Csúcs a Brexit után: mindenki nyugodjon le a picsába

eu
2016 június 29., 16:41
comments 328

Dárdai Pál így szólt a magyar válogatotthoz a Görögország elleni budapesti Eb-selejtező szünetében:

„most mindenki nyugodjon le a picsába”.

A Brexit utáni EU-s csúcsnak is ez lett a fő üzenete. A tanácsot most Angela Merkel német kancellár erőltette a többiekre.

Pénteken még vérszomjas volt a hangulat

Péntek reggel, amikor kiderült, hogy a brit választók úgy döntöttek, ki akarnak lépni az EU-ból, mindenki nagyon ideges volt. A tőzsdék zuhantak, a font 10 százalékot vesztett értékéből, a politológusok Európa összeomlásáról és Nagy-Britannia széteséséről beszéltek.

Cameron pénteken úgy mondott, hogy októberig még marad. Fotó: AFP/ADRIAN DENNIS
photo_camera Cameron pénteken úgy mondott le, hogy októberig még marad. Fotó: AFP/Adrian Dennis

A minél rosszabb, annál jobb hangulatába kerültek nagyon sokan. Omoljon rájuk az egész, lépjenek ki még ma, aztán ne csodálkozzanak, ha koldusbotra jutnak, segítsünk Skóciának kiválni és az EU-ban maradni, Cameron mondjon le még ma vagy léptesse ki az országát még ma – ezek voltak az uniópárti első reakciók.

Kedd délelőtt még az Európai Parlamentben is szenvedélyes és indulatos vita folyt: állva tapsolták meg a képviselők a hazája EU-ban maradását ígérő skót képviselőt, a brit kilépést 17 éve követelő Nigel Farage maró gúnnyal osztotta ki kollégáit ("maguknak még életükben nem volt rendes munkahelyük"), Juncker bizottsági elnök pedig azt vágta a fejéhez, hogy „maga meg mit keres még itt”.

Aztán eljött a kedd délután, amikor az EU-s tagállamok vezetői gyűltek össze, és váratlanul gyorsan lezavart ülésük után

abban maradtak, hogy nem kell kapkodni.

Merkel: Most egy kicsit ne csináljunk semmit

A nyugalomra intők közül a legegyertélműbb Angela Merkel német kancellár volt, akinek három pilléren állt az általános passzivitásra felszólító üzenete:

  • Első pillér: ha a briteknek idő kell, akkor kapjanak időt, a lényeg, hogy minél kevesebb balhéval lehessen végigtárgyalni a kilépést, kapkodni felesleges.

Ez élesen szemben áll a három nagy EU-s intézmény vezetőjének pénteki nyilatkozatával, amiben Schulz, Juncker és Tusk azt üzenték Londonba, hogy ne húzzák az időt, mert minden bizonytalanság csak árt. Szembe megy azzal is, amit a saját külügyminisztere mondott még szombaton, és szembe megy a francia, a holland és az olasz kormány szintén sürgető nyilatkozataival.

Angela Merkel a brüsszeli csúcson. Fotó: BELGA PHOTO THIERRY ROGE
photo_camera Angela Merkel a brüsszeli csúcson. Fotó: BELGA PHOTO THIERRY ROGE

A gyors kilépést sürgetőknek az volt az egyik fő érve, hogy a piacok megbüntetik a bizonytalanságot, illetve bosszúvágy is lehetett mögötte: minél bizonytalanabb és felkészületlenebb a brit kormány, annál inkább lehet hülye feltételeket előírni nekik, és annál nyilvánvalóbb lesz az üzenet is saját választók felé, hogy ha valaki kilép, akkor nagyon rosszul jár.

Csakhogy akármennyire is sok az indulat az EU-párti politikusokban, végső soron egy rossz hangulatú, ellenséges tárgyalás még többet ártana az egyébként is nehéz helyzetnek. A kilépés elhúzása viszont lehetőséget adhat olyan alkukra, amelyekből a legkisebb rosszra lehet törekedni. Egy súlyos brit recesszió éppen úgy visszaüthet az európai gazdaságra, mintha egyik napról a másikra kitiltanák a brit bankokat a kontinensről. Hiába lehetne ezzel jól megbüntetni az angolokat, a végén anyagilag mindenki csak bukna rajta.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke a csúcson szintén nyugtatni igyekezett mindenkit. Arról beszélt, hogy a kezdeti sokk után a piacok megnyugodni látszanak, az EU megúszhatja 0,3-0,5 százalékpontos GDP-eséssel a Brexitet, a britek pedig ennél valamivel rosszabbul járnak majd, de totális szétesés jelei náluk sem látszanak.

