A vasárnapi népszavazáson feltett kérdés zagyvaság, és a hozzá tartozó gonosz kampány félelemre és gyűlöletre vezeti az embereket.
Jobb lenne Magyarországnak, ha érvénytelenül végződne.
A népszavazásra feltett kérdés önmagában értelmetlen.
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
Ha akarnám se tudnám rákényszeríteni az Európai Uniót, hogy ezt tegye. De ha nem akarnám, arra se tudnám rákényszeríteni az Európai Uniót. Az EU döntéshozatali rendszerét jogilag nem lehet népszavazással befolyásolni.
Nem véletlen, hogy semmit sem árult el arról a kormány, hogy mi lesz akkor, ha érvényes lesz a népszavazás. Utaltak ugyan arra, hogy módosíthatják az alkotmányt, ám hogy ez miben állna, azt nem mondták meg.
Így vagy a semmiről, vagy pedig egy titkos tervről kellene tehát a népszavazáson véleményt mondani. Ezért sem érdemes részt venni egy ilyen bohóckodásban.
Ha a jogi következményekről nem is lehet tudni semmit, a kormánypárti politikusok közül néhány képes volt érdemi választ adni arra a kérdésre, hogy mi a népszavazásban megfogalmazott kérdés tétje. Ilyen például Szijjártó Péter és Orbán Viktor.
Előbbi, a külügyminiszter, azt állítja, hogy ha érvényes lesz a népszavazás, és győznek a nemek, akkor hatékonyabban tud majd érvelni az EU tanácsában a magyar kormány, hogy ne legyen általánosan érvényes kötelező kvóta a menekültek elosztására. Valóban javasolt ilyen kvótarendszert az Európai Bizottság. Csakhogy a tervet az Európai Tanácsban azóta elvetették. Ezt egészen világosan megmondta már a cseh és a szlovák miniszterelnök is, de utalt rá a bizottsági elnök, a tanácsi elnök és a német kancellár is. Falra festett ördög elleni vitához akarják használni a szavazatainkat.
Orbán Viktor miniszterelnök azt állítja, hogy a népszavazás „egy komoly civilizációs kérdésről szól”. Így beszélt erről: „Látszólag jogkörről döntünk, a bevándorlókról meg migránsokról, de valójában arról, hogy mi, magyarok mit gondolunk a világról, és hogyan akarunk magyarként ebben a világban megmaradni.” Elég összetett ügy ez, nem véletlen, hogy még sosem tették fel népszavazási kérdésnek azt, hogy
„Mit gondol ön a világról, és hogyan kíván magyarként megmaradni benne?”
Ha így tennék fel a kérdést, akkor rögtön világossá válna, hogy nem érdemes részt venni egy ilyen bohóckodásban. Történelmi sorsról, vágyakról, kifejtős kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Népszavazást eldöntendő, konkrét, igennel vagy nemmel megválaszolható kérdésekről lehet csak tartani.
De mondjuk, hogy Orbán Viktor kicsit szépített rajta, és valójában arra gondolt ezzel az ünnepélyes megfogalmazással, hogy a népszavazás kérdése valójában így hangzik: „Akarja-e, hogy Magyarország népessége legalább olyan fehér és magyar maradjon, mint most?” A kormányzati kommunikáció arra utal, hogy a kérdés szerintük leginkább erről szól. Átvitt értelemben. De ha erre várnak választ tőlem, akkor írják oda ezt.
Mert így, átvitt értelemben népszavazási kérdést feltenni a népszavazás és a demokrácia megcsúfolása. Akár gondolhatnám azt is, hogy átvitt értelemben arról szól, hogy ki akarom-e léptetni a hazámat az EU-ból. A sejteséses utalás nem alkalmas népszavazási kérdésnek.
Átvitt értelemben a kormány kampánya szerint arról is szól talán a kérdés, hogy legyenek-e terrortámadások Magyarországon, megerőszakolják-e a nőket. Csakhogy a bűnözés ellen népszavazással védekezni meglehetősen naiv elképzelés.
Ahhoz képest, hogy egy jogilag értelmetlen, általánosabb tartalmában felesleges, és átvitt értelmében homályos kérdésről van szó, elég sok erőforrást szánt rá a kormány. Legalább 10 milliárd forintot elköltöttek a kampányra. A 2014-es parlamenti választás kampányára az összes párt kevesebbet költött ennél. És ebben a 10 milliárdban még nincs benne az, amit a Fidesz vagy az önkormányzatok költöttek még el. Legalább két és fél stadiont lehetne építeni belőle.
Nem csinálnák, ha nem érné meg nekik.
Ez a népszavazás azért legalább olyan fontos nekik, mint a parlamenti választás volt, mert valójában pont ugyanarról szól: a hatalmuk megtartásáról. Az egész egy önmagáért való politikai kampány.
