Biztos sokan ismerik azokat a történeteket, amik arról szólnak, hogyan vetette fel magát valaki a Google-höz pár dollárból néhány keresős trükkel. Na, ez most nem olyan.

Tavaly berobbant egy férfi, akinek mindenkori álma volt bejutni a Google-be, ezért elkezdett összeszedni egy nyilvános oldalra nagyon sok tananyagot, ami szerinte ahhoz kell, hogy bejusson az ember. Nem kertelt, el is nevezte Google Interview Universitynek.

Itt persze még szó sem volt arról, hogy egyáltalán interjúzik, csak kitette a listáját könyvekről, videókról, egyebekről egy csomó témakörben, aminek egyébként nincs sok köze ahhoz, hogy valaki programozó lesz-e a Google-nél.

De hősünk, John Washam, aki már 15 éve volt webfejlesztő, elkezdett blogolni arról, hogy teljes állásban, napi 8 órában fog készülni egy évig, és a saját elképzelései és a Get That Job at Google blog alapján megtanul mindent, ami kell. Ezt túl is tolta: egy csomó elméleti anyagot és obskúrus, már nem használt nyelvet tanulmányozott.

A hírverés hatására övé volt 2016 legnépszerűbb projektje a Githubon, a világ legnagyobb nyílt forrású fejlesztői közösségében: több mint 30 ezer csillagot kapott, és már lefordították az egész projektjét arabtól koreain át vietnamiig mindenféle nyelvre. Ő tovább blogolt róla, hogy gyerekkora óta „Googley”, sőt egy „future Googler”, és rengetegen bátorították, dicsérték. Decemberben itt írta meg a tanulmányai összegzését, tanulságait, és hogy mit csinált volna másképp, mire eljutott az interjúig.

Na, ezek után tegnap csendben jött a hír, hogy nemhogy nem vették fel, de még a telefonos interjúig se jutott el. Beküldte a CV-jet meg nyilván a projektjét, és visszadobták egyből.

Sőt, most az írja, lehet, hogy törli a személyes utalásokat, infókat a projektből, és a blogját is le fogja szedni, nehogy más cégeknél hátránya legyen abból, hogy ennyire nyíltan, feleslegesen nyalt a Google-nek.

Tehát a férfi egy évig tanult mérnökinformatikusnak, de annyi esze nincs, hogy rájöjjön, attól még nem fog eltűnni az előélete az internetről, hogy most leveszi a nevét, amikor már lefordították több nyelvre, még mielőtt kiderült volna, hogy az egész nem ért semmit.