Lassan két hónappal a hírhedt 1956-os plakátbotrány után sem történt semmi: ugyan Dózsa László az elmúlt években teljes képtelenségeket állított az 1956-os szerepéről, és még 9 évvel ezelőtt, 51 évvel a forradalom után sem mondta egyértelműen, hogy ő látható a Pruck Pálról készített fotón, az 1956-os emlékévért felelős bizottság semmilyen szinten nem hátrált meg.

Olyannyira nem, hogy egy olvasónk friss fotója szerint a Hajógyári-szigeten, a Honvéd kajaktelepe melletti, a Dunához vezető kis utcában még mindig kint van a „Dózsa László utcát” jelölő tábla, amit még a Sziget fesztiválra tettek ki, és ami büszkén hirdeti, hogy a színész-rendező túlélte a kivégzést, bár szégyenszemre csak egyet említenek:

A sztori, amit Schmidt Mária csont nélkül benyelt

Egy szép hosszú mondatban összegzem, mi az, amit Dózsa László állított, és amiben a kormány nem lát olyasmit, ami hiteltelenné tenné a színészt: nem elég, hogy Dózsát, ahogy azt mesélte, 14 éves korában, 1956-ban – amikor Csepelt egyébként repülőgépek bombázták – lefotózták fegyverrel, sapkában, majd elfogták, falhoz állították, légvédelmi ágyúval „széttrancsírozták”, átlőtték a nyakát, a holttestére tojásgránátot dobtak, de túlélte, napokig kórházban volt, majd az ÁVH elvitte, úgy fejbe rugdosták, hogy mindkét hallócsontja eltört, csontszilánkok mentek az agyába, és a klinikai halál állapotába került, tömegsírba tették, forró mésszel leöntötték, de egy sírásó meglátta, hogy mozog az ujja, majd „Kárpáti professzor” 10 órás műtéttel megmentette, és még ezután is megmaradt a máig megőrzött sapkája (ráadásul mindkét kivégzőjével találkozott, és a gyerekei még hasonlítanak is az orosz katonára), majd a megtorlást azért kerülte el, mert halottnak hitték, de egy korábbi interjúból még az is kiderül, hogy Dózsa László eddig összesen háromszor halt meg, ugyanis 10 éves korában agytályoggyulladása volt, és még a mentők is lemondtak róla, nem volt pulzusa, végül egy kitelepítésre ítélt orvos robbant be az ajtón, és injekciót adott a szívébe, ez mentette meg, sőt még egyszer Vámos László is megmentette a színművészetin, amikor közölte vele, hogy: „Most menjél, feküdj be a kórházba Kárpátihoz, mert beteg vagy, addig én mindent elintézek.”

Tehát a Hajógyári-szigeten most annak a Dózsa Lászlónak a nevét hirdeti a kormány táblája, aki csak fiatalkorában három és félszer halt meg, de még így is fel tudott épülni annyira, hogy egyszerre 7 nővel tudjon szexelni.

A kormány visszafoglalja a saját történelmét

Így már érthető, Schmidt Mária miért mondta azt, hogy:

„Lépésről-lépésre foglaljuk vissza saját történelmünket.”

Egyébként ha valaha kaptam volna választ bármire Schmidt Mária 1956-os ünnepekért felelős kormánybiztostól, a Terror Háza Múzeum vezetőjétől, talán már azt is tudhatnánk, hogy a kormány az egyedül Dózsa László által ismert és emlegetett, gyerekként állítólag légvédelmi ágyúval kivégzett Klein Robikát is 1956-os hősként ismeri-e el.

Ezzel szemben még mindig nem tudjuk, mikor kérnek bocsánatot a híres fotón valójában szereplő Pruck Pál rokonaitól. Annyit tudunk, hogy Schmidt Mária azt állította, nem csináltak nagy ügyet a fotókérdésből, de azért az emlékbizottság úgy döntött, hogy az 56-os intézetet miniszteri szinten utasítsák arra, hogy az 1956-tal kapcsolatos emblematikus fényképeket azonosítsák be, és március 31-ig végezzék el ezt a munkát, majd ha kiderül, hogy Pruck van a fotón, kicserélik az aláírást. Mondjuk addigra talán még a „Dózsa László utcát” is felszámolják.