"És azt vajon tudják a tengerentúlon, hogy Hóman kortársa, az ő egykori elnökük, Thomas Woodrow Wilson vállaltan antiszemita volt, mégis szobra áll az Egyesült Államokban? Ami persze nem mentség, de árnyalja a képet. Ezt a hazai zsidó vezetők is tudják, akikkel kiváló kapcsolatot ápolok, és akik számára nem kérdéses a demokratikus elkötelezettségem".

- nyilatkozta csütörtökön a 24. hu-nak adott terjedelmes interjújában L. Simon László Miniszterelnökségi államtitkár, mindezt arra a felvetésre, miért gondolta a magyar állam jó ötletnek, hogy szobrot emel egy vállaltan antiszemita történész, Hóman Bálint emlékére. 

L. Simon ezzel végrehajtotta azt a bravúrt, hogy egy vállaltan zsidóbarát elnököt hozott példának az amerikai antiszemitizmusra. 

Azt nem csak a hazai zsidó vezetők, de az amerikai történelmet ismerők többsége is tudja, hogy Thomas Woodrow Wilson speciel egyike volt az Egyesült Államok kimondottan filoszemita elnökeinek. Tény, hogy Wilson rasszista volt - előfordulhat, hogy L. Simon csak eddig jutott a Wikipédián - de történetesen nagyon is pártolta a zsidóságot, és ezt nem csak szavakban, de cselekedetekben is kifejezte.

Wilson - aki 1913 és 1921 között szolgált az USA elnökeként - ellentmondásos személyisége az amerikai történelemnek: egyszerre volt progresszív és kirekesztő. Üldözte a feketéket, de küzdött a nők jogaiért. És nagyon bírta a zsidókat: 1916-ban Wilson volt az első elnök, aki Louis Brandeis személyében zsidó származású jogászt delegált az amerikai Legfelsőbb Bíróság testületébe. 

Wilson pártolta a britek 1917-es Balfour-nyilatkozatát arról, hogy támogatják a zsidó állam megalapítását Palesztina területén. Scott Bert, Wilson élettörténetének kutatója szerint 

ő volt a leginkább zsidóbarát elnöke az Egyesült Államoknak. 

Legfontosabb tanácsadója az amerikai munkásmozgalom fő alakja, a holland-zsidó családba született Samuel Gompers és a dél-karolinai zsidó családból származó Bernard Baruch üzletember voltak - utóbbit kormányába is bevette és részt vett a párizsi béketárgyalásokon is. 

Nem feltétlenül elvárható, hogy a magyar kormány kultúráért felelős államtitkára tisztában legyen minden amerikai elnök politikai ars poeticájával, de annyi talán igen, hogyha már egyszer nincs, inkább nem példálózik velük történelmi vitákban.