Hiába tűzték ki Felcsúton az azonnali visszajutást az első osztályba, az NBII-ben nem hasít Orbán Viktor csapata. A 16 meccsből csak 7-et nyertek meg, hatszor játszottak döntetlent és háromszor kikaptak a mezőny messze legerősebb játékoskeretével.

Ki is rúgták a teljes szakmai vezetést, Bognár György szakmai igazgatót, Szijjártó István vezetőedzőt és Disztl Péter kapusedzőt. A csapat eredményességén azonnal ez nem látszott meg, az új edzővel is csak döntetlent játszottak, de legalább beleláthattunk abba az átgondolt, komoly és alapos szakmai munkába, ami a Puskás Akadémiánál folyik. Interjút adott ugyanis a Digi Sport reggeli adásának a kirúgott Szijjártó István vezetőedző , és nehéz eldönteni, hogy magából vagy a klub vezetéséből csinált nagyobb bohócot.

Nehéz ugyanis szavakat találni arra, hogy a vezetőedző szerint ő semmiről sem dönthetett, arról sem, hogy milyen játékosokat igazoltak, arról sem, hogyan kik kezdenek a meccsen, de még a cserékről sem. Ezeket Bognár György szakmai igazgató intézte. Az a Bognár György, aki annak idején a magyar edzők szembeköpésének nevezte, hogy az MLSZ a megfelelő papírok nélkül nevezte ki Dárdai Pált szövetségi kapitánynak, aztán Bernd Storck munkáját értékelte úgy, hogy csupán folytatta Dárdai munkáját, de amúgy sem látja úgy, hogy a külföldi edzők bármi hasznosat hoztak Magyarországra.

Szijjártó azt mondta, hogy ő már rögtön az elején érezte, hogy gondok lesznek, jelezte, de hiába. Fenntartásai voltak az igazolásokkal is, de nem hallgattak rá. Az mondjuk fura, hogy arra panaszkodott, hogy kevés volt az igazi egyéniség a csapatban, miközben hat nagyon rutinos játékos jött Felcsútra (Hegedűs Lajos, Vanczák Vilmos 80-szoros válogatott, Heffler Tibor kétszeres válogatott, Sándor György 9-szeres válogatott, Lencse László és Tischler Patrik - összesen az Index számításai szerint 1310 élvonalbeli meccset játszottak Magyarországon és külföldön.) Ehhez képest Szijjártó még akart igazolni 4-5 karakteres, meghatározó focistát.

Hogy hova fértek volna el akkor az akadémiáról kikerülő játékosok, arról sajnos nem volt szó, de elég sokmindent elárul a felcsúti hozzáállásról Szijjártó egy másik interjúja, amiben arra panaszkodik, hogy az MLSZ előírása szerint az NBII-ben két fiatalt kötelezően szerepeltetni kell. „Nálunk a fiatalok a védelemben játszottak és korukból adódóan voltak hullámvölgyek a játékukban.” Mondja ezt egy elvileg az utánpótlásra építő csapat vezetőedzője, aki egyébként nem tudta pontosan, hogy hány egykori akadémista volt a keretében, 6-8-ra tippelte.

Amúgy Szijjártó szerint nem igaz, hogy nem akartak a játékosok, csak éppen rossz felfogásban, nem annyira összerendezetten léptek pályára. És igenis voltak jó 60-70 perceik voltak, de

„a nagyiramú meccseken fejben elfáradtak a játékosok.”

Az első csúcspillanata az volt az interjúnak, amikor Szijjártó a saját felelősségéről beszélt, és rögtön megmutatta, mi is az a határozottság, amit hiányolt a játékosaiból:

„Az én felelősségem talán annyi, hogy lehetett volna, amikor az én elképzelésem, úgy éreztem, hogy jobban ülne a mérkőzésen vagy a csapatnál, akkor lehettem volna kicsit harciasabb, hogy egy kicsikét az érvényesüljön, dehát ez most így alakult. végülis.”

De ezt is sikerült túlszárnyalni, amikor Szombathy Pál rákérdezett, hogy esetleg valami strukturális gond lehet a klubnál, ahogyan azt Ferenczi Attila elég világos levezette ebben a cikkben. Értik, elrontott-e valamit Mészáros Lőrinc vagy Orbán Viktor, ami elég jogos kérdés, ha egy csapat kiesik az NBI-ből, a másodosztályban is bukdácsol, az akadémiáról kikerült fiatalok pedig nem elég jók.

Érthető, három év tényleg kevés lehet a szakmai koncepció felfedezésére házon belül.

Végül Szijjártó megértéssel beszélt arról, hogy a vezetők türelmetlenek ott, ahol sokat áldoznak a csapatra, nem csak anyagilag, de teljesen máshogy is.