Ahol a figyelmet el lehet terelni minden másról, egy látszólag pártpolitikán túlmutató ügy mellett fel lehet sorakoztatni a fél országot, gyakorlatoztatni lehet a fideszes kampánygépezetet, tesztelni lehet a választókerületek erejét, és zavarba lehet hozni az ellenzéket. Sokkal nagyobb erőt lehet mutatni, mint amekkora támogatása egyébként a Fidesznek van. Ezért sem érdemes részt venni egy ilyen bohóckodásban, kivéve, ha éppen az a célunk, hogy kifejezzük támogatásunkat a Fidesz és a kormány felé.
A politikai kampányokban mindig benne van a nagyot mondás, a túlzás, a riogatás. A demokráciáknak az értelmetlen népszavazási kérdéseket is ki kell bírniuk, az pedig természetes, hogy valaki azért szervez népszavazást, hogy utána nagyobb legyen a népszerűsége.
A mostani népszavazásban nem a kérdés értelmetlensége a legrosszabb. Sokkal rosszabb ennél, hogy
a mellé rendelt kampány rossz érzelmeket erősít: a félelmet és a gyűlöletet.
Ez a kampány már 2015 nyarán elkezdődött, a „nem veheted el a magyarok munkáját” típusú plakátokkal, amelyeket a migrációról szóló nemzeti konzultációhoz készítettek.
A 2004-es, a határon túli magyarok állampolgárságáról szóló népszavazás idején az akkori kormány már előjött egy hasonló hangvételű kampánnyal, és a 2009-es EP-választáskor a „cigánybűnözést” és „élősködést” központba állító Jobbik-kampány is hasonló lelkületű volt. De utóbbiak intenzitása meg sem tudta közelíteni a mostanit.
Most a legeldugottabb falvak is tele vannak plakátokkal, országszerte minden buszon, hídon és út mentén ott a „ne kockáztassuk Magyarország jövőjét” üzenet, a kormány tévécsatornáiból és újságjaiból folyamatosan harsog a fenyegetés. Még csak jelképes vita sincs az állami médiában. Aki nem ért egyet, az jó esetben félkegyelmű, de leginkább nemzetvesztő ebben a műsorban.
A híradásnak álcázott propaganda és a kormánypárti politikusok nyilatkozatai háborús fenyegetettséget közvetítenek, és jórészt olyan emberek ellen keltenek indulatukat, akiknek nagy többsége az életéért menekül messze idegenbe.
Ha lenne is kötelező kvóta, az csak olyan emberekre vonatkozna, akiket a nemzetközi jog menekülteknek ismer el, szó sincs az elvetett javaslatban népvándorlókról, élősködőkről.
Egyenes következménye ennek a felfokozott hangulatnak, hogy a magyar rendőrök és katonák brutális erőszakosságáról beszél a világ. Magyarországon nincs már következménye, ha idegeneket ütlegelnek.
Lehet azon vitatkozni, hogy kit és hogyan fogadjon be egy ország. Ám itt ennél sokkal durvább kampányról van szó. Tudatosan korbácsolja a magyar állam ezekben a hónapokban az indulatokat egy vallás követői ellen, máshol született emberek ellen. Ez nagyon komoly károkat okoz.
Sokkal egyszerűbb lesz ezután olyanok ellen is hergelni, akik tényleg itt élnek közöttünk.
A történelem kezdete óta visszatérő trükkje mindenféle hatalomnak, hogy azzal igyekszik erősíteni magát, hogy egy fenyegető, viszolyogtató közösségre mutat. Nagyon sokszor lett ebből közvetlen erőszak. Például 25 éve Jugoszláviában. A most stigmatizált közösség („a migránsok”) nem élnek velünk itt Magyarországon. Látszólag az ellenük vezetett virtuális háború alig konkrétabb, mint az, amit a kormány az IMF vagy éppen „a rezsi” ellen hirdetett. Mégis fontos különbség, hogy ők létező, hús-vér emberek, akikkel szemben maga az állam kelt félelmet, undort és dühöt. Csupa rossz érzést, amit egy felelős hatalomnak éppen csillapítania kellene, a polgárok lelki egészségéért és az erőszak megfékezéséért.
Ha a mostani politikai vezetés nem is vetemedne arra, hogy sokkal közelebb lévő, akár az utcánkban élők ellen vezessen legközelebb hasonló hadjáratot, lelkileg mégis előkészítették erre a terepet, amit mások is kihasználhatnak.
Azt üzenték millióknak, hogy származási alapon a viszolygás lehet jogos, lehet igazságos, és mindenképpen természetes.
Ezért sem érdemes részt venni egy ilyen bohóckodásban. Ezért különösen igaz, hogy Magyarország jobb hely lesz, ha a vasárnapi népszavazás érvénytelenül végződik.
Úgyhogy most vasárnap inkább maradjunk otthon.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.