Ha egy republikánus jelöltnél nem az a kérdés, hogy nyerhet-e Ohióban, Pennsylvaniában vagy Floridában, hanem az, hogy

nyerhet-e Georgiában, Arizonában és Dél-Karolinában,

az a republikánus jelölt bajban van.

Nagyon nagy bajban.

link Forrás

Augusztus közepe van, bő két és fél hónap van még a november 8-i amerikai elnökválasztásig. Hagyományosan ilyenkor még nem szoktam foglalkozni a közvélemény-kutatásokkal. Túl sok a zaj, túl kevés az igazán releváns, nem össznemzeti, hanem adott tagállamokban készült felmérés. Ráadásul hagyományosan még csak ilyenkor szokták rendezni a pártok jelölőgyűléseit, amik erős hatással szoktak lenni az eredményekre.

Idén már júliusban megtartották a gyűléseket, és ezeknek

erős hatásuk volt az eredményekre.

És bár az idén is igaz, hogy egyelőre még nincs túl sok releváns felmérés a választás szempontjából fontos tagállamokból, összességében a jelenleg rendelkezésre álló közvélemény-kutatásokból is elég egyértelmű helyzetkép kezd kirajzolódni:

a republikánus pártnak az 1964-es választást csúnyán elbukó Barry Goldwater óta nem volt annyira esélytelen elnökjelöltje, mint amilyen most Donald Trump. Még a végén 7,2 pontos vereséget szenvedő John McCain is sokkal esélyesebbnek tűnt, pedig őt teljes csődnek bizonyult alelnökjelöltje, a tapasztalatlan és felkészületlen Sarah Palin mellett az elmúlt hetven év legsúlyosabb, egy republikánus elnök alatt bekövetkezett gazdasági válsága is sújtotta.

Na, Georgiában (+5,3%) és Dél-Karolinában (+9%) még ő is fölényesen nyert a demokrata Barack Obamával szemben.

A polgárjogi mozgalom és a hagyományos, rasszista déli Demokrata Párt szétesése óta az amerikai dél a republikánusok terepe. 1960 óta csak a georgiai kormányzó Jimmy Carternek sikerült egyszerre nyernie Georgiában és Dél-Karolinában is, és neki is csak az első, 1976-os választásán. Ez a bravúr még egy másik déli demokrata kormányzónak, Bill Clintonnak se sikerült, 1992-ben csak Georgiában tudott nyerni, 1996-ban már ott se.

Hillary Clintonnak idén sikerülhet.

Georgiában az év eleje óta meglepően szoros a verseny, az augusztusban készült négy femérés is elég nagy szórást mutat Clinton hétpontos előnyétől Trump négypontos vezetéséig, amit csak részben magyaráz az állam változó demográfiája, az eleve nagy számú afroamerikai népesség mellé északról és középnyugatról bevándorló liberálisabb lakosság és a diplomások növekvő aránya.

Dél-Karolinában nincs szórás a felmérésekben, mert nincsenek felmérések: csak egy darab készült augusztusban, ami

csupán kétpontos Trump-előnyt mutat

ott, ahol az elmúlt öt választás közül a legszorosabb is 4,8 pontos republikánus győzelmet hozott. Az az 1996-os választás volt, ahol egyrészt a demokrata jelölt, Bill Clinton déli volt, és a független Ross Perot is 6,2 százalékot szerzett, valószínűleg a republikánus Bob Dole-tól elvéve a szavazatokat.

Trumpnak nem csak délen vannak problémái. Ohióban a legfrissebb mérések szerint 2-4 pontos hátrányban van, Pennsylvaniában három felmérés is 9 pontos Clinton-előnyt mért, New Hampshire-ben és Michiganben, ahol a demográfiai sajátosságok, a fehér munkásosztály nagy részaránya miatt az előzetes okoskodások alapján akár esélyes is lehetett volna, a legfrissebb mérések szerint 9-15 és 9-11 pontos hátrányban van.

Nemcsak a térképpel vannak gondok

De ez mind semmi ahhoz képest, hogy a felmérések alapján nem nagyon látszik, milyen választókat tudna megszólítani, milyen szavazói koalíciót lehet képes összerakni Trump kampánya.

A republikánusok hagyományos tábora, és ezen nincs mit szépíteni, a fehér választók. Mitt Romney, aki még így is 3,9 pontos vereséget szenvedett Obamától

• 64:33-ra nyert a legfeljebb gimnáziumi végzettségű fehér férfiak;
  
• 59:39-re a legfeljebb gimnáziumi végzettségű fehér nők;
  
• 59:38 arányban a diplomás fehér férfiak;
  
• 52:46 arányban a diplomás fehér nők körében.
  

