Az impresszum normális esetben egy újság kevésbé izgalmas rovatai közé tartozik, de a karpathir.com nevű, tavaly óta olvasható kárpátaljai híroldalra ez az általánosítás a legkevésbé sem igaz. Pedig az impresszumuk első pillantásra nem tűnik különösebben felzaklatónak:

Főszerkesztő: Kovács Emil

Munkatársak:

Nemes István

Bálint Sándor

Petrovics Gergely

Natasha Mironova

Ungvár, 2015

De ha hozzátesszük, hogy ilyen nevű újságírók nemhogy Ungváron, de Kárpátalján sem léteznek, a helyzet már sokkal izgalmasabb. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy a helyiérdekű hírek mellett nyilvánvaló orosz propagandacikkeket és közlő lap egy Jobbik-közeli kalocsai alapítványé, akkor már helyben is vagyunk.

G. kárpátaljai származású budapesti lakos, egykori Cink-kommetelő és jelenlegi 444-olvasó, akit természetesen továbbra is erősen érdekelnek a hazai hírek. Így szúrta ki a Kárpáthírt. Az online híroldal őse eredetileg a kárpátaljai Nagydobrony község híroldalaként indult. Nagydobrony a régió legnagyobb magyarlakta falva, az 5600 lakosának még ma is 90%-a magyar. Az oldal ekkor még ritkásan frissült, helyi forrásaim egybehangzó visszaemlékezése szerint ezzel együtt visszatérően közölt kőkemény orosz propagandacikkeket és uszító meg dezinformációs anyagokat.

Aztán történt valami. A kiadvány 2014 őszének elején új kézbe került, később átnevezték Kárpáthírre és elkezdett jóval sűrűbben frissülni. Ekkor még továbbra is harcias ukránellenes uszításban és orosz álhírekben utaztak, aztán forrásaim szerint fokozatosan enyhítettek a hangvételen, hogy a főszerepet a helyi magyar érdekvédelmi és politikai szervezetek elleni támadások vegyék át úgy, hogy az ott élő nemzetiségek egymás ellen hergelése azért megmaradjon.

G.-t, kárpátaljai lévén igencsak érdekelte, hogy személy szerint kik lehetnek azok, akik ilyen cikkeket írnak. Az oldalnak jó ideig egyáltalán nem volt impresszuma, ám egyszer csak megjenet a fent látható névsor. G. már hosszú évek óta Budapesten él, ezért helyi újságíró ismerőseinél kezdett érdeklődni a szerzőkről. Egyikük sem hallott ilyen nevű emberekről. (Ne feledjük, hogy Kárpátalján alig több magyar él, mint Nyíregyháza lakossága, így egyáltalán nem túlzás, hogy a sajtószakmában mindenki ismer mindenkit.)

Ennyi nekem nem volt elég, megkerestem 4 kollégát különböző ottani szerkesztőségekből, köztük Szaniszló Róbertet a Kárpátalja hetilaptól és Kőszeghy Elemért, a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetségének elnökét. Utóbbinak már csak emiatt is végképp ismernie kell mindenkit.

„A felsorolt személyekkel eddig nem találkoztam, és nem is hallottam róluk”

– válaszolta.

G.-t annyira felvillanyozta a kamuújságírók által írt titokzatos lap, hogy utánanézett a domain tulajdonosának. Aki 2014 szeptembere óta egy bizonyos Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány Kalocsáról. Olvasónk vérszagot érzett és lecsekkolta az alapítványt. A kuratórium elnöke Bencsik János. Nem, nem az ismert fideszes parlamenti képviselő, hanem a valamivel kevésbé ismert, de HÖK-ös botrányokról szóló régebbi cikkekből esetleg ismerős jobbikos médiapolitikus, Szávay István jobbikos alelnök-képviselő munkatársa, egyesek szerint jobbkeze.

Szávay azok közé a radikálisabb Jobbik-alelnökök közé tartozik, akiket Vona pártelnök most ki akar szorítani a vezetésből, ezért amikor az ügyben megkerestem, a következő szöveges üzenettel válaszolt:

Ne haragudjon, de most egészen más problémákkal kell foglalkozzak! Üdv: Szávay I.

A többi értintett viszont szerencsére abszolúte közlékeny volt.

Bencsik János például azonnal elismerte a kapcsolatot a Kárpáthírrel:

„A Jobbik nevében nem tudok nyilatkozni, a Magyar Szív – Magyar Szó Alapítvány kuratóriumi elnökeként azonban elmondhatom, hogy az információszabadság és a véleménypluralizmus jegyében fontosnak tartjuk azon online médiumok felkarolását, amelyek a fősodratú médiából kimaradt vagy nem kellő hangsúllyal megjelenített közéleti és kulturális híreknek adnak teret, valamint egyedi hangvételük megkülönbözteti őket a hagyományos újságírástól. A KárpátHírt ilyen médiumnak tartjuk, ezért döntöttünk a támogatása mellett. Alapítványunk több más külhoni magyar nyelvű médiát is segít, jelenleg az itthon.ma, a székelyföld.ma és a délhír.com portálok részesülnek támogatásban, de terveink között szerepel más, értékrendünkhöz illeszkedő médiumok segítése.”

