Az utóbbi időben egyre gyakrabban kerültek elő olyan beszámolók, ahol az ország különböző településeinek polgármesterei a legnagyobb büszkeséggel adtak át teljesen használhatatlan bicikliutakat. Ezekre a beruházásokra általában nem azért volt szükség, mert végre ésszerűsíteni akarták a közlekedési hálózatot, hanem egyszerűen csak szükség volt olyan projektekre, amivel minél gyorsabban minél több uniós pénzt lehetett elégetni, nehogy 2015 végéig Brüsszelben ragadjanak. Szombathelyen a Diófa utcánál váratlanul felbukkant egy panel - Fotó: Bonyhádi Zoltán/nyugat.huA vidéki kerékpárutak építése tipikusan ilyen lehetőség volt, amit gyorsan össze lehetett dobni a közlekedésfejlesztési operatív program (KÖZOP) keretéből.

Az elért eredményen pedig tökéletesen látszik, mi lesz abból, ha egy ilyen beruházást tervezéssel, közbeszerzéssel együtt néhány hónap alatt lezavarnak.

A Magyar Kerékpárosklub összeszedte, mit hoztak ki az önkormányzatok a közlekedésfejlesztési pénzek nagy hajrájának szánt „Kerékpárút-hálózat fejlesztése” című pályázat (KÖZOP–3.5.0-09-11) tavalyi köréből.

Néhány jó példától eltekintve a a gyorsan összerántott biciklisávokat

• vagy eszméletlenül túlárazták;
  
• vagy úgy építették meg, hogy azon ne lehessen rendesen tekerni;
  
• esetleg mindkettő.
  

A Kerékpárosklub összesítése alapján a tavaly ősszel átadott utak egy részét teljesen ötletszerűen építették, gyakran oda, ahol nem is lett volna szükség rájuk. Mivel a pályázati kiírásban nem határoztak meg túl szigorú feltételeket arra, hogy mit várnak el a pénzért cserébe, az önkormányzatok néha egészen elképesztő megoldásokkal álltak elő.Hatvanban tavaly végeztek garanciális javításokat a bicikliúton, idén a A Zagyván átívelő híd már így nézett ki - Fotó: Bíró József/60lap.hu

A falnak vezetett vagy a viharosan hullámzó utak egyenként is nagyon viccesek tudnak lenni, de egybe gyűjtve egészen elképesztő képet mutatnak.

A nagy lehívásai hajrában 4 hónap alatt 11 milliárd forintból összesen 86 kerékpáros létesítmény épült.

Ezek között szétnézve pedig ordítóan nagy különbség van abbam, hogy kinek mennyiből sikerült megépítenie egy kilométer utat. Amíg néhány helyen 54 millió forintból is ki tudtak hozni 1 km utat, addig máshol erre 250 milliót költöttek el.

Persze ha ehhez hozzászámoljuk, hogy néhol bringaútépítésnek álcázták a csatornaépítéseket, esetleg stikliben ezekből a pénzekből aszfaltozták újra az utcákat vagy egyszerűen csak teljesen értelmetlen volt a beruházás, közelebb kerülünk az árhoz. A 61 nyertes pályázatból 45-nél az adható támogatás legmagasabb összegét, azaz 200 millió forintot hoztak el, vagy csak kicsit kevesebbel maradtak el ettől.

A Kerékpárosklub szerint ezek az alibiből megvalósított építkezések sokszor csak arra voltak jók, hogy az olyan helyeken is megakadályozták a biciklizést, ahol korábban gond nélkül lehetett tekerni.

Hogy mekkora különbségeket lehetett kihozni útépítés és útépítés között, jól mutatja, egy békéscsabai építkezés, ahol tavaly augusztusban vízelvezetővel együtt 200 millióból építettek ki egy 830 méteres szakaszt. Közben néhány kilométerrel távolabb, Mezőberény és Csárdaszállás között ennek duplájából (400 millióból) 6,6 km kerékpárút készült el. Kilométerenként ez több mint négyszeres árkülönbségnek számít.

200 millióból 330 méter

A fal mellett haladhatnak a gyalogosok Kapuváron - Fotó: Magyar KerékpárosklubAz országos árrekordot a kapuvári bringaút tartja, ahol 200 millióból hozták ki a 330 méternyi szakaszt. Igaz, hogy ebben volt egy kerékpároshíd is, de más helyeken nem sikerült rendesen elválasztani a bicikliseket a gyalogosoktól. Az ország legdrágább kerékpárútjáról ugyanakkor azt sem lehet elmondani, hogy az út mindkét oldaláról elérhetővé tenné az úticélt.

≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈≈

A körmendi, hullámos bicikliút mára már legenda, amire az átadás után az eredményért felelős önkormányzat még büszke is volt. A hullámokat azzal indokolták, hogy másként lehetetlen lett volna megtartani a bejárókat. Szerintük ez volt a legjobb műszaki megoldás. A kivitelező cég szerint is teljesen szokványos megoldás, ha kicsit megbolondítják a bicikliutat ott, „ahol ezt a csatlakozási szintek megkövetelik”. Ha ez volt a legjobb műszaki megoldás, akkor milyen lehetett a többi? - Fotó: Kóbor ZoltánMivel itt is a beragadt uniós pénzeket kellett felhasználni, sietniük kellett az építéssel. A hullámpálya amellett, hogy lényegében használhatatlan, még drága is volt. A két szakasz összesen 400 millióba került, az egyik szakasz 861 méter, a másik 2185 méter.

Csak semmi csatangolás

A Kisvárda melletti Dögén pedig teljesen indokolatlanul vezették egymásnak a bicikliseket és gyalogosokat a mellékúthoz épített gyalog-kerékpárúttal, mivel azon a szakaszon naponta csak 393 jármű halad el. Nem sok hely maradt a gyalogosoknak - Fotó: Magyar KerékpárosklubHa már ráeresztették a bicikliseket a gyalogosokra, az út mellé kiadott használati utasításban az önkormányzat honlapján azért figyelmezettek mindenkit, hogy „olyan sebességet válasszanak a közlekedésre, ami lehetővé teszi a gyalogosok biztonságos haladását. A gyalogosokat pedig arra kérjük, hogy kerüljék a járdán történő »csatangolást« hirtelen irányváltást; vegyék figyelembe, hogy a hátulról érkező kerékpárosok számára a gyalogosok váratlan irányváltása nem mindig kiszámítható”.

Így csak elveszik az emberek kedvét a tekeréstől

Az MKK szerint ezeknek az utaknak a nagy része indokolatlanul elválasztja a bringásokat a településen belüli forgalomtól, és betereli őket a gyalogosok közé, ami azon túl, hogy rengeteg konfliktust generál, még balesetveszélyes is. Így a ráfordított milliárdok ellenére legfeljebb annyit tudnak elérni, hogy még kevesebb embernek lesz kedve biciklire ülni. Hiába volt benne a pályázat nevében, a megvalósult utakon azt sem lehet látni, hogy az építők hálózatokban gondolkodtak volna, csak néhány helyen talál olyan projekteket a Kerékpárosklub, ahol közösen indultak az önkormányzatok azért, hogy összekössék az útvonalaikat.