Tavasszal a Jobbikban, nyáron az MSZP-ben lesz tisztújítás, és mindkét ellenzéki pártban feszült a készülődés. A győzteseknek kellene kitalálniuk, hogyan akarják legyőzni a Fideszt 2018-ban.

A hat éve kormányzó Fidesz az országos közvélemény-kutatások alapján komoly előnnyel vezet, de elhiszik a Jobbikban és az MSZP-ben is, hogy reális lehet a győzelem a 2018-as választáson, csak ügyesen kell nekimenni a kampánynak. A remény egyik fontos alapja, hogy 2014 ősze óta jelentős időközi választást nem tudott nyerni a Fidesz. Újpesten, Veszprémben és Salgótarjánban az MSZP és szövetségesei, míg Tapolcán a Jobbik jelöltje győzött.

A másik oka az ellenzéki bizakodásnak, hogy többen vannak a kormánnyal elégedetlen, de pártot választani nem tudók, mint ahányan a Fideszre szavaznának, vagyis bőven van tartalék, csak ki kellene találni, hogyan lehetne a bizalmukba férkőzni. E stratégia kialakítása is múlik azon, hogy a két meghatározó ellenzéki pártban ki kerekedik felül a közelgő tisztújításokon.

Vona terve: a nagy purgálás

Amióta csak parlamenti párt a Jobbik, mindig is Vona Gábor vezette, mégis, komoly változást jelent, ha ezután is ő vezeti majd. Három éve kezdte el a politikai középre húzni a pártot, és a cigányellenességen túl új üzeneteket és identitást adni neki. Vona rájött, hogy a radikalizmussal ugyan könnyen bejuthatnak a parlamentbe, de reménytelen, hogy valaha kormányra kerüljenek.

A hőbörgő szélsőségesség karanténjából kilépve a politikai pálya teljes értékű játékosa kíván lenni, és most ennek érdekében látványos gesztussal készül átalakítani pártját. Erről szól a radikálisnak tartott politikusok, elsősorban az alelnökök kiszorítása a párt vezetéséből, és ha szerencséje van, akkor akár a pártból is.

Minél balhésabb küzdelemben győz, annál inkább el tudja hitetni, hogy tényleg átalakította a Jobbikot mérsékeltebb erővé. Így Vonának tulajdonképpen az az érdeke, hogy a radikálisok minél többször elmondják, hogy „ez a Jobbik már nem az a Jobbik” - ez sokkal hitelesebben fog hangzani, mintha Vona mondaná el, hogy „megjavultunk”.

A terv elvben nem reménytelen: a Fidesz is képes volt liberálisból néppártivá, majd EU-szkeptikus és kapitalizmus-ellenes párttá válni. Ha az átalakítás sikeres lesz, akkor Novák Elődék kiszorítása a pártból hasonló fordulópont lehet, mint amilyen Fodor Gáborék kiválása volt a Fideszből 1993-ban.

A középre húzásban nagy segítséget jelentett a Jobbiknak az a jelenség, amit sokáig komoly sérelemnek éltek meg: a Fidesz annyi mindent átvett a tőlük, hogy mostanra már alig látszik ideológiai különbség köztük. (Erről írt éppen egy éve TBG alapos cikket.) Egyik kis szimbóluma ennek az összeolvadásnak, hogy a Fidesz legutóbbi kongresszus ugyanaz az Ismerős Arcok zenekar lépett fel, amelyik a Jobbik majálisainak is évek óta állandó vendége.

Amennyi különbség a két párt között maradt, azt Vona próbálja azóta is folyamatosan tompítani. A Vona által elképzelt új Jobbik politikailag-kulturálisan szinte ugyanolyan volna mint a mostani Fidesz, azzal a különbséggel, hogy a hatalom közelébe eddig sosem került politikusaik azt mondhatnák, hogy ők nem lopnak.

Az új, a tiszta Fidesz képében tetszelegve, és néhány új arc felépítésével (Novák Előd célzott arra, hogy olyanok is bekerülhetnek hamarosan a párt vezetésébe, akik jelenleg nem is tagok) a gárdista mellénynek még az emlékét is lekoptathatná magáról Vona Gábor.

Hogy sikerül-e megszilárdítania a hatalmát, és az új irányt végigvernie a párton, az hamarosan el fog dőlni. Ha igaz a fideszesek által terjesztett, de a baloldalon is sokak által tényként kezelt híresztelés, miszerint most már Simicska Lajos pénzeli a Jobbikot, akkor pláne beteljesedhet a "Fidesz 2 az új Jobbik" vonal. (Simicska támogatását Vona mindig is határozottan cáfolta.)

Az MSZP még mindig a Gyurcsány-traumát nyögi

Az MSZP vezetésére már négy politikus is bejelentkezett: a mostani pártelnök Tóbiás József, az egykori XI. kerületi polgármester Molnár Gyula, az EP-képviselő Szanyi Tibor és Harangozó Tamás frakcióvezető-helyettes. Utóbbi kettőnek nincs komoly esélye a győzelemre, valószínűleg Tóbiás és Molnár között dől el a küzdelem.

Molnár Gyula elnökségét támogatják a pártban az úgynevezett öregek, akik az MSZP vezette kormányok idején is befolyásosak voltak, de a párt mostani vezetésében már nincs tisztségük, például Lendvai Ildikó és Kovács László is.

