link Forrás

A hétvégi erőszak képei sokkolták az Eb nézőit. A legtöbben, főleg azok, akik csak a nagy tornákat nézik, elszoktak már attól, hogy ilyen jelenetek kísérik a focit. Úgy tűnhetett, a nemzetközi labdarúgás ártalmatlan családi, középosztálybeli szórakozássá vált - erre megérkeztek a véres fejű szurkolók képei Marseille-ből.

Mi most az angol-orosz-francia erőszakkal foglalkozunk, de voltak más balhék is a hétvégén - összecsaptak a lengyel ultrák az északírekkel, a németek pedig az ukránokkal. Az UEFA igyekezett gyorsan lépni, közölték Angliával és Oroszországgal, még egy szurkolói rendbontás, és a csapatuk repül az Eb-ről.

Az egyébként nem igaz, hogy az erőszak eltűnt volna a csúcsfoci környékéről. Csak néhány példa: egy hónapja a Manchester United buszát megtámadták a West Ham-szurkolók, de volt balhé a Liverpool-Sevilla Európa Liga-döntőn is. Az előző Eb-n az oroszok a lengyelekkel csaptak össze Varsóban.

Mégis, a mostani incidensek jobban szem előtt voltak, és durvábbak is, így az Eb első hétvégéje főleg az erőszak miatt marad emlékezetes. Öt oka van, hogy így alakult.

1. Az angolok részeg hőzöngése

Utoljára a felejthetetlen 2000-es Eb-n hoztak össze igazán nagy balhét az angolok világversenyen, akkor Charleroi főterén randalíroztak. Azóta nem sokat hallattak magukról, de ennek nemcsak az volt az oka hogy “megjavultak”. Az előző két vébét olyan helyszínen rendezték (Brazília és Dél-Afrika), ahová elég drága eljutni, ami már eleve megszűri az oda kiutazó közönséget. Aki balhézni akar, oda már kevésbé megy el. A 2012-es ukrán-lengyel helyszín sem volt ideális egy kiruccanásra, 2008-ban pedig Anglia nem jutott ki az Eb-re.

Átugrani Angliából Marseille-be egy napsütötte hétvégére részegen hőbörögni egészen más.

A helyszíni tudósítások alapján a tömeg összetétele éppen ezt mutatta. Persze fontos, hogy a Marseille-be érkező angoloknak csak egy töredékéről, a 30 ezer emberből nagyjából 300-ról van szó, a többség békésen sörözött és meccset nézett. De azért így is voltak éppen elegen 20-25 éves, a sörtől nagyon felbátorodó, komolyabb focitornára először érkező férfiak, akiknek érezhetően nem volt ellenükre a balhé. Sokan már az első naptól kezdve rosszalkodtak, ami főleg a franciák gyalázásában merült ki. A szurkolói daloknak persze van egy sajátos világa, amibe sok minden belefér, de például azt kiabálni, hogy “hol van az ISIS” egy olyan országban, ahol az ISIS nemrég megölt 130 embert, kifejezetten visszataszító. És dobáltak poharakat, üvegeket, székeket is a Marseille-i kikötőben.

Az angol sajtó azóta tele van azzal, hogy néhány száz magáról megfeledkezett hülye miatt kell szégyenkezniük. “Miért mindig mi?” - teszik fel többen a kérdést, és sokakban jöttek elő az angol focihuliganizmus legsötétebb napjainak emlékei.

Fontos viszont, hogy a Marseille-i atrocitásokban részt vevő angolok abban az értelemben nem voltak huligánok, hogy egy szervezett, harcias csoport tagjai lettek volna. Részegen agresszívé váló suttyók, azok igen, de a szervezett huliganizmus most máshonnan jött.

2. A helyi bandák bosszút forraltak

Azt előre tudni lehetett, hogy Marseille veszélyes helyszín az angol szurkolóknak. Itt ugyanis él még az 1998-as vébé emléke, amikor szintén balhé volt az angolokkal a Tunézia elleni meccs után:

link Forrás

A helyi bandák köreiben sokan forraltak bosszút. Péntek este a beszámolók szerint helyiek voltak, akik dobálni kezdték a kikötőben egy kocsma előtt a francia-román meccset néző, akkor épp nyugodt angolokat, majd amikor megérkeztek a rohamrendőrök, eltűntek a sikátorokban.

Angol szurkolók szerint így akarták becsalogatni őket a szűk mellékutcákba, de nem mentek utánuk - sok angol szurkolót hasonló módszerrel késeltek meg az elmúlt évtizedekben. Egyes hírek szerint szombaton a helyiek összefogtak az oroszokkal az angolok ellen, mások szerint az oroszok maguk is összecsaptak a Marseille-iekkel.

