• Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a republikánus előválasztásoknak nem lesz egyértelmű nyertese.
  
• Márpedig ha nem lesz, abból emberemlékezet óta a leggyilkosabb jelölőgyűlés lehet augusztusban Clevelandben.
  
• Ahol csak az biztos, hogy az első körben kire szavaznak a küldöttek.
  
• Ha abban nem sikerül jelöltet választani, akkor elszabadulhat a pokol.
  
• Közben a demokraták drámák nélkül folytatták a maguk előválasztását, ahol csoda kéne ahhoz, hogy ne Clinton legyen a végső nyertes.
  

Bernie Sanders két szép, de összességében jelentéktelen győzelmével zárult az amerikai előválasztások újabb fordulója a demokratáknál. Sanders két kaukuszoló államban, Utah-ban és Idahóban nyert. Ezekben, mint általában a kaukuszoló államokban, eleve ő számított esélyesebbnek, így bár arányaiban elsöprő győzelmeket aratott - Utahban 78, Idahoban 79 százalékot szerzett -, ez a verseny alakulását nem különösebben befolyásolja.

Pláne, hogy a nap harmadik versenyét, az arizonai előválasztást riválisa, Hillary Clinton nyerte fölényesen, így a nap végén nagyjából ugyanannyi új küldöttett szerzett, mint Sanders, akinek viszont összességében 313-mal van kevesebb kötött mandátumú küldötte. Ez akkora hátrány, amit a demokrata párti szabályok, a küldöttek szavazatarány alapján történő leosztása miatt a hátralevő előválasztásokon szinte lehetetlen behoznia - átlagosan is 18 százalékpontos győzelmeket kéne aratnia ahhoz, hogy egyáltalán döntetlenre hozhassa az állást a kötött mandátumú küldöttek körében.

Vagyis kedden nem változott a helyzet a demokratáknál, továbbra is viszonylag méretes csoda kéne ahhoz, hogy ne Hillary Clinton legyen a jelöltjük novemberben.

A republikánusoknál viszont továbbra is minden nyitott

Na jó, ez némi kifejtésre szorul. Annyiban nyitott minden, hogy

• az már biztosan eldőlt, hogy Donald Trumpon kívül egy jelölt se képes elég kötött mandátumú küldöttet szerezni a clevelandi jelölőgyűlésig ahhoz, hogy már az első körben megszerezze a jelöltséget;
  
• az viszont még mindig nem dőlt el, hogy Trump képes lehet-e kellő támogatottságot szerezni.
  

Kedden például Donald Trump fölényes győzelmet aratott az arizonai előválasztáson, ahol a szabályok szerint mind az 58 küldöttet a győztes kapta. De még ennél is súlyosabb vereséget szenvedett Utahban, ahol a győztes Ted Cruz a szavazatok 69 százalékával vitte el mind a 40 megszerezhető küldöttet.

Pont ez, vagyis hogy a hátralevő republikánus előválasztások és kaukuszok többségében valamilyen formában premizálják a győztest - az államok többségében valamilyen rendszerben a győztes jelölt viszi az összes küldöttet, bár vannak közük olyanok, ahol a küldötteket kongresszusi körzetenként osztják szét a jelöltek között, de ugyanígy, a győztes mindent visz elve alapján.

Így bár most Trump nagy fölénnyel vezet a küldöttek számában - neki 739, Ted Cruznak 465, a még versenyben levő John Kasichnek pedig 143 küldötte van -, a modellszámítások alapján valószínűleg nem szerezheti meg a hátralevő választásokon a jelöltség bitzos elnyeréséhez szükséges 1237 küldöttet.

Részben azért, mert Trump támogatottsága azokban a keleti parti és déli államokban a legerősebb, amelyek nagy részében már lezajlottak az előválasztások. A hátralevő államok közül szülőállamában, a keleti parti New Yorkban szerezheti a legtöbb küldöttet, de például Kaliforniában, ahol kongresszusi körzetenként osztják a küldötteket, sok küldöttet elhalászhatnak előle a kihívói, mert a nyugati tagállamokban a mélykonzervatív Ted Cruz és a mérsékelt John Kasich is erősebb, mint az eddigi előválasztásokon volt.

