Van, aki szerint a foci olyan, mint maga az élet. Én nem tartozom közéjük. Mit lehetne tanulni abból, hogy valaki elszalad a balszélen aztán középre ível? Mármint azon túl, hogy így kell elszaladni és beívelni. Ugyanakkor tény, hogy vannak a focinak, illetve a sportnak általában olyan vetületei, amelyek az élet olyan területein is alkalmazhatóak, ahol az emberek nem mezben izzadnak.

Nem véletlen, hogy Kemény Dénes, az utóbbi évtizedek legsikeresebb magyar edzője rendszeres résztvevője lett üzleti konferenciáknak, mint ahogy számtalan külföldi sportszakember is életvitelszerűen vállal hasonló fellépéseket.

Egy csapat hatékony megszervezéséből, összetartásából, a részekből összerakott egész sikerre vezetéséből tényleg le lehet vonni olyan tanulságokat, amiket máshol is lehet hasznosítani.

Lehet, hogy egyszer Bernd Storck is keresett előadója lesz mindenféle konferenciáknak, ahol jó pénzért oszthatja az észt. Például elmondhatja majd, hogy mi volt a taktika az Izland elleni meccs második félidejében, és akkor talán mi, a focit messzebbről nézők is megértjük. Viszont a Bernd Storck-jelenségnek már most is vannak örökérvényű tanulságai.

A magyar válogatottnak Storck előtt is voltak külföldi szövetségi kapitányai, de ő az első, akinek munkáját egyértelmű sikerként lehet értékelni. Pedig valószínűleg nem a világ legjobb futballszakembere ő, csak egy komoly profi, akinek szakmai felkészültsége, munkamorálja jóval a magyar edzői kar egésze fölé helyezi.

Mindegy, hogy és kinek köszönhetően került oda a német edző mandinerből a magyar válogatott kispadjára. Csak az a fontos, hogy egy külföldi szakember igenis odakerülhetett egy olyan pozícióba, ami nemcsak hazai pályán fontos, hanem az egész világ előtt is Magyarországot reprezentáló munkahely.

Külföldi szövetségi kapitányokat általában azokban az országokban alkalmaznak, ahol valami gond van a focival, ahol úgy érzik, hogy nincs megfelelő hazai szakember a kívánt eredmények eléréséhez. A közelmúltban Angliától Görögországon át Oroszországig számtalan ország ültetett a válogatott kispadjára idegen mestert. Sven-Göran Eriksson, Otto Rehhagel és Fabio Capello ugyanazt a feladatot kapták: megmutatni és megtanítani hogy fociznak a legmagasabb szinteken. Némelyiküknek sikerült is.

Nagyjából ez Bernd Storck dolga is, és bár a német válogatott szintjét még nem érte el a magyar, a fejlődés az utóbbi évek nyomorúságához képest tagadhatatlan.

Külföldi menedzser alkalmazása persze nem csak futballcsapatoknál fordul elő. Számtalan Magyarországon leányvállalatot üzemeltető nagy multicég küld ide külföldi vezetőt, vezetőket. A nemzeti futballválogatott azonban állami vállalkozás, így a kispadra idegen mestert igazolni bátrabb döntés.

Az „idegen mester” azért jó kifejezés, mert nemcsak Storckot írja le jól, hanem a Magyarországra évszázadok óta érkező vendégjátékosokat is, Hess Andrástól Clark Ádámig. Sajnos mintha a közelmúltban kevesebb lenne belőlük.

Pedig, ahogy Bernd Storck is szépen bizonyítja, a nemzeti sikerhez elengedhetetlen a külföldi tudás idecsábítása és elsajátítása. A kulturális eszmecsere, ha le szabad írni ezt a szörnyű szakkifejezést. (Aminek másik felével, a magyar fiatalok külföldi tapasztalatszerzésével, a mesterré váláshoz szükséges vándorévekkel egyre jobban állunk, még ha fenn is áll a veszélye, hogy ezek a fiatalok nem itthon lesznek mesterek.)

Ha a válogatottunk kispadjára le merünk ültetni egy idegen mestert, miért ne szerződtetnénk más fontos pozíciókba is külföldi szakembert?

Természetesen nem a vízilabda-válogatottnál szeretnék szerb edzőt látni, hiszen ott nincs szükségünk erősítésre. Hanem azokon a területeken, amelyeken a focihoz hasonlóan már évtizedek óta képtelenek vagyunk saját, magyar kútfőnkből előrébb jutni.

Nem olyan elrugaszkodott ötlet ez, a viszonylag fejlett pénzügyi kultúrájú Londonban ma egy kanadai vezeti a Bank of Englandet, az ő nemzeti bankjukat. Miért ne lehetne idegen mester a Magyar Nemzeti Bank élén? Idegen mester a NAV vezetésében? A közmédiáéban? Ne adj’ isten legfőbb ügyészként? Esetleg egy olyan korrupcióellenes hivatal, amit idegen mester vezet? Ilyen kérdéseket kell most feltennie annak, aki a Bernd Storck vezette válogatott sikerein túl is magyar boldogságot szeretne látni.