3. Az oroszok előre megmondták, hogy nincs kegyelem

link Forrás

Az orosz és az angol szurkolók először pénteken találkoztak össze, akkor még egy rendőrsorfal szétválasztotta őket. Amikor viszont szombaton megjelentek az oroszok, akkor egybehangzó beszámolók szerint szintet lépett az erőszak. A videókon és képeken is jól látszik: a fogalmatlanul, hőzöngve kalimpáló, részeg angolokkal szemben a harcművészetekben képzett oroszok teljesen józanul, szervezetten, viperával egyéb eszközökkel felfegyverekezve támadtak. És amikor lerohanták az angolokat, brutálisak és kíméletlenek voltak, egy 51 éves férfit például félholtra rugdostak a földön, életveszélyes állapotban került kórházba. Vadásztak az angolokra, ahogy ezt előre meg is ígérték. (Természetesen itt is csak egy kisebbségről van szó, az orosz szurkolók nagy része békésen nézte a meccset.)

link Forrás

Moszkvai ultrák már az év elején fogadkoztak, hogy le fognak csapni az angolokra, és megmutatják nekik, kik az igazán kemények. Egy Vlagyimir nevű férfi az AFP-nek azt mondta, sokan azért jöttek, hogy megmutassák, az angolok kislányok. Ő maga kifejezetten ezért repült Marseille-be, 48 óra elteltével megy is haza. (Más beszámolók szerint az ismertebb orosz huligánok Svájcba repültek, onnan bérelt autóval érkeztek.)

Az angolok egyszerűen túl részegek és naivak voltak ahhoz, hogy észrevegyék, mekkora bajba kerültek, írta a Channel 4 tudósítója.

link Forrás

Az erőszak a stadionban folytatódott, amikor a meccs végén az oroszok kilőttek egy raktétát, majd átrohantak a szomszéd szektorba, és ütötték-rúgták az angolokat, függetlenül attól, hogy nők, gyerekek és még egy kerekes székes szurkoló is volt ott. Az angoloknak menekülniük kellett.

A hivatalos reakció legalábbis különös volt. Az orosz sportminiszter, aki ott volt a stadionban, és egy felvétel szerint a balhé közben is integetett az oroszok felé, először arról beszélt, valójában nem történt semmi említésre méltó, és ami igen, az is csak a szervezők hibája. Csak később ismerte el, hogy voltak, akik nagyon rosszul viselkedtek, és csak az UEFA fenyegetése után szólították fel a szurkolóikat, hogy hagyják abba az erőszakot. Az orosz lapok jellemzően az angolokat hibáztatták, és terjedt egy bizarr, később kamunak bizonyuló történet arról, hogy az angolok Marija Sarapovát gyalázták, ezért kellett revansot veni.

Az oroszok a lengyelekkel összecsapva a 2008-as Eb legnagyobb balhéit hozták össze, az orosz huligánhelyzet pedig az egyik legsúlyosabb az egész világon. Ha ehhez hozzávesszük az előzetes fenyegetéseket az angolok felé, jogos kérdés, az orosz hatóságok hogyan engedhették, hogy ezek az emberek eljussanak Franciaországba. Főleg azért, mert ők rendezik a 2018-as vébét, és egyre erősödnek azok a hangok, ami szerint el kellene venni tőlük a rendezési jogot. Ezt persze felháborodottan kérték ki maguknak, szerintük a mostani összecsapásoknak semmi köze ahhoz, hogy milyen vébét fognak rendezni.

4. A rendőrök élezték a feszültséget

Az angolokkal való első összecsapások után több huligánügyekben jártas szakértő is felhívta a figyelmet arra, hogy a francia rendőrség fellépése sokat ront a helyzeten. Jellemzően azt a megoldást választották, hogy vagy nem csinálnak semmit, vagy egyből tolják a könnygázt. Pedig egy hőzöngő csoporttal szemben sokkal eredményesebb, ha kommunikálnak velük, és ha kell, célzottan néhány hangadót kiemelnek.

A könnygáz ennek tökéletes ellentéte, mert mindenkit egyformán érint, akár sörösüvegeket dobálva gyalázkodott, akár békésen álldogált, ráaásul mindenki csak idegesebb lesz tőle (még Jamie Vardy felesége is kapott belőle). Az angol szurkolók pedig egyáltalán nem ilyen fellépéshez voltak szokva az otthoni rendőröktől. És míg az utcán túlreagálták, és élezték a helyzeteket, a stadionban, amikor pont, hogy szükség lett volna rendőri biztosításra, egyáltalán nem voltak jelen.

5. A szervezés súlyos hibái

Az angol-orosz meccs kezdtekor vészjósló posztok tűntek fel a Twitteren. Többen írták, hogy a szurkolókat nem különítik el, ebből pedig baj lehet az előzmények után.

A meccs vége felé aztán a közvetítésen keresztül is hallatszott egy nagy robbanás - az oroszok rakétapisztolya volt, amivel egy fényrakétát lőttek az angolok felé.

link Forrás

Hogyan jutott be ilyen eszköz a rendkívüli biztonsági intézkedések mellett, nem tudjuk. A lefújás után aztán elszabadult a pokol, az oroszok átrohantak az angol szektorba, amit könnyen meg is tehettek, mert csak a személyzet néhány tagja állt az útjukban. (“Nem vagyunk felékszítve arra, mit csináljunk huligánok ellen”, mondta egyikük.) Valószínűleg csak a szerencsén múlt, hogy a jelenet nem torkollott tragédiába - ahogy a menekülő emberek egymáshoz préselődnek, az könnyen lehet életveszélyes. Az viszont értetetlen, hogyan keveredhettek így össze a szurkolók.

A cikkhez felhasználtam többek között az ESPN, a Northern Echo, az Independent, a Guardian, az AFP, az RT és az al-Dzsazíra tudósításait.