Bekapcsolódnánk, illő tisztelettel az agyhalott valóságsóba. Női napszemüvegünk van, kurvaanyázni mi is tudunk. De azzal speciel együtt tudunk élni, ha Magyar utál, Orbán utál és Gyurcsány is utál. Sőt.

Egy hét alatt sikerült az eddigieknél is mélyebbre zülleszteni a politikai közbeszédet. Kérdésből már most több van, mint válaszból – és hol van még a vége?

A Lakatos Márk-ügyben Ábrahám Róbert elszabadult hajóágyúra hasonlít, a Magyar Nemzet és a Hír Tv is törölte a cikket, amit a videójáról írtak. Vogel-ügyben Magyar állítólag belsős infók segítségével tudott előremenekülni. Mindkét ügy rombolja a monolit, mindent uralni képes Fidesz legendáját.

De ez persze hülyeség. Jobb lenne egy ilyen fontos kérdésben megfontoltabban nyilatkozni.

A Magyar Nemzet szerzője már idézőjelben tartja csak nagykövetnek Pressmant és családnak a családját.

A Mol és az állam közös alapítványa arra panaszkodik, hogy tőlük közérdekű adatokat loptak. Biztos tipp tolvajok ellen: átlátható közpénzköltés.

A Mol és az állam közös alapítványa korábban büntetőeljárásokat emlegettet a működését feltáró cikket miatt. Most levelet írtak a szerkesztőségünknek.

Elkerülhetetlen szembenézni a kérdéssel, hogy mekkora veszélyt jelent a régi-új elnök az Egyesült Államok demokratikus berendezkedésére.

Talán soha nem hárult annyi figyelem a magyar katolikus egyházon belüli szexuális visszaélésekre, mint most. Ez a hívőknek is kihívást jelent. A püspökök mégsem szólalnak meg.

Tíz éve már látszott, hogy Magyarország latin-amerikai pályára lép, mert nyugati értelemben vett jómódú és szabad élet nem lesz itt soha. Most már azt is látjuk, hogy Magyarország argentin pályán van, Orbán Viktort pedig leginkább Juan Perónhoz érdemes hasonlítani. Az egykor éltanuló ország elindult lefelé a lejtőn, és gurulni is fog rajta, ameddig a szem ellát.

Éppen akkor zár be a Tiborcz István kastélya szállodaként, amikor a magyar államnak már nincs pénze minden őrültségre. Az értelmes üzemeltetési terv nélkül felújított kastélyokat eközben államközeli vállalatokra sóznák rá.

És kire vonatkozik, meg kire nem.

Egyenlítői-Guinea után a magyar „gazdasági semlegesség„ és „békepártiság” final bossa Kim Dzsongun, a fegyverkereskedő Viktor Bout, a Hezbollah, vagy valamelyik mexikói drogkartell lehet.

Orbán tripla nullás ügynöke, a nemzet influenszere olyan kampányt tol, amiről az utókor sem fog beszélni. Íme a 21. század kisbetűs embere, a mamelukok csinovnyikja, a szinte meg sem animált NPC, akiről annyit kell tudni, hogy semmit sem kell tudni róla.

A kormány évek óta próbálja megúszni, hogy valódi választ kelljen adnia oroszügyben, aztán jött Orbán Balázs, aki egyszerűen és közérthetően kimondta, mit gondol. Most azzal kell védekeznie, hogy csak össze-vissza beszélt – miközben elvileg ő Magyarország nagy stratégiájának felelőse.