Trump a Monmouth Egyetem felmérése alapján nagyjából hasonlóan áll a legfeljebb gimnáziumot végzett választók körében, a férfiak között 56:25, a nők körében 49:32 arányban vezet. A bajok a diplomásokkal kezdődnek. A diplomás fehér férfiak körében már csak 11 pont az előnye, hat ponttal kevesebb, mint Romney-é.

A diplomás fehér nők pedig szimplán hátat fordítottak neki, a felmérések szerint Clinton 30 ponttal, 57:27-re vezet abban a csoportban, amit Romney még 6 ponttal nyert 2012-ben.

Ez pedig rossz hír Trumpnak, már csak azért is, mert míg a legfeljebb gimnáziumot végzett fehér férfiak körében hatvan százalék körüli a részvételi hajlandóság, a diplomás fehér nők körében 90 százalékos. Ebből adódóan Trump alig öt pont előnnyel vezet a fehér szavazók körében - Romney ezt a csoportot húsz ponttal, 59:39 arányban vitte 2012-ben, amikor, nem győzöm hangsúlyozni, 4 ponttal kikapott Barack Obamától.

Közben Clinton a felmérések szerint 69:10 arányban vezet a feketék és spanyolajkúak körében, ebben a csoportban Obama 2012-ben 58 ponttal, 78:20 arányban nyert. A helyzet most az, hogy egyes felmérések szerint Trump csak negyedik helyen áll a nem fehér szavazók között,

még a libertariánus Gary Johnson is jobb eredményeket ér el nála a felmérésekben,

pedig aztán a libertariánus párt nem az a színes alakulat.

Összegezve:

• Trump borzalmasan áll azokban az északi államokban, ahol papíron neki kedvez a demográfia, sok a legfeljebb gimnáziumi végzettségű fehér szavazó;
  
• Trump, ha egyáltalán, alig vezet azokban a déli államokban, ahol a republikánusok simán szoktak nyerni;
  
• Trump elveszítette a diplomás nőket;
  

Innen nagyon nehéz lesz felállni, pláne úgy, hogy a felmérések alapján Trump az amúgy elég népszerűtlen Hillary Clintonnál is népszerűtlenebb, a Pollster összesítése szerint átlag 32 ponton áll csak a kedveltségi indexe, szemben Clinton 42 pontjával. Ennél is kellemetlenebb, hogy a választók - az összes, tehát a republikánus és demokrata szavazók - 67 százaléka szerint Trump vérmérséklete alapján alkalmatlan elnöknek. Clintont az amerikaiak 61 százaléka alkalmasnak tartja.

Trump kiábrándító számai már a republikánus pártra is kezdenek visszaütni, ami még komoly problémát jelenthet. Jelenleg az amerikai törvényhozás mindkét háza a republikánusoké, de idén a szenátusban 9 republikánus szenátor is nagyon szoros újraválasztási versenyben indul, ahol az elnökjelölt rossz szereplése az ő esélyeiket is rontja.

Pánik

A hétvégén már el is kezdett arról cikkezni az amerikai sajtó nagyobbik, liberális hányada, hogy a republikánus pártvezetés már vészforgatókönyvekkel készül,

a törvényhozási többség védelmében kész lenne feladni Trump támogatását.

Mondjuk ha alaposabban odafigyelünk a megszólalásokra, akkor az is kiderül, hogy nem fejvesztett menekülésről, inkább érett stratégiai tervezésről van szó. A republikánus párt központi szerve, az RNC csak teszi a dolgát:

a kampányokat elemezve kiszűri azokat, amelyek rosszul menedzseltek, és kevés hajlandóságot mutatnak az együttműködésre a pártközponttal.

Márpedig Trump kampánya egyértelműen ilyennek tűnik. Hogy mást ne mondjak, egyelőre még addig se jutottak el, hogy töröljék a jelölt telefonjáról a Twitter appot, hogy Trump reggeli és esti szabad óráiban ne tudjon örjöngő posztjaival még többeket elidegeníteni.

link Forrás

A jól értesültek szerint a republikánus pártvezetés már elkezdte előkészíteni a bejelentést, hogy a párt saját forrásait Trump elnöki kampányától eltérítve inkább a szenátorok és képviselőjelöltek támogatására fordítanák, a nagy adományozók figyelmét meg külön is felhívják arra, hogy tudnak úgy pénzt adni Trump és az RNC közös kampányalapjába, hogy azt az RNC-nek cimkézzék. És ez már az előző hónapokban is így lehetett, mert a közös alapból júliusban csak kétmilliót utaltak Trumpnak, és tizet az RNC-nek.

És bár a hivatalosabb nyilatkozatok szerint Trumpnak október közepéig adtak időt kampánya rendbetételére, az idő ennél valójában sokkal szűkebb. Ohióban például már 45 nappal a választás előtt megkezdődik a szavazás, vagyis valójában már kevesebb, mint egy hónapja maradt Trumpnak és kampányának arra, hogy fordítson a verseny állásán. Mert most elúszni látszik minden.