„A csatolt táblázat tartalmazza azon diákok listáját, akik nyilvántartásunk szerint nem fizették ki a tavalyi és idei tankönyv vásárlásukból adódó tartozásukat. Kérjük szíves segítségüket a diákok/szülők figyelmének felhívásában, miszerint tartozásuk van a KELLO felé, mely tartozást 8 napon belül legyenek kedvesek rendezni.”

Ez is szerepel a levélben, amit az iskolák kaptak KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-től. Ennek az állami cégnek a feladata évek óta, hogy eljuttassa a tankönyveket a diákokhoz, ők azok, akiknek ezt a feladatot évről-évre nem sikerül hiba nélkül megoldaniuk.

Czunyiné Bertalan Judit, az azóta leváltott köznevelése államtitkár, tavaly többször is triumfált, hogy mennyivel több gyerek kap ingyen tankönyvet, és a többi könyv eleve mennyivel olcsóbb lett.

A KELLO listájából az is látszik, hogy igenis akad szülő, akinek gondot jelent a befizetés.

Nem nehéz elképzelni, hogy érezheti a szülő vagy a diák nyomásgyakorlásnak, ha az iskolaigazgató vagy a gyerek osztályfőnöke „hívja fel a figyelmét”, hogy tartozik. Nyilván senki nem akarja, hogy a gyerekére pikkeljenek az iskolában, ebben az értelemben hatékony lehet az állami cég stratégiája, még ha első ránézésére nem is tűnik túl tisztességesnek vagy szabályszerűnek.

„Nem értem, hogy küldhetik el nekünk a diákok listáját. Az, hogy valaki nem tudja kifizetni a könyveket, az egy elég érzékeny adat.”

Ezt mondták az egyik érintett iskolában. 

A Társaság a Szabadságjogokért adatvédelmi programjának a vezetője, Zágoni Rita is hasonló állásponton van.

„Személyes adatokról van szó, a KELLO-nak nincs joga ezeket megosztani az iskolával a szülő (vagy 16 év felett a gyerek) hozzájárulása nélkül.”

Megkérdeztük az állami céget is, hogy miért küldte el a suliknak a tartozások adatait.

„A Könyvtárellátó az iskola közreműködésével végzi a tankönyvellátáshoz tartozó teendőket, beleértve a fizetős diákok számláinak szülőkhöz történő eljuttatását. Ebből adódóan az iskoláknak eddig is nagyrészt tudomásuk volt arról, hogy kik azok, akik fizettek időben és kik azok, akik nem.”

Ezzel érveltek a cégnél. Hivatkoztak a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló törvényre is, amiben szerintük szerepel, hogy a diákok adatait az iskolák eljuttatják hozzájuk, és ők azok kezelhetik.

Az valóban szerepel a törvényben.

Az viszont nem, hogy a KELLO a neki tartozó diákok adatait átadhatná az iskoláknak, vagy hogy a suliknak segíteni kellene a behajtásban. Sőt, pont azért meglepő a cég eljárása, mert a törvény szerint hozzáférnek a diákok és a szülők neveihez, lakcímükhöz. Az állami cégnek így minden szükséges eszköze megvan, hogy maga emlékeztesse a szülőket a tartozásra, az iskola bevonásának a nyomásgyakorláson kívül maximum annyi értelme lehet, hogy a KELLO megspórolja magának az ezzel járó adminisztrációt.

Az iskoláknak elküldött adós diákok nyilvántartása egyébként nem is sikerült hibátlanul, olyan gyerek is felkerült rá, akinek a szülei befizették a tankönyvek árát. A KELLO szerint ilyen csak az esetek néhány ezrelékében fordulhatott elő.

„Ezekben az esetekben a KELLO munkatársai elvégezték a szükséges rendszerszintű módosításokat, az érintett diákok szüleitől pedig elnézést kértek a cég nevében eljáró ügyfélszolgálati munkatársak.”