  • Második pillér: nincs visszaút, a briteknek ki kell lépniük.

Számos várakozás jelent meg pénteken és a hétvégén, hogy a britek a végén mégis maradnak az EU-ban. Például mert Skócia nem ad hozzájárulást a kilépéshez, vagy esetleg Észak-Írországgal együtt kiválik az Egyesült Királyságból. Vagy mert milliók írták alá az új népszavazást követelő petíciót. Vagy mert a Boris Johnson vezette kilépéspárti toryk is a nagy ünneplés helyett inkább időt akarnak húzni, és ez arra utalhat, hogy ők se gondolják komolyan a távozást. Vagy mert akár új választást is kiírhatnak őszre Nagy-Britanniában, ahol akár nyerhet is egy „mégis maradjunk" párt.

Szerda délutánra, a csúcs végére viszont egyetlen komoly vezető sem utalt arra a lehetőségre, hogy a népszavazást vissza lehetne csinálni. A skót kormány vezetőjét is azzal fogadták, hogy egyelőre nincs miről tárgyalni vele. Rövid távon az uniópártiaknak remek bosszú lehetne, ha az Egyesült Királyság szétesne, azonban a határok tologatása egy olyan érzékeny dolog, amit az egyébként is ideges kontinensen sokak szerint nem szabad engedni. A Katalónia kiugrásától tartó spanyol kormányfő rögtön jelezte is, hogy kormánya elfogadhatatlannak tartja, hogy Skócia önállósodva EU-tag lehessen.

  • Harmadik pillér: nem kell hozzányúlni az alapszerződéshez.

Ez azért is igazán fontos, mert a brit kilépés nyomán azonnal beindult egy csomó európai politikus, hogy a kataklizmát kihasználja, és megpróbálja új alapokra helyeztetni az uniót. Csakhogy két teljesen ellentétes célú követelés indult meg. A francia és a német szociáldemokraták (előbbiek egyedül kormányoznak, utóbbiak Merkel kereszténydemokrata pártjának partnereként) azt követelik, hogy gyorsuljon fel az EU integrációja. Közös adópolitika, közös hadsereg, közös szociális rendszer, a nemzeti költségvetéseket vétózni képes Európai Bizottság szerepel a terveik között. Szerintük csak egy föderalista alapon működő Európa lehet elég erős, és csak az ennyire összefont rendszer zárja ki, hogy egy újabb populista hullám további tagállamokat szedjen ki az unióból.

A másik oldalon viszont ott van a V4 csoport (Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia) közleménye, amely éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Brexit után tudomásul kell venni, hogy az EU-s intézmények túlzott ereje csak viszályt szül, és vissza kell adni a legfontosabb döntéseket a tagállamok, és az azokat tömörítő tanács kezébe.

Juncker és Tusk  a szerdai poszt-Brexit uniós csúcson. Fotó: AFP/JOHN THYS
photo_camera Juncker és Tusk kifáradnak a szerdai csúcstalálkozóról. Ez volt az első az elmúlt 40 évben, ahová a brit miniszterelnököt nem hívták meg. Fotó: AFP/JOHN THYS

A két változtatási kísérlet homlokegyenest ellentmond egymásnak, és ebben a helyzetben Merkel (ugyanúgy mint a másik két ügyben), arra törekszik, hogy a legkisebb kárt okozva minden maradjon a régiben, új viták és új frontok ne roncsolják tovább az egyébként is ideges kontinenst. Az EU jövőjéről szóló további gondolkodást el is halasztották a szeptemberi, Pozsonyban rendezendő csúcsra.

Könnyen lehet nagyvonalú a kancellár

Ám miközben Merkel józanságot kér mindnekitől, és megértőnek mutatkozik mindenki irányába, nyilván számol azzal is, hogy

ha az EU szétesés nélkül, nyugodt körülmények között megússza a brit kilépést, akkor Németország befolyása még nagyobb lesz az EU-ban, mint eddig volt.