De Trump nem teljesen esélytelen:

A helyzet sokkal egyszerűbb lenne, ha csak egy riválisa lenne.

Mert bár Kasich és Cruz a republikánus ideológiai spektrum ellentétes szélein állnak, Trump végső győzelmének megakadályozásához szükségük volna az együttműködésre. A múlt heti előválasztások tapasztalatai alapján ugyanis Kasich és Cruz kölcsönösen gyengítik egymást az anti-Trump szavazók megosztásával: a győztes mindent visz elve egy hármas versenyben a legnagyobb támogatottságú jelöltnek kedvez, az pedig még mindig Trump.

Így most két forgatókönyv lehetséges:

• az egyszerű - Trump elég küldöttet szerez a clevelandi jelölőgyűlésre, ahol az első körben a küldötteknek kötött mandátumuk van, kötelesek arra a jelöltre szavazni, akiknek a küldöttjeként megválasztották őket;
  
• és a nagyon bonyolult: egy jelöltnek se lesz abszolút többsége a jelölőgyűlésen, utat nyitva ezzel egy olyan gyilkos jelölőgyűlésnek, amire emberemlékezet óta nem volt példa.
  

Az elnökjelölő gyűlés szabályai ugyanis a második körtől leginkább kedvenc fiktív sportágam, a még csak tervként létező tavaszi-őszi olimpia fő eseményére, a tömegverekedésre emlékeztetnek:

nincsenek szabályok.

A küldöttek mandátumát felszabadítják, és mindenki arra szavazhat, akire csak akar. Ebből pedig még komoly gondjai akadhatnak Trumpnak. Ennek megértéséhez kénytelen leszek belemenni a küldöttállítás szabályaiba, ami normális esetben a világon senkit se kéne, hogy érdekeljen:

azt hihetnénk, hogy a dolog nagyon egyszerű: tartanak egy előválasztást, amin a jelöltek az eredményük fügvényében küldötteket nyerhetnek;
a valóságban viszont a küldötteket hetekkel, hónapokkal az előválasztás után választják majd ki külön küldöttjelölő gyűléseken.

A helyzet ezeken a gyűléseken válik majd igazán bonyolulttá, mert ezeken

simán meg lehet választani olyan küldötteket, akik papíron az előválasztás nyertesét támogatják, és a jelölőgyűlés első körében valóban a nyertesre is kell adják a szavazatukat, de valójában egy másik jelölt támogatói.

Hogy a való életből vett példát mondjak: a 2012-es iowai republikánus kaukuszt Rick Santorum nyerte Mitt Romney és Ron Paul előtt. A szavazatok arányában Santorumnak 10, Romneynak 9, Paulnak 8 küldött járt volna. De Paul kampánya nagyon alaposan felkészült a küldöttválasztásra, így a valóságban

a 27 iowai küldöttből 22 Paul, 5 pedig Romney támogatója lett, a győztes Santorum pedig végül egyetlen küldöttet se szerzett.

Eddig viszonylag kevés szó esett a küldöttválasztásról az amerikai sajtóban, de a megjelent beszámolók szerint Trump kampánya elég felkészületlennek tűnik, míg a riválisai már bőszen készülnek rá, hogy Trump támogatói helyett saját embereikkel töltsék fel a küldöttlistákat.

Ez alapján valószínűnek tűnik, hogy ha Trump nem szerez abszolút többséget, ami garantálja, hogy az első szavazási körben elnökjelöltté válasszák,

nem lehet elnökjelölt.

Hogy helyette ki lesz az, azt valószínűleg a tervezettnél sokkal tovább tartó, pletykákkal, zavarkeltéssel, esetleg konkrét zavargásokkal terhelt jelölőgyűlés döntheti csak el, és az se kizárt, hogy végül egy olyan politikus nyerje el a republikánus elnökjelöltséget, aki nem is indult az előválasztásokon.