Illetve Molnár mellett kampányol a pártban Tüttő Kata fővárosi politikus is, aki Leisztinger Tamás üzletember élettársa, és ennek a párton belül is sokan jelentőséget tulajdonítanak, arra gondolva, hogy ez pénzt hozhat majd a párthoz. Mások pont ezért aggódnak a pártban, mert Leisztinger olyanoknak adta el a földjeit a közelmúltban, akik Garancsi Istvánnal vannak kapcsolatban, aki pedig Orbán Viktor köréhez tartozik, és ez szerintük arra utal, hogy a Fidesszel kell majd gazsulálni, ha a Molnár-szárny győzedelmeskedik a pártban.

A pletyka abszurdnak tűnik, de a szocialista párt tele van erős intrikákkal, vannak akik például úgy tartják, hogy a 2014-es kampány is lehetett volna erősebb, ha Mesterházy Attila nem áll szóba Habony Árpáddal. Hogy tényleg szóba álltak e, és ha igen, akkor miért, arról semmit sem tudni, de elég sok szocialista politikus hallott arról, hogy 2013-14-ben látták őket együtt egy újlipótvárosi kávézóban meg egy kőbányai bárban is.

Ami az intrikákon túlmutató, valódi különbség a jelöltek között, az elsősorban az, hogy Molnár inkább arra hajlik, hogy minél előbb ki kell békülni a Gyurcsány Ferenc vezette DK-val, és lehetőség szerint a két kisebb balos párttal, az Együtt-tel és a PM-mel is. Molnár a Népszavának adott interjújában felszólította a dunaújvárosi MSZP-t, hogy léptesse vissza a jelöltjét a hamarosan következő időközi önkormányzati választáson a DK javára a béke kedvéért, míg a Molnárt támogató Kovács László jövő hétfőn a DK Várban rendezett tüntetésén szólal majd fel. Az MSZP és a DK újraegyesítésén is gondolkodnak errefele.

Tóbiás viszont azt mondja a szocialistáknak, hogy a 2014-es vereség megmutatta, hogy az intézményes együttműködés nem megy, és ugyan az ő csapata (Nyakó István, Baja Ferenc tartoznak ide például) is azzal számol, hogy 2018-ban nem kellene az MSZP-nek és a DK-nak egymás ellen egyéni jelölteket állítania, de ők igyekeznének kivenni a képből Gyurcsány Ferencet, és az MSZP-t még inkább balra tolni. Tóbiásék a nyilvánosság előtt erről nem beszélnek, de befele riogatnak azzal, hogy Molnárt ugyan minden ellene indított korrupciós vád alól felmentették, de túlságosan kiszolgáltatott a politikailag egyébként is irányított ügyészségnek, és túlságosan az „elmúltnyolcév” emberének tűnhet. Molnárék ezzel szemben pedig azt mondják, hogy Tóbiásék képességei meglehetősen korlátozottak, és a mostani vezetés soha nem lesz képes olyan erőt mutatni, ami visszahozna egymillió elvesztett választót a baloldalnak.

A Tóbiás – Molnár párharccal párhuzamosan Botka László és Hiller István a választmányi elnökségért küzdenek majd. Hillerben (aki Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején volt a párt elnöke) Tóbiásék egyáltalán nem bíznak, ők a tisztséget most is viselő Botkának drukkolnak. Ebből azonban még nem következik, hogy Molnár Hillert támogatná ebben a meccsben.

Az biztos, hogy a szegedi polgármester Botkához nagy reményeket fűznek a pártban, és minden oldal el tudja képzelni, hogy ő legyen a párt miniszterelnök-jelöltje. Ezt valószínűleg Botka is el tudja képzelni, de amikor nyilvánosan is beszéltek erről kollégái, akkor állítólag azzal ment nekik, hogy „ingyen senki sem lehet ennyire hülye”, utalva arra, hogy a túl korai bejelentés után túl sok ideig lenne fideszes támadásoknak kitéve, továbbá jelezve azt is, hogy mennyire erős az aggodalom a pártban, hogy vannak, akiket a Fidesz már megvásárolt magának.

És akkor legyőzi valamelyik a Fideszt?

A mostani helyezkedéseknek van egy olyan stratégiai jelentősége is, hogy a pártoknak arra is készülniük kell, hogy ki kivel tudna együttműködni majd. Felmerül itt néhány érdekes kérdés:

• Elképzelhető-e, hogy a Jobbik és az MSZP nem indít egymás ellen egyéni jelölteket, hogy az ellenzéki szavazatok maximalizálásával győzzék le a Fideszt?

Ez egyelőre nem hangzik reálisan, egyik párt sem akar a másikkal szervezetten együttműködni, viszont könnyen előállhat egy olyan helyzet, amikor azt látják majd, hogy csak így lenne matematikai esély a Fidesz legyőzésére. Arról már találgatni se merünk, hogy ha ebből lenne is valami, akkor utána ki és hogyan kormányozna,

• Ha a Fidesz győz, de nem lesz többsége, akkor elképzelhető-e, hogy koalícióra lépjen velemilyikükkel?
  

Elvben ezt kizárja mindkét párt, most még. Azonban az MSZP-ben is van aki el tudna képzelni egy nagykoalíciót, és a Jobbik vezetése is érezheti úgy, hogy egyszer már végre hatalmon kéne lenni. Nagyon valószínű, hogy egyetlen feltétele lenne mindkét oldalnak ahhoz, hogy a Fidesszel közösen kormányozzon:

ne Orbán Viktor legyen a miniszterelnök.

Bizarr helyzet lenne, de a Fideszben is vannak, akik erre várnak.