"Az államok homogenitásának vége, ezt nem lehet visszafordítani"

"Európa egymillió ember érkezésétől összeomlott, pedig ez a világ egyik leggazdagabb része. Sokkal kisebb és szegényebb országok sokkal több menekültet fogadnak, és átvészelik valahogy. Ez nagyon szomorú."

Ezt Montserrat Feixas Vihé, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) Közép-európai régiós képviselője mondta, mikor a Menekültek Világnapja (június 20.) előtt beszélgettünk. Magyarország előtt Indiában dolgozott, azt mondja sokkolta, mikor válaszként a menekültválságra falakat kezdtek felhúzni Európa szívében.

Szerinte annak, hogy az EU ilyen nehezen kezeli a helyzetet, elsősorban bizonyos országok belpolitikája az oka. Ezek az országok nem akarják a többiekkel közösen viselni a 2015-ben kezdődött menekültválság terheit.

Jobb híján a kvóta a jó irány

"Most Görögországon és Olaszországon iszonyú nyomás van. Jobb lenne, ha mindenki önként jelentkezne, hogy kivegye a részét a válság kezeléséből, de amíg ez nem történik meg, addig a kvóta jó irány. Figyelembe veszi az országok lehetőségeit, és annak megfelelően osztja szét a terheket."

Ezekkel együtt Montserrat Feixas Vihé azt mondja, hogy a UNHCR nem csinál direkt ellenkampányt a magyar kormány kvótaellenes népszavazásának. Arról is beszélt, hogy az EU-s tagországoknak egy ponton el kell majd döntenie, szó nélkül hagyják-e az olyan politikát, amivel egy állam kivonja magát a válság kezeléséből, illetve a többiekre hárítja a problémát.

A UNHCR vezetője szerint egyébként Magyarországon pontosan ez történik.

A kormány leépíti az ellátórendszert és a jogi kereteket. Ezekkel, és például a kerítéssel olyan helyzetet teremt, aminek hatására a menekültek inkább más országokban próbálkoznak, miközben teljesen egyértelmű, hogy ezzel a probléma Európa számára nem oldódik meg, csak máshol jelentkezik.

A szavaiban közben van egy óvatos egyensúlyozás. Azt mondja, hogy nem lehet tudni, hogy szándékosan alakítja-e így a környezetet a kormány, de az intézkedéseknek van ilyen, más országokra átterhelő hatása.

Ez az óvatosság a beszélgetés alatt többször is visszatér: egyfelől olyan súlyos ügyeket látnak Magyarországon, hogy nem maradhatnak csendben, de közben nagyon élesen nem is kritizálhatják a kormányt. Ennek az az oka, hogy a UNHCR sok szempontból rá van utalva az állam jóindulatára, vagy legalább is arra, hogy hozzáférést engedjen nekik.

Magyarországon ma minden a menekültek ellen dolgozik

A szervezet például képzéseket tart bíráknak, akik a menekültek ügyében döntenek. Vissza lehet-e küldeni Kabulba egy hazara etnikumhoz tartozó afgán menedékkérőt, aki sosem élt ott? Mi vár rá, ha visszaküldik? Ilyen szempontokat aligha tudna figyelembe venni a magyar igazságszolgáltatás, ha a UNHCR nem dolgozhatna mellettük.

Azt viszont Montserrat Feixas Vihé sem titkolta, hogy a menekültválság tavalyi kezdete óta nagyon sokat romlott a helyzet az állami együttműködés frontján is.

"Korábban ha változtattak a menekültügyi szabályokon, hozzá akartak nyúlni az ellátórendszerhez, arról kikérték a véleményünket. Ma már jó ha egy hétvége van arra, hogy elolvassunk egy bonyolult javaslatot, így nyilván nem lehet érdemben hozzászólni.

A legutóbbi változtatásoknál már egyáltalán nem kérték ki a véleményünket."

Ilyen változás volt például, hogy a magyar kormány szinte minden integrációra fordított pénzt és lehetőséget elvett a rendszerből.

Amikor arról beszéltünk, hogy az integráció feladása nem eredményezheti-e, hogy a menekültek egy része a bűnözés és a radikalizmus felé sodródjon, a UNHCR régiós vezetője azt mondta, nagyon nehéz megítélni, hogy az ilyen politikának milyen következményei lesznek, de Magyarországon még inkább segítenie kéne a beilleszkedést az államnak, mint máshol.

