Európai miniszterek és hivatalnokok börtönben, iráni bevándorlók karibi diplomata útlevelekkel és gyanús szándékkal szerte a világban. Ezek nem egy kémregény fejezetei, hanem az ellenőrizetlen bevándorlási programok eredményei.

Kilenc hivatalos állampolgársági és 69 letelepedési program várja a gazdag embereket világszerte. Az árak mindenhol magasak, de 15 ezer euró éves adóért már Máltára is költözhet a módos letelepedő, míg a legdrágább program a kétmillió fontnyi befektetésbe kerülő angol Tier 1 vízum. Illetve a Brexit miatti árfolyamváltozások miatt talán már az ausztrál "Különleges Befektetői" séma.

A befektetési állampolgársági és letelepedési programok piaca nem egyszerű, hiszen nem mindegy hogy állampolgárságot kap útlevéllel a jelentkező vagy csak egy tartózkodási engedélyt. És még ez is lehet ideiglenes vagy állandó - ezen ritkább megoldások közé tartozik a magyar is.

Az ilyen programokat általában körüllengi a titkosság, de legjobb esetben is az átláthatatlanság árnya. Ennek oka legfőképpen az, hogy a befektetők nem szeretik, ha reklámozzák a nevüket. Van, ahol büntetik a kettős állampolgárságot, így egy újságcikk nyomán egyből börtönbe megy az óvatlan új állampolgár. De legtöbbször egyszerűen kedvelik a diszkréciót a módos ki-, be- és átvándorlók. A befogadó államnak sem mindig érdeke az átláthatóság. Jobb esetben a betelepedő védelme miatt, hiszen ha az államigazgatás jól működik, a jelöltek átvilágításával megbízott szervezetek és cégek jól végzik a munkájukat, akkor nem mindegy, hogy ki jön? Persze legtöbbször korrupció áll a titkolódzás hátterében.

Az első valódi és hivatalos befektetői állampolgársági program (citizenship by investment, CIP vagy CBI) Saint Kitts és Nevisen indult, és ők hozták össze eddig az iparág legzaftosabb botrányait is, pedig a kis karibi szigetország bevételeinek harmada származik az állampolgársági bizniszből.

A botrányok sorát a “Cukoripari Diverzifikációs Alapítvány” (SIDF) kezdte. Saint Kitts-en ugyanis korábban kétféleképpen lehetett állampolgárságot venni. A jelentkező vagy 400 ezer dollárért vett kijelölt ingatlant, vagy 250 ezer amerikai dollárral segítette a Cukoripari Diverzifikációs Alapítványt. Ennek célja az, hogy a cukorexport összeomlása után segítse a tönkrement földműveseket.

Kormányváltás nélkül senkinek sem tűnt volna fel, hogy valami nincs rendben. A megbízott könyvvizsgáló cég emberei már az első vizitnél botrányos dolgokat találtak. Az még hagyján, hogy az állampolgársági bizniszből befolyt pénz kezelése hagyott maga után kívánnivalót (tehát ellopták), de maga az alapítvány is magánalapítványként tevékenykedett több mint harminc évig. Azaz gyakorlatilag magánzsebbe ment az állami útlevélpénz, de mivel még tart az átvilágítás, lesznek további meglepetések.

Nem elég, hogy a pénzek is eltűntek, az új állampolgárokkal is voltak bajok. A kanadai határőrség ugyanis a repülőtéren feltartóztatott egy gyanús férfit, aki Saint Kitts diplomataútlevelét lobogtatta. A férfi származását tekintve eredetileg iráni volt és sikerült még nagyobb bajba kevernie magát. Alireza Moghadam ugyanis azt mondta az őt feltartóztató határőröknek, hogy hivatalos ügyben jött, Kanada miniszterelnökét meglátogatni. Természetesen erre megszólalt a vészcsengő, és miután felhívták a miniszterelnöki hivatalt, azonnal letartóztatták.

Moghadam később azt vallotta, hogy egy millió dollárt fizetett a diplomata papírokért. Ráadásul, ő még csak az első volt a sorban, a kanadai hatóságok gyorsan kiderítették, hogy nagyobb a baj, mint gondolták. Például, ugyanilyen diplomata útlevelet vett egy bizonyos Dr. Arthur Porter, aki nemcsak gyakorló orvos volt és nemcsak részt vett egy 22 és fél millió dolláros sikkasztásban, de korábban a kanadai kémelhárítást ellenőrző bizottságot is vezette. Nem sokat segített a kínos helyzeten, hogy sorra kerültek elő a további diplomataútlevelek tulajdonosai:

• Teodoro Nguema Obiang Mangue, Egyenlítői Guinea korábbi diktátorának fia, akit 70 millió dolláros sikkasztásért kerestek az amerikai és a francia rendőrök.
  
• Rustem Tursunbayev kazah sikkasztó.
  
• Godswill Obot Akpabio, aki korábban a nigáriai Akwa Ibom nigériai állam kormányzója volt. őt gyilkosságok megszervezéséért és végrehajtatásáért körözték.
  
• Oluwaseun Ogunbambo szintén Nigériából. Ő az ország leghíresebb hamisítója is volt egyben.
  
• Pourya Nayebi, Houshang Hosseinpour és Hushang Farsoudeh. Őket az amerikai hatóságok keresték nagyon, mert feladatuk az Irán elleni szankciók kijátszása volt svájci kereskedelmi ügyletekkel.
  

