot várnak el, mint a felnőttektől a munkahelyükön.

„10.-es vagyok, heti 39 órával! Ezen sürgősen változtassanak!”

„Hétfőn, kedden és szerdán 9, pénteken 8, csütörtökön 7 órám van. Vicces dolog 5-kor ebédelni..”

„Nem mehetek többet gitárórára, mert nem fér bele a délutáni időmbe. Este hét után tudnám elkezdeni a tanulást másnapra.”

„11. osztályba járok. Kéttannyelvű képzésen vagyok, így a rengeteg szakmai tárggyal együtt heti 44 órám van órarend szerint, a két fakultációval együtt.”

A kommentelők között vannak néhányan, akik nem közvetlenül érintettek, de eljut hozzájuk, hogy mi történik:

„Lelkészként számos pedagógussal beszéltem, gyerekekkel folyamatosan foglalkozok, és végtelenül elszomorít, hogy éppen az oktatással bánik így a kormány. Csak attól félek, hogy tudatos ellehetetlenítés folyik.”

Már 2014-ben szóltak a diákok, hogy baj van

A panaszok egyáltalán nem újak. A 2014-es diákparlamentek pont ugyanezeket a panaszokat hozták elő: túlterheltség, eszközök hiánya, rossz tankönyvek. 

Azóta a helyzet a tanárok szerint csak rosszabb lett.