A német gazdaság mögött a brit volt a második legnagyobb, ami nagy súlyt adott nekik, és a mindig is különutas britek fontos ellensúlyt képeztek a minél szigorúbb közös szabályokat szorgalmazó németekkel szemben. A britek kiesésével két olyan ország következik méret alapján a sorban (Franciaország és Olaszország) amelyek komoly eladósodottsággal és imbolygó költségvetéssel küzdenek, így könnyen lehet, hogy előbb szorulnak a németek pénzügyi segítségére, mint hogy Berlin ellensúlyaként pozicionálják magukat.

Úgy menjenek, hogy a lényegen nem változtathatnak

Az indulatos hangokat sikerült lecsillapítani a csúcsra, a résztvevők szerint az utolsó David Cameronnal töltött vacsora inkább volt nosztalgikus, érzelmes, mintsem dühös. Orbán Viktor például csak annyit mondott Cameron megindult búcsúbeszédére, hogy „thank you”, és egyedül a belga miniszterelnök szólt be a búcsúzónak Financial Times tudósítója szerint.

Viszont sok jel utal arra, hogy a maradók olyan alkukra akarják kényszeríteni majd a briteket, ami után csak vesztenek, és semmit se nyernek.

A britek célja, hogy a közös piachoz továbbra is hozzáférjenek, az áruk és a szolgáltatások esetében is. Az utóbbi a fontosabb nekik, mert árut az EU-s országok is visznek legalább annyit oda, mint amennyit hoznak, így ebben az esetben mindkét fél érdeke a gyors megegyezés. A szolgáltatások (bankok, biztosítók) területén viszont egyértelműen a briteknek kell jobban a közös piac.

Donald Tusk tanácsi elnök szerdán világossá tette, ezt csak akkor kapják meg, ha elfogadják a személyek szabad áramlását is,

ahogy egyébként ezt a szintén nem EU-tag Norvégia is megteszi.

Mivel Cameron szerint éppen azért bukott el az EU a népszavazáson, mert a többi EU-s ország nem engedte, hogy lezárja a határait a külföldi munkavállalók előtt, Tusk fenyegetése azt jelenti, hogy pont abban nem lesz változás, ami miatt a britek többsége a kilépésre szavazott. Vagy pedig elvesztik az aranytojást tojó tyúkot, vagyis azt, hogy London az európai pénzpiac központja.

Boris Johnson, a Brexit egyik fő követelője lesz talán a következő miniszterelnök, akinek a kilépési feltételekben meg kell majd alkudnia. Egyelőre arra szólította fel híveit, hogy nyújtsanak kezet a maradás mellett szavazóknak, és álljon helyre a nemzet egysége, a tárgyalás ráér ezután is. Fotó: AFP/Stefan Rousseau
photo_camera Boris Johnson, a Brexit egyik fő követelője lesz talán a következő miniszterelnök, akinek a kilépési feltételekben meg kell majd alkudnia. Egyelőre arra szólította fel híveit, hogy nyújtsanak kezet a maradás mellett szavazóknak, és álljon helyre a nemzet egysége, a tárgyalás ráér ezután is. Fotó: AFP/Stefan Rousseau

Ugyanígy azt hangsúlyozzák Brüsszelben, hogy a közös piachoz csak az férhet hozzá, aki fizet is a kohéziós alapokba. A Brexit mellett kampányolóknak egyik fontos ígéretük volt, hogy ha kilépnek, akkor majd nem kell hetente százmilliókat utalni Brüsszelbe. Egyelőre úgy tűnik azonban, hogy az EU ragaszkodik majd ahhoz, hogy ha a britek akarják az európai piacot, akkor ezután is fizessenek.

És ebből könnyen az lehet a végén, hogy miközben a britek nem zárhatják le a határaikat a lengyel, magyar és balti bevándorlók elől, és továbbra is fizetniük kell a közösbe, csak annyit érnek el a kilépéssel, hogy nem szólhatnak bele többé az EU-s törvények meghozatalába. Persze erre már sokan figyelmeztették őket a kilépés előtt is.

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.