"Itt nem élnek jelentős számban külföldi közösségek, akik saját erőből segíthetnének az újonnan érkezetteken. A magyar gazdaság nem szárnyal, ezért bárkinek nehéz munkát találnia, nyelvtudás nélkül pedig szinte lehetetlen, ahogy a beilleszkedés is. Ezért aggaszt bennünket nagyon, hogy a magyar kormány szűkíti a lehetőségeket."

Ennél is aggasztóbb, hogy egyre több menedékkérő számol be arról, Magyarországon fizikai erőszakot alkalmaznak vele szemben a hatóságok. Ez viszonylag új jelenség, tavaly nyáron, a válság csúcsán nem volt jellemző, hogy bárki arról panaszkodjon, hogy megverték a magyar rendőrök vagy katonák.

"Azt tudjuk, hogy történt erőszak menedékkérőkkel szemben magyar területen.

A magyar hatóságok dolga tisztázni, hogy pontosan mi történik, hozzánk sokszor csak késve jutnak el a hírek erről, nem világos minden részlet. Amikor nemrég egy konferencia szünetében volt alkalmam beszélni Pintér Sándor belügyminiszterrel, akkor fel is hívtam a figyelmét erre, ahogy másokét is."

A helyzetet Montserrat Feixas Vihé úgy összegezte, hogy

"Magyarországon ma minden a menekültek ellen dolgozik."

A világ biztosan megváltozik, a legjobb, amit tehetünk, hogy felkészülünk erre

Itthon nem csak egyszerűen arról van szó, hogy a UNHCR-nak a kormányt kellene meggyőznie, hogy máshogy álljon a menekültekhez, az emberek többsége is kifejezetten elutasító.

"Mi megpróbáljuk minél részletesebben bemutatni, hogy mi a helyzet, elmondani, hogy mi a különbség a menekültek és más bevándorlók között, hogy ezek az emberek szörnyű konfliktusok és terror elől menekülnek."

Közben az látszik, hogy ez, mármint az emberek meggyőzése, nem nagyon működik. Ezt a UNHCR régiós vezetője így magyarázta:

"Egyesek szándékosan összemossák a menekülteket a gazdasági bevándorlókkal, sőt bűnözőkként és terroristaként mutatják be őket. A mi eszközeink korlátozottak ezen a téren, az állami intézményeknek sokkal több erőforrása van, és sokkal nagyobb a befolyásuk a médiára"

A szervezet 2016-os friss jelentés szerint, (ami a 2015-ös adatokat összegzi) egyébként 65 millió menekült, menedékkérő és belső menekült élt a világon tavaly év végén, ez a szám még soha nem volt ilyen magas.

• Ebből 40 millión maradta hazájukban, ha otthonukat el is kellett hagyniuk,
  
• 21,3 millióan vannak a fejlődő világban,
  
• és összesen 3,2 millió olyan ember van, aki a fejlett országokban várja, hogy elbírálják menekültkérelmét.
  
• A világon tavaly a legtöbb menedékkérelmet Németország fogadta be

Montserrat Feixas Vihé szerint amíg az embereket menekülésre késztető fegyveres konfliktusok be nem fejeződnek, például Szíriában, Irakban és Afganisztánban, addig a helyzet tartós rendeződése nem várható. A konfliktusok lezárására pedig a közeljövőben nem lehet számítani.

Emiatt a magyar kerítés is csak arra jó, hogy átmenetileg áttolja a problémát más országok felé. Így magyarázta ezt a UNHCR közép-európai vezetője:

"Tudomásul kell venni, hogy megváltozik a világunk. Az államok nem tudnak homogének maradni.

Alkalmazkodnunk kell, minél jobban felkészülni a változásokra, mert azok nem lesznek könnyűek. Ha elfogadjuk, hogy erre megy a világ, akkor tudjuk a lehető legtöbb embert integrálni, hogy azok hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A másik lehetőség ellenállni, megpróbálni visszafordítani a dolgokat, falakat építeni. Ezek végül mindig eltűnnek. A berlini fal mögött ott állt a világ egyik felének ereje, mégis át lehetett jutni rajta, és végül le is rombolták, eltűnt. A falak sosem hoznak hosszú távú megoldást."