A sok botrány nem tett jót a karibi állampolgársági programnak, ezért az új kormány felkérte a legnevesebb könyvvizsgáló cégeket, és teljesen átalakították az állampolgársági programot, amerikai segítséggel. Ma már minden biztonsági és nemzetközi pénzügyi előírásnak megfelel, továbbra is a legnépszerűbb ilyen program.

Nemcsak állampolgársági programokkal volt baj, hanem európai letelepedési sémákkal is. Kevesen tudják, hogy emiatt került bíróság elé a portugál belügyminiszter, a bevándorlási hivatal vezetője és a közjegyzői kamara elnöke meg börtönbe.

A portugál Arany Vízum szintén módos befektetőknek kínált európai letelepedési lehetőséget. A jelentkezők legnépszerűbb opciói ingatlanvásárlás (500 ezer euró) vagy egymillió eurós befektetés voltak (azóta bővült a rendszer). 2015 nyarán aztán váratlan dolgok történtek az országban. Először vádat emeltek az ország korábbi miniszterelnöke José Sócrates ellen adóccsalás miatt. Majd egy egész országra kiterjedő razzia sorozat alatt tizenegy embert tartóztattak le az Arany Vízum programhoz kapcsolódó korrupció miatt.

A “Labirintus Művelet” fedőnevű akció során kiderült, hogy kínai állampolgárokat segítettek letelepedési engedélyhez jutni, egészen primitív csalásokkal. Ilyen volt, hogy egy taxicéget többször eladtak, vagy nevetségesen felülértékeltek lakásokat, persze csak papíron, de a szerződésekben szereplő ár mindig megfelelt a követelményeknek. Az ügy még mindig folyik, de elsőként tizenegy újságírót sikerült megvádolni, akik beszámoltak az esetről. Mindenesetre Miguel Macedo belügyminisztertől elvették a mentelmi jogot, a Közjegyzői Kamara elnöke pedig házi őrizetben, elektromos helyzetjelzővel a bokáján várja az eljárás végét. Rajtuk kívül egy államtitkár és Manuel Jarmela Palos, a bevándorlási hivatal volt vezetője is átkerült rövid időre a rácsok túloldalára.

A portugál Arany Vízum Programot rövid időre felfüggesztették, de jelentősebb átalakítások után ismét működik, és még a legkétkedőbb szakértők szerint is kihúzta az uniós tagállam ingatlaniparát a krízis okozta bajból.

Máltán úgy sikerült több száz líbiai állampolgárt európai papírokhoz juttatni, hogy kikerülték a letelepedési programok rendszerét. Tripoliban ugyanis a máltai követség egyik konzulja talált egy “hibát” a bevándorlási lehetőségek között. Miközben mindenki el volt foglalva azzal, hogy Málta megszerezze az EU jóváhagyását a befektetői állampolgársági programra (MIIP), egyszerűen nem figyeltek oda, hogy mi történik az alvégen. Persze ez nehezen hihető egy pici, mindössze négyszázezer lakosú országban.

Marisa Farrugia és Joe Sammut azt a rendelkezést használták ki, hogy százezer euró tőkéjű cégek alapítása esetén harmadik országok állampolgárai is kaphattak máltai tartózkodási engedélyt. Az üzlet gyorsan beindult, mindössze némi hamisításra és pénzmosásra volt szükség, aztán zakatolhatott a gyártósor. A “struktúra” egyébként annyira átlátszó volt, hogy a máltai BOV bank még a hivatalos rendőrségi vizsgálat elindulása előtt megtiltotta Joe Sammutnak, hogy bankszámlát nyithasson ügyfelei részére.

Nemcsak letelepedési, hanem látogatási vízumokat is szereztek az ügyfeleknek, állítólag a tevékenykedésük alatt kiadott ötvenezer vízum több mint kétharmadát. Sammut egyébként a Kaddafi-család pénzkezelőjeként is híressé vált. Marisa Farrugiát egyébként hazarendelése után nem sokkal visszahívták Tripoliba, ahol szükség volt a szakértelmére egy túsztárgyalási ügyben, ez jelentősen csökkentette a büntetését.

Több más korrupciós, hamisítási és egyéb bűncselekmény is kapcsolódik a bevándorlási üzletághoz, azt azonban tudni kell, hogy nincs még egy olyan hivatalos eljárás, amihez olyan hihetetlen mennyiségű papírmunka és ellenőrzés tartozik, mint a letelepedési vagy honosítási eljárásokhoz.

Egy rohadt alma elég ahhoz, hogy gondosan tervezett és szabályozott programokat függesszenek fel. A karibi Grenadában például 50 ezer dollár volt egy állampolgárság, de a valahogy a 2001 szeptember 11-i terrortámadásokhoz kapcsolódó szál miatt amerikai kérésre felfüggesztették a programot, ami csak több mint tíz év múlva indult újra, igaz akkor négyszeres áron.

A nemzetközi szaksajtóban gyakran szerepel még a paraguayi útlevélügy, amelyben Claudia Bettina Müller német állampolgár szerzett valódi vagy hamís útleveleket is. Vagy ott van az etalon, a magyar honosítási eljárások több évig tartó és döbbenetes korrupciós sorozata, amelynek során ki sem derült, hogy hány harmadik országbeli állampolgár szerzett csalárd úton magyar, azaz EU-s állampolgárságot.

Zákonyi Bence
(a szerző szabadúszó újságíró, állampolgársági és offshore pénzügyi struktúrák kutatója)