57 évesen, életéhez méltóan furcsa körülmények közt elhunyt Prince Rogers Nelson, akit a világ, mint a legnagyobbakat gyakran, csak a keresztnevén ismert. Prince-re ráadásul külön jól illett a neve: a haláláig kamaszosan törékeny énekes, zenész, dalszerző és zseni tényleg egészen hercegszerű volt.
Prince karrierje alig húsz éves korában indult be, és a hetvenes évek végén kezdődő másfél évtizedes csúcsformájában gyakorlatilag nem tudott hibázni. Évente adott ki egy mestermű nagylemezt, rajta mindig legalább féltucatnyi slágerrel, és volt, hogy ötletei csak duplaalbumokra fértek rá. Vagy még oda sem: rendszeresen passzolta le védenceinek a szerzeményeit, és állítólag életművének jelentős része máig kiadatlan.
Sokan lesznek most, akik Prince-t a nemrég szintén igazságtalanul korán elhunyt David Bowie-hoz hasonlítják, azonban a hasonlat csak részben áll meg. Akárcsak Bowie, Prince is rejtélyes, alakváltó, néha androgün, néha nagyon is férfias művész volt, aki az egész szakma felett lebegett, de nem kérdés, hogy Prince volt a sokkal nagyobb zenész, aki ha kellett, minden hangszert maga kezelt, majd producerként mindegyiket a helyére tette.
Prince dalait a közönség és a kritika egyaránt imádta, még legkevesebbre tartott albumain is lehet kincsekre bukkanni. Nehéz tizet kiválasztani a munkásságából, de hogy ezek itt az egyetemes popzenetörténet csúcsai, azzal nem lehet vitatkozni. (Prince különcségének fontos eleme volt, hogy gyűlölte az interneten viszontlátni vagy -hallani szerzeményeit, Youtube-bal, Spotify-jal felesleges próbálkozni.)
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.