Egy dologban azonnal visszakérdeztem:

Tekintettel az Ön közismert jobbikos tevékenységére - illetve arra, hogy az alapítvány vezetésében tudtommal más jobbikosok is helyet foglalnak - hogyan lehet elválasztani egymástól a párt és az alapítvány médiaipari-médiapolitikai tevékenységét?

Mire Bencsik a következőt válaszolta:

„Hogy mennyire közismert a jobbikos tevékenységem, azt nem tudom, de én a »pártos dolgokat« igyekszem – amennyire ez lehetséges – külön kezelni azoktól az ügyektől, amelyeket össznemzeti szempontból fontosnak tartok. A külhoni magyar nyelvű média ilyen, bár azzal is tisztában vagyok, hogy a pártos kötődésem az érintett portáloknak kompromittáló lehet, hiszen a sajtómunkások igyekeznek a lehető legnagyobb távolságot tartani a politikusoktól. Ezt igyekszem tiszteletben is tartani azzal, hogy nem szólok bele a hírszerkesztési gyakorlatba. Ami a támogatást illeti, mi az idei év elején vettük át a portál domainját, ezenkívül fizetjük a tárhelyszolgáltatását, valamint egy szerkesztőt.”

Ezek után felvettem a kapcsolatot a Kárpáthír álnévgyanús főszerkesztőjével, „Kovács Emillel”, aki egy pillanatig sem tagadta, hogy az impresszumban kamu nevek szerepelnek. Ál-Kovács szerint Kárpátalján vakmerő dolog sajár néven újságot írni:

„A KárpátHír.com igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy kis számú, de lelkes szerkesztőségünk támogatáshoz jusson. E célból adtunk be pályázatot a külhoni magyar pénzosztásért felelős Bethlen Gábor Alaphoz, ám eddigi próbálkozásaink nem vezettek sikerre. A Magyar Szív - Magyar Szó Alapítvány támogatásának nagyon hálásak vagyunk, mert így kerek egy év alatt (portálunk tavaly februárban indult) Kárpátalja egyik legolvasottabb hírportáljává nőtte ki magát.

A helyi sajtóviszonyokról tudni kell, hogy a 2010-es magyarországi kormányváltás óta a Fidesz helyi szövetségese, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ), valamint partnerszervezetei kapják a támogatások zömét, ez fokozottan igaz a médiára is. Azok az ügyek, témák, amelyek nem kedvesek vagy a magyarországi kormánynak, vagy a mostani ukrán hatalomnak, szinte esélyük sincs eljutni az olvasókhoz. Portálunk e téren is hiánypótló szerepet tölt be, amire nagyon büszkék vagyunk, az olvasottsági mutatók azt hiszem, ezt visszaigazolják.

A fentiek tükrében gondolom érthető, hogy ebben a környezetben, amikor a legtöbb ember egzisztenciális fenyegetettségben, a helyi kiskirályoknak kiszolgáltatva juthat csak munkához, nem túl szerencsés, de mondhatnám úgy is, hogy vakmerő dolog saját néven cikkeket közölni. Ezzel a módszerrel egyébként a Fidesz helyi szócsöve, a Kárpátalja hetilap is rendszeresen él, azzal a különbséggel, hogy míg mi teret engedünk az ellentétes nézőpontoknak, ők kőkemény előzetes cenzúrát gyakorolnak.”

Ennek a cikknek az volt a felütése, hogy a Kárpáthír sorozatban közölt nyilvánvalóan orosz érdekeket szolgáló, illetve szándékosan hisztériakeltő álhíreket. Ez erős állítás, jöjjön a végére pár példa, saját gyűjtésből, illetve a Kárpáthírt nap mint nap olvasó kárpátaljaiak jóvoltából:

link Forrás

Újabb oroszországi hírek:

link Forrás

A következőt valamiért törölték időközben, de az URL-je sokat elárul:

link Forrás

Vagy itt van ez:

link Forrás

Ezt pedig pár napja, amikor megkaptam, még meg tudtam nyitni, de mostanra, hogy, hogy nem, eltűnt, de az URL azért itt is sokat elmesél a tartalomról:

karpathir.com/2015/01/24/ketszer-annyi-embert-hivnak-be-karpataljarol-mint-mashonnan/

link Forrás

„Az alapítvány idén februárban a domain megvásárlásával a portál tulajdonjogát is átvette.”

És hogy mire elég mindez?

„Ami a látogatottságot illeti, arról annyit mondhatok, hogy átlagosan 10 ezer egyedi olvasót számlálunk naponta.”

Végül a legjobb az, hogy mivel gyakorolta a Kárpáthír a legerősebb hatást a kárpátaljai médiszíntérre. Hát azzal, hogy az ügy iránt érdeklődő újságírók kedvenc sportja lett azt találgatni, hogy kit takarhat a Kovács Emil álnév. És a monogramja miatt az egyik jelölt maga Kőszeghy Elemér. Igen, a helyzet annyira abszurd, hogy van, akiben akárcsak félkomolyan is felmerült, hogy valaki a saját monogramjával választana álnevet.