„A Városliget tájépítésze: Ebbe bele kell állni”

– áll a Városliget tájépítészeti tervpályázatáról az Origo-n megjelent cikk elején. Gondolom, sokan értik ezt a címet úgy, mint én: oda kell állni az építkezések mellé a tájépítész szerint.

Az első kétely az emberben akkor ébred, ha eljut az interjú végéig: itt ugyanis fel van tüntetve, hogy „A cikk megjelenését a Városliget Zrt. támogatta.” Mindannak fényében, ami eddig láthatóvá vált a Liget-projekt kommunikációjával kapcsolatban, némi fenntartást érez az ember az ilyen támogatások láttán.

Hadd említsem meg még egyszer itt is: míg a Liget-projektet kritizáló szakmai szervezeteknek egy fillérjük sincs érveik eljuttatására a lakossághoz, a park használóihoz, a Városliget Zrt. bőségesen el van látva anyagiakkal.

Egy nemrég megjelent cikk szerint 390 millió forintot költhetnek plakátkampányra, és úgy látszik, interjúk megjelentetésére is. Érdemes lenne a demokratikus párbeszéd jegyében ezen összeg töredékét felajánlani az építkezéseket kritizáló szervezetek részére, hadd halljuk az ő hangjukat is.

Hallom persze a Liget-projekt támogatóit: miért baj az, ha támogatják a kultúrát, interjúk megjelentetését? Önmagában nem lenne ezzel semmi baj. A probléma abból adódik, hogy a cikk a tájépítészeti pályázattal kapcsolatban néhány egészen alapvető, fontos tényt elhallgat.

Nézzük sorban.

A címválasztás is és maga a cikk is, azt sugallja, hogy a városligeti építkezéseket a tájépítészek támogatják. A Magyar Tájépítész Szövetség azonban határozottan állást foglalt többször is: nem támogatják a Városligetbe telepítendő múzeumokat:

„A Magyar Tájépítészek Szövetsége továbbra sem ért egyet a Városligetbe telepítendő Múzeumépületek megjelenésével, és aggodalmát fejezi ki a történeti kert további torzulásának lehetőségével szemben.”

A szövetség elhibázottnak tartja a múzeumi negyed koncepcióját, amelynek áldozatává fog válni a 200 éves park. Néhány évvel ezelőtt egyébként petíció is indult annak érdekében, hogy senki ne vegyen részt a „Városliget tönkretételében”. A szakma véleményét, petíciókat éveken át semmibe vették, a tájépítészek kész tények elé voltak állítva, tervezhetnek parkot az épületek köré.

Vagy mindez csupán mellékes információ, ami nem kívánkozik ide? Döntse el az olvasó.

Mint ahogy döntse el azt is, hogy miért maradt ki az interjúból Jámbor Imre egyetemi tanár véleménye is, akire úgy hivatkoznak, hogy munkái sokat segítettek a tervek kidolgozásában.

Igen ám, de Jámbor professzor úr, aki a park történetének egyik legjobb ismerője, határozottan ellenzi a múzeumi negyedet. Ez se kívánkozik ide? Ha már az interjúból kimaradt, idézzük hát itt:

„A Városliget tehát ma is, megcsonkított állapotában is egy jelentős közpark, európai mércével is kiemelt értékű történeti kert és nem építési telek. Beépítések helyett az ide nem illő épületek elbontásával (pl. Petőfi Csarnok, egykori BNV-irodaház), tágas gyepfelületek létesítésével, a cserjeszint újra telepítésével, kiegészítő fásításokkal, a sétányok megújításával és a kertművészeti értékek kibontásával helyre lehet állítani” (Jámbor, 2015.)

Egészen biztos, hogy ő is ellenzi az építkezéseket.

Az interjú mélyen hallgat az úgynevezett „alternatív” tervekről is. A pályázók, köztük a nyertes pályázó is, benyújtottak olyan tervet is, amelyen új épületek nélkül látható a Városliget. (Erről itt írtunk részletesen – a szerk.) Szellemes, bátor húzás: volt aki „Ideális liget” címet adta ennek a pályamunkájának, más pedig a „Liget alternatív fejlesztése” címmel látta el.

Így kulturális örökségünk e becses darabját az eredeti tervhez jóval közelibb állapotba lehetne visszaállítani. Ezek a tájépítészeti pályázat legszebb pályamunkái, hiszen a kétszáz éves parkot így nem éktelenítenék el további méretes épületek.

Az alternatív terveken külön megemlítik, hogy a park fejlesztése úgy is megoldható lenne, hogy az ne okozzon jelentős társadalmi konfliktust. Ezért is kérik ezen tervek megvalósítását egy Lázár Jánosnak írt levélben civilek és szakmai szervezetek.

Nem a konfliktusok feloldása a cél? Hogy lehet, hogy ezekről az tervekről még csak szó sem esik az Origo cikkében? Miért nincsenek ezek a képek is látható módon elhelyezve a Liget-projekt honlapján? Hogyan lehet elhinni azt, hogy maga az interjúalany ne említette volna meg saját alternatív tervét a vele készített interjúban? Vagy a riporter elfelejtette megkérdezni, nem volt eléggé tájékozott?

Ezért baj, hogy a Városliget Zrt. cikkek megjelenését támogatja. Nem baj, ha ezek a tájékozódást szolgálják, óriási baj, ha lényeges információk, tények elfedését, elhallgatását. Az interjú üzenete ugyanis, hogy tájépítész-szakmailag is széleskörűen támogatottak az építkezések, erről nyilvánvalóan nincs szó.

Esetünkben a Városliget Zrt.-n keresztül közpénzből finanszírozza a magyar állam azt, hogy bennünket, adófizetőket, kulturális örökségünk becses darabja kapcsán félretájékoztassanak.

Köszönöm, ebből inkább nem kérek: a Nemzeti Galéria a magyar művészet remekműveivel maradjon a budai Várban, ne pakolják át a kétszáz éves közpark közepére.

Gulyás András, egyiptológus

A szerző több cikkben írt már a Liget-projektről (Mandiner, MNO), többek között a projektet támogató György Péter esztétával is vitába szállt az ÉS hasábjain. A fenti írást eredetileg az Origón akarta volna lehozni, de a lap ettől elzárkózott, ezért fordult a 444-hez.

Jámbor, 2015: Jámbor Imre: A pesti Városliget – az első városi népkert – története és használatának változása In: Városliget – Város – Vár, Magyar Urbanisztikai Társaság, Budapest, 2015, p. 78-79.