Amikor 2015 novemberében muszlim terroristák 130 embert öltek meg több párizsi helyszínen, világossá vált, hogy a másfél évtizedes háborúban, amit a „Nyugat” és az „iszlám” vívnak egymással, új front nyílt: Európa. A keddi brüsszeli támadások megerősítették ezt az egyébként nem különösebben zseniális felismerést, és azt is megmutatták, hogy ez a még nagyon sokáig tartó háború milyen is lesz.

Néhány órával a brüsszeli repülőtér és a Malbeek metrómegálló elleni merényletek után kevés dolog biztos. Az áldozatok számát sem tudjuk pontosan (a legfrissebb hírek 34 halottról szólnak), és természetesen fogalmunk sincs arról, hogy kik voltak az elkövetők. Az ISIS ugyan magára vállalalta az akciót, de ez nem sok támpontot ad. Vannak azonban jelek, amikből le lehet szűrni néhány dolgot.

Egyrészt mindjárt a helyszín, Brüsszel, és az időpont, alig néhány nappal azután, hogy a belga fővárosban letartóztatták Salah Abdeslamot, a párizsi támadásokkal kapcsolatban legkeresettebb terroristát. Nem biztos, hogy a mostani merényletek válaszcsapások voltak Abdeslam letartóztatására, és az sem, hogy ugyanaz a terror-fiókszervezet hajtotta ezeket végre, amely Abdeslamot is alkalmazta, de valamiféle kapcsolat több mint valószínű.

Brüsszel nem véletlen. A párizsi támadás óta téma, hogy a belga főváros szakadtabb negyedeiben élő, elsősorban észak-afrikai származású fiatalok milyen fogékonyak a ma már elsősorban az ISIS által terjesztett radikalizmusra. Alakulhatott volna úgy is, hogy a szintén muszlim származású berlini törökök vagy a birminghami pakisztániak fiai süllyednek idáig, de ők valamiért mégis kevésbé hajlamosak saját életüket is feláldozni egy terrortámadásért. Belgium, az ország, amely 2010-11-ben másfél évig működött kormány nélkül, talán azt hitte, hogy az örökkévalóságig el tud ketyegni békésen és boldogan. Most már tényleg lesz ideje felébredniük.

Salah Abdeslam elfogása után a belga belügyminiszter még arról beszélt, tisztában vannak azzal, hogy egy terroristasejt lekapcsolása gyakran egy másik aktiválásával jár. Ehhez képest szinte csak órákkal később, az ország fővárosának két fontos helyszínén le tudtak csapni a terroristák. Ez is csak megerősíti, hogy a belgák nem állnak a helyzet magaslatán. De egy összeurópai probléma kapcsán hiba lenne mindent rájuk kenni.

Különösen annak fényében, hogy bármilyen véres is lett a keddi brüsszeli támadás, a terroristák oldaláról kicsit elhamarkodottnak tűnik. Mintha – de tényleg csak mintha – Abdeslam elfogása után úgy érezték volna, hogy muszáj lecsapniuk, mert csak így mutathatják meg a nyugati közvéleménynek és saját támogatóiknak is, hogy még számolni kell velük.

2001. szeptember 11-ét éveken át tervezték, az elkövetőknek még arra is volt pénzük és idejük, hogy pilótatanfolyamot végezzenek. A párizsi támadásokat is alaposan kitervelték, és a Bataclan koncertterem és a Stade de France elleni merényletek az újdonság erejével hatottak. Most Brüsszelben csak bombát, illetve öngyilkos merénylőt dobtak a tömegbe, hátha minél többen meghalnak. Sajnos így is lehet embereket ölni, és persze így lehet terjeszteni a félelmet a nyugati társadalmakban, de ez másfajta hadviselés, mint ami Európában a hetvenes-nyolcvanas években folyt.

Akkor a kontinens tényleg ezer sebből vérzett. Volt olyan év, amikor egyszerre támadott Nagy-Britanniában az IRA, Spanyolországban az ETA, Németországban a RAF és palesztin barátaik, Olaszországban meg az újfasiszták. Egyetlen év alatt több százan is meghalhattak a folyamatos terrortámadásokban.

Amióta a „Nyugat” és a radikális muszlimok háborúban állnak egymással, 2004-ben Madridban 191, 2005-ben Londonban 52, tavaly Párizsban 130, most Brüsszelben 34 embert sikerült meggyilkolniuk a terroristáknak. Ez is borzalmasan sok, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy alig néhány évtizeddel ezelőtt Európában sokkal rosszabb volt a helyzet, és a kontinens azzal is együtt tudott élni, majd szép lassan legyőzni mindenkit, a baszkoktól kezdve a német szélsőbaloldalig.

Belfast és Bilbao akkor sokkal rosszabb helyek voltak, mint ma Brüsszel. Most, amikor Donald Trump és idióta követői európai „no go” zónákról delirálnak, érdemes tudni, hogy az északír fővárosban nem megfelelő vallású emberek évtizedeken át tényleg nem mehettek át az utca túloldalára, míg Baszkföldön a terroristák annyira nyerésre álltak, hogy politikusok és újságírók elhallgattatásával és elüldözésével az egyik legfontosabb európai értéket, a sajtó- és véleményszabadságot is sikerült megsemmisíteniük.

Itt még nem tartunk. A komoly újdonságot a brüsszeli támadássorozattal kapcsolatban az jelentheti, ha kiderül, hogy akármennyire kapkodva is, de Abdeslam köre a tettes. (UPDATE: A hírek szerint Abdeslam kapcsolatban állt a brüsszeli robbantókkal.) A madridi és a londoni merénylőknek csak egyetlen dobása volt, amennyiben pedig most kiderül, hogy ez a – jobb név híján – molenbeeki brigád képes volt kétszer is támadni, az a nyugat-európai muszlim terrorcsoportok megerősödésére utalna.

Amennyiben így van, véget érhet az utóbbi két évtized kegyelmi időszaka, és Európának ismét egy jól szervezetten működő terroristacsoporttal kell együttélnie. Szíria, Afganisztán, Nigéria és még számtalan egyéb hadszíntér mellett ez lesz korunk nagy háborújának egyik frontja. Időnként a terroristák nyernek majd ütközetet, időnként pedig veszítenek, amikor meghiúsul egy merénylet vagy lebukik/kipusztul egy részük.

Szeptember 11. után Amerika és a világ a biztonsági ellenőrzések fokozását választotta, a terroristáknak köszönhetjük, hogy nem lehet átvinni egy üveg vizet a repülőterek biztonsági ellenőrzésén. Párizs és Brüsszel után talán Európában is valami ilyesmi következik, repterek és metróállomások köré vont biztonsági kordonokkal, a ferihegyi reptér bekötőútjához kiállított páncélozott járművel. Talán ezek az intézkedések is megmentenek néhány emberéletet, de a háttérmunkának, a titkosszolgálatoknak és sötét alkuknak még komolyabb szerep jut majd. Az IRA-t és az ETA-t is így sikerült legyőzni.

A frusztrált várakozás, miközben azon gondolkodik az ember, hogy mikor lesz már ennek vége, vagy mikor csapnak le ezek megint, borzasztó érzés. Európára most évekig ez vár. Ez egy ilyen háború.